Láthatatlan víz miatt marad el az áztató eső

Hiába várnak áztató esőre a kertészek. A felhőkben lebegő pára mostanában csak arra elég, hogy eltakarja a napot. Mi veszett el a légkörből, vagyis mi kell ahhoz, hogy essen az eső?

Még a rendszerint csapadékot hozó ciklonok sem enyhítették a tavaszi aszályt. Jelentős vízhiány alakult ki a talaj felsőbb rétegeiben, amit csak az ország nagy részére kiterjedő és tartósabb, áztató eső tudna orvosolni. Az április 14-15-ei hétvégére a számítógépes előrejelző modellek még kifejezetten vizes időjárásra engedtek következtetni. Ennek esélye napról napra csökkent, míg végül a valóságban el is maradt a komolyabb eső.

Mindez annak ellenére történt, hogy Magyarország időjárását április 13-a estétől egy mediterrán ciklon alakította. A ciklon (lásd az alábbi műholdképet) korábban Észak-Afrika felett képződött, majd a Földközi-tenger középső medencéjéből további nedvességet magába szippantva megerősödött, és célba vette Közép-Európát, tehát a Kárpát-medencét is.

A melegfrontot a piros vonal jelzi

A ciklon kiterjedt felhőzete Szicíliától egészen a Fekete-tenger térségéig húzódott, és ebben az időben még vastag is volt, így többfelé esett az eső. Eleinte még hazánk területén is esős időt okozott a ciklon melegfronti szakasza - ezt a térképen piros vonal jelzi, majd a következő napon már csak a Tiszántúlon esett. Másutt az országban a borongós idő ellenére pár szem vízcsepp hullott csak a talajra.

Ekkor a ciklon középpontja Románia felett helyezkedett el, tehát jelentősen megközelített bennünket. Emiatt a légnyomás is csökkent, de a barométer ezúttal becsapósnak bizonyult: ez látható az alábbi térképen. A markánsabb frontok is elkerültek bennünket, az ország felett egy úgynevezett okklúziós vagy záródott front húzódott. Vasárnap már ez a front is eltűnt, tehát a hétvége utolsó napján frontmentes idő alakult ki, a korábbinál szakadozottabb és gomolyosabb felhőzettel, északkeleten záporokkal.

A záródott frontot lila vonal jelzi (vegyesen félgömbökkel és háromszögekkel)

Mi veszett el a légkörből a szombati napra virradóan, vagyis mi kell ahhoz, hogy essen az eső? A recept: megfelelően nagy nedvességtartalom és tartós feláramlás. A légköri nedvességtartalomnak több megjelenési formája van, a vízgőz a víz és a jég között folyamatos átalakulás megy végbe. A kiindulópont mindig a láthatatlan vízgőz, ami a Föld vízburkából, a felszínről vagy akár az emberi izzadtságból kerül a levegőbe, majd a felfelé áramlás során felhővé, a felhőben pedig csapadékká (vízcseppeké, hókristályokká, jégszemekké stb.) alakul. Tehát a körforgás végén a víz visszakerül oda, ahonnan érkezett, eső vagy hó formájában.

A levegő felfelé való mozgása során lehűl, és emiatt a fizika törvényei szerint a benne levő vízgőzből fázisátalakulás révén eleinte apró, majd egyre nagyobb méretű vízcseppek keletkeznek, amely a felhők vastagodásából és színének változásából is látható. Természetesen a feláramlás során előbb-utóbb nemcsak vízcseppek, hanem szilárd elemek is keletkeznek a jócskán -10, -20 Celsius-fok alatti hőmérséklet miatt.

Az április közepi mediterrán ciklonnál a nedvességtartalommal nem volt gond. A csapadék keletkezésének mérséklődése a feláramlások gyengülésével magyarázható. Ugyanis mire Magyarországot elérte a ciklon, addigra a hideg- és melegfrontja is záródott az ország felett. Ez egyben a ciklon gyengülését is jelenti, azon belül a hőmérséklet- és légnyomáskülönbségek csökkenését, a légáramlások, vagyis a szél gyengülését. Emiatt szombaton már az ország nagy részén csak felhőzet képződött, ehhez még volt elegendő felfelé tartó áramlás, csapadékra azonban már nem futotta.

A folyamat a felhőzet kiterjedésében is látható. A péntek éjféli műholdkép azt mutatja, hogy míg a korai ciklonnak összefüggő a felhőzete, addig szombat éjfélre már ebből nem sok látszik (második kép). A víz itt volt a levegőben, de láthatatlan formában. Ami pedig a felhőkben lebegett, az túl kicsi volt ahhoz, hogy lehulljon a földre, ahhoz viszont elegendőnek bizonyult, hogy eltakarja a napot.