Négy tévhit a magyar vízről

2012.08.10. 13:31

Csak a keresetekhez képest tűnik drágának a víz Magyarországon. Túlméretezett az évtizedekkel ezelőtt tervezett hálózat, így sokszor pang benne az egyébként kiváló minőségű ivóvíz. Nem érdemes gyorsan megszabadulni az áradásoktól, és a belvíz nagyon hasznos is lehet. Négy tévhit a hazai vízhelyzetről.

"Magyarország víznagyhatalom, ennek ellenére drága a víz" - ez a lényege a víztakarékossági cikkünkre érkezett hozzászólásoknak. Jól hangzik, csakhogy nem igaz. Sorra vesszük a vízgazdálkodással és -fogyasztással kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket.

1. Drága a víz

Magyarországon általában egyesített számlán érkezik a vízszolgáltatás és a csatornahasználat díja, ami jelentős összeg lehet. "Azért látszik soknak, mert sok esetben eléri a háztartások bevételének 3-4 százalékát. A keresetünkhöz képest tehát valóban magas a víz- és a csatornadíj, de abszolút értékben zömmel elmarad a nyugat-európai szinttől" - mondta az [origo]-nak Gayer József, a Víz Világhálózat (Global Water Partnership) magyarországi alapítványának elnöke. (A szervezetet a Világbank, az ENSZ Fejlesztési Programja és a SIDA, a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség alapította.)

Forrás: MTI/Füzesi Ferenc
Vízminőség-vizsgálat a Fővárosi Vízművek újpesti laboratóriumában

A szakértő szerint Magyarországon kifejezetten olcsó a víz, mert több választási cikluson át a hatóságok  túl alacsonyan szabták meg a vízdíjat, nem tartalékoltak a felújításra. Ezt erősíti meg Somlyódy László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének professzora is a Népszabadságnak adott interjújában. Elmondása szerint a fejlett országokban a hálózat fenntartásának költsége 2 százalékot tesz ki a díjból, Magyarországon viszont csak 0,2 százalékot.

A rendszerváltás óta országszerte számos településen elmaradt a vízhálózat rekonstrukciója, a vezetékek 75 százaléka cserére szorul, olvasható a Nemzeti Víztechnológiai Platform stratégiai kutatási tervében is. A felújítás jövőbeni költségét vélhetően a vízdíjba fogják beépíteni. A díjemelést viszont enyhítheti a 2011. december 31-én életbe lépett új víziközmű-törvény, amely azt célozza, hogy a jelenlegi mintegy 400 víziközmű-vállalatot a tizedére vonják össze, így várhatóan gazdaságosabb technológiák valósíthatók meg. Továbbá a központi árhatóság, a Magyar Energia Hivatal törvényileg is szabályozni tudja majd a vízdíjat, mert eddig többnyire a tulajdonos önkormányzatok saját hatáskörükben döntöttek róla.

2. Rossz minőségű a hazai csapvíz

Ásványvíz helyett kancsóban felszolgált csapvíz állt az asztalokon az összes elnökségi rendezvényen, amikor Dánia 2012 első felében az Európai Unió elnöki tisztét töltötte be. Ezt Magyarország is nyugodtan megtehette volna, amikor tavaly az első félévben mi voltunk az uniós elnökök. Az ország kétharmadán megfelelő a hálózatba táplált víz minősége, de a vezetékhálózat elöregedése és a fogyasztás csökkenése gondot jelent. A több évtizedes vezetékek hálózati vesztesége, vagyis az elszivárgott víz akár 20-25 százalék is lehet, ráadásul a csövek hajlamosak eltörni.

Tény viszont, hogy 2,3-2,5 millió ember olyan területen él, ahol bizonyos mértékben szennyezett az ivóvíz. Az arzénra, a nitrátra és a többi szennyezőre vonatkozó egészségügyi határértékek nincsenek összhangban az EU-s határértékekkel, ami megnehezíti az összehasonlítást. A hazai csapvíz tehát nem feltétlenül rossz, de vannak sérülékeny vízbázisok.

Forrás: MTA
Az arzén- mellett a nitrátszennyezés a legsúlyosabb az ivóvízben (forrás: Magyar Hidrológiai Társaság)

Az évtizedekkel ezelőtt tervezett vízhálózat túlméretezett, ami azt eredményezi, hogy a mai csökkent fogyasztás-vízvételezés miatt helyenként akár 24 órát is áll a víz a rendszerben, így a pangás okozhat minőségromlást. Az országos vezetékhálózat felújítása 2000 milliárd forintba kerülne a Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatása szerint. Az országos ivóvízminőség-javító program 200 milliárd forintos fejlesztése 2015-re zárulhat le, bár ez is késésben van; az összeg 90 százaléka egyébként uniós támogatás.

Magyarországon a családok átlagosan 70 ezer forintot költenek palackozott vízre évente, vagy házi víztisztító berendezést vásárolnak. Ehhez képest ésszerűbb megoldás lenne a vezetékek éves ellenőrzése, karbantartása. Ásványvíz helyett a csapvíz fogyasztása volna a kívánatos - mondta Papp Mária, a Magyar Víziközmű Szövetség nyugalmazott főtitkára is a 2012 áprilisában zajlott víztakarékossági rendezvénysorozaton. Elmondása szerint a palackozott víz összköltsége, vagyis az előállítás, a csomagolás, a szállítás és a forgalmazás egyébként ötszázszor nagyobb, mint a vezetékesé.

3. Magyarország víznagyhatalom

Az országimázs-fotókon rendszerint a Balatont vagy a Dunára néző budai Várat látjuk, esetleg boldog lubickolókat egy gyógyfürdőben. Ez is erősíti azt a tévképzetet, hogy Magyarország a víz országa. Valóban jelentősek a hazai vízkészletek, ám igen sebezhetők is: a lakossági, ipari és mezőgazdasági célra kitermelt felszíni és felszín alatti vízvagyon 95 százaléka külföldről érkezik. Huszonnégy vízfolyás nyúlik túl az országhatáron; a vízvagyon mindössze 5 százaléka hazai eredetű, ami csapadékként kerül a felszíni vizekbe.

Forrás: MTI/Soós Lajos
Egy járókelő iszik a budapesti Szent Gellért téri ivókútból

Az egy főre jutó vízkészlet 12 ezer köbméter évente, ami Európában az egyik legmagasabb érték. Ám Magyarországot kis vízfolyássűrűség jellemzi, vagyis nem egyenletesen oszlanak meg a folyók, patakok és más vízfolyások az ország területén. Vízbőség csak a nagy folyók közvetlen közelében van. Másutt öntözéssel volna elérhető a kívánt vízmennyiség, de a vizet rendkívül költséges szállítani.

Így aztán a külföldről érkező 112 köbkilométer víz szakkifejezéssel tranzitjellegű, azaz lényegében gyorsan átfolyik az országon. Sőt, legalább 5-6 köbkilométernyivel gyarapodik is útközben, tehát több megy ki, mint amennyi bejön. "Három Balatonnyi vizet nem tartunk vissza a vízhiányos területek ellátására" - magyarázza Ligetvári Ferenc, az MTA Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságának korábbi elnöke.

A jelenlegi műszaki feltételek mellett hasznosítható vízkészlet csupán évi 600 köbméter fejenként. "Ez az egyik legkisebb érték a kontinensen (a szakirodalom általában az 1000 köbméter/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk" - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 2011-ben megjelent Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok című kiadvány stratégiai összegzésében.

Forrás: MTA
A vízmérleg az ország kiszolgáltatottságát jelzi (forrás: Magyarország vízgazdálkodása, MTA)

A csapadékvíz hasznosításában óriási lehetőségek lennének. Évente 56 köbkilométer esővízről van szó: ez közel a fele a külföldről érkező 112 köbkilométer víznek, ám hasznosítás híján ebből 49 köbkilométer elpárolog. Márpedig az aszályosodás erősödése kedvezőtlen hatással van a felszín alatti készletekre, például a rétegvizek visszapótlódására, illetve az öntözési és egyéb (például lakossági) igényekre - olvasható a stratégiai összegzésben.

"Sokan panaszkodtak a 2010-es év rekordmennyiségű csapadéka, az áradások és a tengernyi belvíz miatt - mondja Gayer József. - Ám annak a rengeteg belvíznek köszönhető, hogy 2011. harmadik negyedévében nőtt a GDP, mert a mezőgazdaság kiválóan teljesített." Ennek fényében is fájó hiányossága az új víziközmű-törvénynek, hogy a csapadékcsatorna nem számít közműnek, azaz a csapadék elvezetése (és tározása, későbbi hasznosítása) egyelőre mostohagyereknek számít.

4. A vízfölösleget gyorsan el kell vezetni

Százhatvan éve halljuk, hogy segíteni kell az áradások mihamarabbi levonulását, máskülönben óriási károkat okoz a víz. Annak idején a folyószabályozás célja a hajózhatóság és a termőterületek növelése volt. A mocsarakat, lápvidékeket lecsapolták, új - esetenként öntözést igénylő - gazdálkodási formákat vezettek be. Manapság azonban a klímaváltozás miatt egyre több az olyan időszak, amikor hajózási kényszerszünet van érvényben a túl alacsony vízállás miatt.

Ez más szempontból is fenyegető: ha csökken a folyami vízhozam, tovább apadnak a parti szűrésű vízkészletek, amelyek például Budapesten és környékén az ivóvízbázis alapját képezik. A közeljövőben óriási szükség lenne az árhullámok plusz vízmennyiségére egyebek közt öntözési, állattenyésztési célokra, hogy az aszályosodást ellensúlyozni lehessen. "Sajnos a vízzel való bánásmód kialakulásához mindig egy-egy Mohácsra van szükségünk" - írta 2005-ben Ligetvári Ferenc.

Forrás: MTI/Féner Tamás
A Fővárosi Vízművek rákosszentmihályi víztározója

"A mai árvizek vízhozama nem magasabb, mint a száz évvel ezelőttieké, ám például a Tisza hullámterén olyan mértékű a hordalék felgyülemlése miatti feliszapolódás, hogy megemeli az árvízhullám szintjét, veszélyesebbé teszi az áradást" - mondja Gayer József. A 2010-es vízgyűjtő-gazdálkodási terv a gyors elvezetést kritizálta: "A belterületi csapadékvíz elvezetése számos helyen megoldatlan, bizonyos esetekben felszín alatti vizekben problémát okozhat, ahol pedig megvalósul, ott a jelenlegi gyakorlat szerint még mindig alapvetően a vizek lehető leggyorsabb elvezetését tekintik a legfontosabb célnak."

Tervek ugyan készültek egy lehetséges tározórendszerről, de a megvalósítás óriási lemaradásban van. A Tisza szabályozásáról szóló 2003-as Vásárhelyi-tervben tizenkét tiszai tározó megépítése szerepelt, amelyek feladata az árhullámok kiegyenlítése lenne. E tározók közül eddig csupán kettő készült el, és további kettő építés alatt van.

A jövőben talán várható változás, a kormányzati konzultáció alatt álló aszálystratégia legalábbis több helyütt kitér a tározásra: "Nagyvizes időszakokban tározással fel lehetne készülni az aszályos időszakokra, de a rendelkezésre álló számottevő síkvidéki tározási kapacitásunk döntően csak a Tisza-tóra korlátozódik". A csapadékvíz hasznosítására nemrég készült újszerű koncepció az Országos Vízügyi Főigazgatóságon. "A közmunka-program keretében 123 dombvidéki tározó kézi erővel történő építésének tervein dolgoznak" - informálta az [origo]-t Ligetvári Ferenc.