Hűtsön az ablakpárkányon!

2012.11.28. 12:48

"Minden nap egy sor olyan döntést hozunk, amely befolyásolja a szén-dioxid-szintet" - mondja Ürge-Vorsatz Diána. Fedő főzés közben, GPS, használt ruha, hűtő helyett ablakpárkány: néhány hétköznapi ötlet a CEU környezettudományi professzorától a klímaváltozás hatásának mérsékléséhez.

 

"Mindennap egy sor olyan döntést hozunk, amely befolyásolja a szén-dioxid-szintet. Ilyen például, hogy tömegközlekedéssel vagy saját járművel megyünk-e munkába, hogy személyesen keressük-e fel az önkormányzatot, avagy ügyfélkapun keresztül intézzük azokat az ügyeket, amelyeket csak tudunk. Hasonló eredménnyel jár, ha GPS-szel tervezzük meg az optimális útvonalat, vagy ha főzés közben fedőt használunk. Télen nem kell mindent a hűtőben tárolni, lehet az ablakpárkányon vagy az erkélyen is, így nagyon sok energiát takaríthatunk meg. Amerikában és Nyugat-Európában lehet alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, illetve környezetbarát szakácskönyvet is kapni" - mondja Ürge-Vorsatz Diána, a CEU Környezettudomány és Környezetpolitika Tanszékének professzora, aki hatgyermekes anyaként gyakorolja a klímavédelmet.

Forrás: CEU
Interjúalanyunk vezető szerzője volt az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) 2007-es jelentésének. A testület Nobel-békedíjat kapott

Ezek a dolgok is számítanak a klímaváltozás hatásainak mérséklésében, ami nem csak a kormányok felelőssége. Tegyük fel, hogy az összes állam betartja mindazon ígéretét, amelyre már elkötelezte magát az eddigi klímatárgyalásokon. "2020-ra még így is 14 százalékkal fogjuk meghaladni azt szennyezési szintet, amely fölé nem lenne szabad menni ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne emelkedjen két Celsius-foknál nagyobb mértékben az iparosodás előtti évekhez képest" - mondja.

Ha ez nem sikerül, évről évre többe kerül majd utólag mérsékelni a kibocsátást - derül ki abból az ENSZ-jelentésből, amelynek társszerzője volt a CEU Környezettudomány és Környezetpolitika Tanszékének professzora. A +2 Celsius-fokos emelkedést tekinti még többé-kevésbé kezelhetőnek a klímatudomány, de vannak már elemzések a +4 fokos világról is.

Fedő, fűtés, GPS

"Az átlagember nem tudja befolyásolni az ipar és mezőgazdaság környezetszennyezését, az energetikai szektorét azonban igen. Van továbbá két kisebb károsanyag-kibocsátású szektor, amelyben szintén jelentős csökkenést tudunk elérni. Az átlagemberek mindennapi cselekedetei irányítják, hogy mi történik az épületekkel és a közlekedésben, sőt a középületi szektorban és a közúti szállításban is. Hiszen ez utóbbi azért van, mert a megvásárolandó javakat el kell szállítani a termelőtől a fogyasztóig" - mondja a szakértő az [origo] kérdésére.

A magánemberek legnagyobb mértékben lakásuk hűtésével-fűtésével, háztartási készülékeik energiafogyasztásával, valamint a közlekedéssel képesek módosítani a nemzeti szén-dioxid-kibocsátást.

Kiemelten fontos az ismeretterjesztés, mert a változtatást egy olyan generációnak kellene végrehajtania, amely gyerekkorában nem tanulta a takarékoskodást. "Amikor ők iskolába jártak, még semmit nem tudtunk a globális fölmelegedésről, így az ellene megtehető óvintézkedésekről sem. A médiában ma sem ezek a vezető témák" - teszi hozzá a CEU oktatója.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

 

Polgárjogot nyer a turkáló

A szakértő szerint még az ipari kibocsátás csökkentéséhez is jelentős mértékben hozzájárulhatunk, hiszen a fogyasztókért jelennek meg az újabb és újabb termékek. "Hét évig éltem Amerikában, és azt láttam, hogy még az olyan előkelő negyedekben is, mint Beverly Hills, hétvégenként beindul a garázsvásár, és a lakók kipakolják a megunt használt holmijukat eladásra. Ausztriában az óvodák évente kétszer szerveznek vásárt, ahol a szülők eladhatják a gyerekeik kinőtt ruháit a következő generációnak. A használtcikk Magyarországon sokáig ciki volt, de mintha kezdene elfogadottá válni."

Az emberek jóléte és boldogsága nem a GDP-n múlik - illetve a GDP-t módosító tényezők nem feltétlenül teszik boldogabbá az embereket, állítja. Ugyanez vonatkozik az erőforrásokra: lehet, hogy egy ország gazdagnak tűnik, ám ha a GDP növelése és a fogyasztás fokozása érdekében feléli az erőforrásait, az hosszú távon káros.

"A fogyasztók 95 százalékáról elmondható, hogy szokott venni olyan dolgot, amelyre igazából nincs szüksége, csak áll a lakásban vagy felhasználás nélkül landol a kukában. Akár ennek az elkerülése, akár a másodkézből való termékek szélesebb körű alkalmazása is csökkentené az ipar szén-dioxid-kibocsátását, viszont nem feltétlenül romlana a nemzeti jólét" - mondja Ürge-Vorsatz Diána.

Forrás: MTI/Balaton József
A hőszigetelés közérdek a CEU oktatója szerint

Ez az ára a növekedésnek

Az üvegházhatásért okolható gázok közül a leghangsúlyosabb a szén-dioxid, amelynek koncentrációja 40 százalékkal nőtt a légkörben az iparosítás óta. Ezért elsősorban az ipar, a mezőgazdaság és az energetikai szektor felelős. Bizonyos régiók fokozottan érintettek, mások kevésbé, és erre hatással volt a 2008 óta tartó válság. A GDP és a környezetszennyezés összefügg: a GDP növekedése arra utal, hogy az adott országban felpörög az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem.

Ezek azonban energiaigényesek, és a még mindig zömmel fosszilis eredetű energiafelhasználás jelentős károsanyag-kibocsátással jár. Ahol csökken a GDP, lanyhul a termelés, ott csökken az energiafelhasználás, enyhül az abból adódó környezetszennyezés is. Kína és India az első csoportba tartozik, Magyarország a másodikba.


Kedvezményes kölcsönt szigetelésre

A professzor elismeri, nagyon körülményes megbecsülni, hogy a háztartások takarékos életvitele mennyiben csökkenti az országos szén-dioxid-kibocsátást. Az eddigi takarékossági felhívások csekély sikerrel jártak, aminek a szakértő szerint az is oka, hogy nehéz túlkiabálni a fogyasztásra ösztönző reklámokat.

A másik probléma, hogy az embereknek csak egy része hajlandó változtatni az életstílusán, fogyasztásai szokásain a köz javára. Magyarországon a háztartások kiadásaik negyedét megspórolhatnák komplex lakásfelújítással. Sokan azzal hárítják ezt el, hogy nincs pénzük rá. "Az kerül sokkal többe, ha nem valósítjuk meg. Itt válik fontossá az UNEP jelentése, amely a kormányokhoz szól, és azt üzeni, hogy ha az állampolgárokban megvan a változtatás igénye, akkor őket ebben segíteni kell, információval, kedvezményes kölcsönnel, egyéb támogatással" - mondja a szakértő.

Úgy látja, önerőből ezek a nagy beruházások nem kivitelezhetők, és nem is az egyes családok feladata. Az emberek befektetéseit elsősorban rövid távú érdekek ösztönzik, míg az energiatakarékosság hosszú távú közérdek. Ezt felismerték már Németországban és Ausztriában, ahol speciális hitelkonstrukciókkal segítik a polgárok ilyen szándékait.

Brüsszelt említi példaként Ürge-Vorsatz, ahol az épületállomány negyede immár passzívház besorolású, mert egy lelkes energiaügyi miniszter kiharcolta. Sokszor az ilyesmit kormányszinten nehéz megvalósítani, de egy-egy elkötelezett ember, például egy polgármester sokat tehet. "Igenis lehet ilyesmire közpénzt szerezni, csak utána kell menni, megteremteni a lehetőséget, informálni az embereket, példát mutatni."

Legyen költsége a szén-dioxidnak

De honnan lesz erre forrás? Egyesek a szén-dioxid-kvótában látják a megoldást, mások a szén-dioxid-kibocsátási adóban. Európában az előbbit vezették be államok és cégek szintjén: lényege, hogy a szén-dioxid országos összkibocsátása csak egy bizonyos szintig megengedett. Természetesen nem mindenki bocsát ki azonos mennyiségű szén-dioxidot, így kereskedni lehet a kvótákkal.

Az Egyesült Államokban viszont szénadót javasolnak a vezető műszaki egyetem, az MIT közgazdászai, mert gyors és direkt bevételt teremtene. Ám az az egyik fő érv ellene, hogy pusztán a kibocsátás megadóztatása nem feltétlenül ösztönzi az üvegházgáz mennyiségét. "Az a cél, hogy előbb-utóbb a szén-dioxid-kibocsátásnak költsége legyen, és ezt kell beépíteni az energiaárba. Egyszerűbb lenne az adó, csak politikailag nem megvalósítható" - véli Ürge-Vorsatz Diána.