Jókora jégdugó okozta a nevezetes pesti árvizet

Háromnegyed részben jéggé fagyott Pest fölött a Duna vize 1838 januárjában, az eddigi legnagyobb jeges árvíz előtt Vásárhelyi Pál beszámolója szerint. Hogyan alakul ki a jég a folyóvizeken, és miért lehet olyan katasztrofális hatású a jeges árvíz?

Mivel enyhült az idő, már nem valószínű, hogy teljesen befagy a Duna magyarországi szakasza. A folyó több szakasza is jégmentes, sőt újraindult a komp Mohács és Újmohács között, mert mérséklődött a jégzajlás. A következő hetekben, ha lassan is, de minden hazai folyón vékonyodik, olvad majd a jég, eltűnnek a jégtáblák.

Hogyan alakul ki a jég a folyóvizeken, és miért olyan veszélyes a jeges árvíz? Amikor a levegő hőmérséklete tartósan fagypont alatt van, a víz lehűl 0 Celsius-fokra, majd a túlhűlt vízcseppek kikristályosodnak a hordalékokon. Ezután a víznél könnyebb fajsúlyú jég a felszínére kerül. A sekélyebb partszakaszoknál is jég képződik. A kisebb jégdarabok összefagynak jégtáblákká, amelyek a folyókanyarulatoknál megakadhatnak. Egyre keskenyebb lesz a szabad vízfelszín, majd kialakulhat az összefüggő állójég.

Akkor van gond, ha gyorsan jön a tavasz a vízgyűjtőn

Alacsony vízállás esetén a jégbeállás dugulást eredményezhet. Az esetben is torlaszok képződhetnek, ha a jégbefagyott kavicsok lehúzzák a jeget, és ezek eltömik a lekeskenyült medret, így az olvadással érkező víz nem tud tovább haladni. Jeges árvíz kialakulását elősegíti az olyan időjárási helyzet, amikor a Duna nyugati vízgyűjtő területén, a hegyvidéken előbb érkezik a tavasz, gyorsan olvad az ott felhalmozódott hó, ugyanakkor a Kárpát-medencében tartja magát a tél. Az árhullámok levonulásának ideje az Inn torkolatától Budapestig az áradás nagyságától, illetve sebességétől függően négy-hét nap.

A Dunán előforduló árvizek közül a legnagyobb 1838 tavaszán pusztított Pesten és Budán, de ezt 1700 után harmincegy nagyobb árvíz is megelőzte hazánkban, közülük tizenhat a mai főváros környékét is elárasztotta. Átlagosan alakult az időjárás 1837-ben december első feléig, december 12-től viszont tartósan fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, 16-án megjelent a jég a Dunán. A többszöri havazást néha átmeneti enyhülés miatt eső váltotta fel.

A sok csapadék miatt áradni kezdett a folyó, hiszen a csapadékmennyiség jelentősebb volt a felső vízgyűjtő területeken is. Először Szekszárdnál állt be a Duna december 22-én. Budapestnél is kialakultak már jégtorlaszok, többek között azért, mert előzőleg átvágták a várszegi kanyarulatot. Az új meder azonban még nagyon keskeny volt, a jégtáblák sem a régi, sem az új medren nem tudtak levonulni.

Forrás: Wikimedia Commons
Jégtáblák a Dunán február első hetében

Fenékig befagyott folyó

1838 januárjában már többfelé volt árvíz, Budafok, Érd, Dunaföldvár, Paks és Kalocsa is víz alá került. A Duna beállását Pestnél a január 4-én és 5-én hullott 30 centiméteres hó is segítette, majd 7-től 9-ig újból jelentős havazás volt. A Víziváros Dunához közeli utcáiban 60-90 centi magasan állt a jég. Január végén, február elején átmenetileg megenyhült az idő, ezt ismét erős lehűlés követte. Ebben az időszakban Vásárhelyi Pál szerint a Duna gyakorlatilag háromnegyed részben jégből állt. Február végén a hótakaró vékonyabb lett, a Duna szintje pedig alacsonyabb - mégis bekövetkezett a tragédia.

Március elején Bécs és Pozsony térségében már jóval enyhébb idő volt, így onnan megindult a jég. Mindenütt olvadt a nagy hótömeg, egyre magasabb lett a vízszint. Március 12-én Budán már összeomlottak házak az elöntött területeken. A szinte három hete tartó olvadás miatt Kisoroszinál is megszűnt a korábban keletkezett jégtorlasz, és a mögötte felgyülemlett víz az összetört jéggel együtt megérkezett Pestre.

Az ár több gátat is átszakított, többek között a biztosnak vélt váci és a soroksári gátat is. A jeges víz három oldalról zúdult a városra. Március 15-én este a Csepel-szigeti jégtorlasznál három méter volt a vízszintkülönbség; éjjel 11 órakor 929 centiméterrel tetőzött az árvíz. A hatalmas nyomás kimozdította a "dugót" a Csepel-szigetnél (ahol helyenként három méter vastag jég volt összeállva és helyenként lefagyva a talajra), és megkezdődhetett az apadás. A Duna március 18-án már a régi medrében folyt.

Forrás: Wikimedia Commons
A pesti árvíz a Színház (ma Vörösmarty) téren (Johann Hürlimann színezett akvatintája, 1838)

Kelet felé szorult a hideg levegő

Összefoglalva: a katasztrófa oka többek között a szokatlanul hideg tél volt (minden hónap átlaga alacsonyabban alakult a sokévi átlagnál, januárban 5-6 Celsius-fokkal). Másrészt úgynevezett zonális légáramlás alakult ki a szárazföld belseje felett kora tavasszal, vagyis a Nyugat-Európában kialakult átlagosnál is melegebb időjárás kelet felé szorította a hideg levegőt. Így a bajor és osztrák vízgyűjtőkön jelentősebb enyhülés következett be, míg a Kárpát-medence területén tovább maradt a negatív hőmérséklet.

A Dunát azóta többször szabályozták, de már a 16-17. században is adtak utasításokat a folyó szabályozására a sok gondot okozó kanyarulatok miatt. Régen körülbelül a mai Nagykörút helyén húzódott a Dunának egy ága, az úgynevezett pesti ág, emiatt sokszor víz alá került például a Teréz-, a József, illetve a Ferencváros. E meder két végét végül a már említett váci és a soroksági gáttal zárták el; ezeken kívül a magas, helyenként megerősített folyópart védte a várost - nyári árvizek esetén általában sikeresen.

Jelenleg számítógépes előrejelzések készülnek a vízszintekre is, telente állandó jégfigyelő szolgálatot működtet a vízügy. Rendelkezésre állnak a jégtörő hajók, kicsi tehát az esély arra, hogy az 1838-as jeges ár valaha is megismétlődjön.

Jenki Szilvia

Forrás: Wikimedia Commons
A dunai jégtáblák közelképen

KAPCSOLÓDÓ CIKK