A mai teleknek örülnének ükanyáink

Szenvednének a mostani klímától ükanyáink, mert ők még egy jóval hűvösebb világban éltek. Egyre látványosabb adatsorok mutatják, hogyan forrósodik fel a Föld, és hogyan válnak megszokottá a korábban szélsőségesnek tartott nyári hőhullámok. Nézze meg, hogyan történik mindez a valóságban!

Ha az átlaghőmérséklet szerint rangsoroljuk az utóbbi százharminc évet, 2012 még rákerül a legforróbb esztendők tízes toplistájára. A tavalyi év volt a kilencedik legmelegebb 1880 óta a NASA Goddard Űrközpontjának (GISS) elemzése szerint, amelyet a múlt héten mutattak be. Magyarországon az előzetes feldolgozás szerint a nyolcadik legmelegebb év volt a tavalyi - mondta Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) klímakutatója az [origo]-nak.

Régebben is voltak meleg évek, nagy nyári kánikulák, a probléma azonban az, hogy időben hozzánk közeledve ezek egyre gyakrabban fordultak elő. Ezt érzékelteti igen látványosan az alábbi animáció, amelyen szép lassan bevörösödik a Föld (a kékek azt jelzik, mikor volt hidegebb az 1951-1980-as évek átlagánál, a pirosak azt, hogy mikor volt melegebb):

A Föld átlaghőmérséklete 0,8 Celsius-fokkal nőtt 1880 óta, amely évtől a GISS rendelkezésére állnak a kellő részletességgel rögzített hőmérsékletmérések az egész bolygóról. Egyetlen kivétellel a legmelegebb évek mind a 2000-es években voltak, a két legforróbb év pedig 2010 és 2005 volt a Goddard Űrközpont statisztikája szerint.

Mit tekintünk normálisnak?

Mivel az éghajlat állandóan változó, hihetetlenül bonyolult rendszer, nagyjából a megszokáson múlik, hogy mit tekintünk normálisnak. A Római Birodalom alattvalói számára természetes volt, hogy akár Londinium (London) környékén is lehet bort termelni, míg Pannóniában megtermett a füge a szubmediterrán klíma miatt, amely olyan volt, mint ma Észak-Olaszországé. Egy viking hajós számára szintén természetes volt, hogy Grönland partjai közelében nyír- és fűzfaerdőket talál az úgynevezett középkori klímaoptimum miatt a 13. század közepéig. A kora újkori kis jégkorszak idején pedig az volt a természetes, hogy egy-egy évben egyszerűen nem volt mai értelemben vett nyár.

A GISS klímakutatói az 1951 és az 1980 közötti időszak átlaghőmérsékletét tekintették annak a szintnek, amelyhez a mostani melegedést (illetve a korábbi éveket is) viszonyítani lehet. A Föld átlaghőmérséklete tavaly 14,6 Celsius-fok volt, ami 0,6 fokkal magasabb, mint amennyit a szüleink, nagyszüleink tapasztalhattak a huszadik század közepén, és 0,8 fokkal több, mint ükanyáink idején, a 19. század végén.

Nem szeretnék a mai 40 fokokat a 20-as évek strandolói AFP/Roger Viollet

Az évtizedes változások a fontosak

"A klímaváltozás tényéből nem következik az, hogy mindegyik évnek szükségszerűen melegebbnek kell lennie az előzőnél. Az időjárás ennél természetes módon változékonyabb. Tavaly a csendes-óceáni El Nino jelenség is hűtő hatású volt" - mondta James E. Hansen, a Goddard Űrközpont igazgatója. "Az a fontos, hogy átlagban az egyik évtized melegebb az előzőnél, mégpedig azért, mert növekvő mennyiségben engedjük az üvegházhatású szén-dioxidot a légkörbe" - tette hozzá Gavin Schmidt, a GISS klímakutatója.

1880-ban még 285 ppm volt a szén-dioxid koncentrációja a légkörben (a rövidítés azt jelzi, hogy egymillió légrészecske közül mennyi a CO₂). 1960-ra a koncentráció 315 ppm-re nőtt az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Intézet, a NOAA Mauna Loa Obszervatóriumának mérései szerint. Napjainkban a koncentráció meghaladja a 390 ppm-et. Mivel a szén-dioxid sokáig fennmarad a légkörben, még akkor is számolnunk kellene a klímaváltozás következményeivel, ha valamilyen csoda folytán az összes CO₂-kibocsátó erőművet, üzemet stb. leállítanánk.

Többször van hőhullám

A fenti állítások rendszeresen elhangzanak klímakutatók szájából, azonban az évről évre változó időjárás miatt elég nehéz érzékeltetni, hogy a klímaváltozás tényleg kihat a mindennapokra. Ezért a NOAA Nemzeti Éghajlati Adatközpontjában azt elemezték, hányszor van manapság sokkal melegebb a megszokottnál - mondta Thomas R. Karl, az adatközpont (NCDC) igazgatója.

A hideg, az átlagos hőmérsékletű és a forró napok eloszlását egy úgynevezett haranggörbével írták le. A görbe azt mutatja meg, hogyan oszlanak el az átlagból kilógó, szokatlan jelenségek. (Ugyanilyen görbével lehet bemutatni például azt, hogy az átlagos testmagasságú emberekhez képest hányan vannak a nagyon alacsonyak és a két méternél magasabb óriások.)

Így lettek gyakoribbak a hőségnapok nyaranta az északi félgömbön NASA Goddard Űrközpont

Az NCDC-ben szintén az 1951 és 1980 között mért hőmérsékletekből indultak ki. A fenti ábra első grafikonja az átlagnál hűvösebb és melegebb napok eloszlását mutatja ebben az időszakban. Ehhez képest a meleg napok aránya közel 67 százalékra ugrott nyaranta, míg a különösen forró napoké megközelítette a 10 százalékot (az északi félgömb szárazföldi hőmérsékletét véve figyelembe). Valóban igaz tehát, hogy nagyszüleink még hűvösebb klímához voltak hozzászokva, mint a most élő fiatalok.

"Az extrém hőmérsékleteknek, a hőhullámoknak van a legnagyobb gyakorlati jelentőségük" - mondta Thomas R. Karl. A NOAA és a GISS elemzéséből az derült ki, hogy az Egyesült Államok szárazföldi területén a legmelegebb év volt 2012, a szokatlanul meleg tavasz és a kukoricaföldeket felperzselő nyári hőség miatt. Az USA-ban 12,95 Celsius-fok volt az átlaghőmérséklet, míg a korábbi rekordot 1998 tartotta 12,4 fokkal. (Ehhez képest a leghűvösebb évben, 1917-ben 10,06 fok volt az átlaghőmérséklet az Egyesült Államok szárazföldi részén.)

Fürdőzők a sellini parton - Németország, 1920-as évek AFP/Roger Viollet

Miért térnek el a rangsorok?

Nem véletlenül hivatkozik 1998-ra az NCDC igazgatója, ugyanis ez volt az egyetlen nem kétezres év a legmelegebb esztendők közül. A brit meteorológiai szolgálat, a Met Office és a Kelet-Angliai Egyetem Éghajlati Kutatóközpontjának elemzése szerint pedig egyenesen ez számít a legforróbb évnek a Földön, nem pedig 2005 vagy 2010.

Erre az a magyarázat, hogy a klímakutatók csak becslést tudnak adni a Föld átlaghőmérsékletének értékére a műszeres megfigyelések alapján - mondta Lakatos Mónika. A globális éghajlati adatsorokat, a globális átlaghőmérsékleteket, illetve az ehhez kapcsolódó éves, valamint havi eltéréseket összesen három központban tartják karban.

Egymástól független adatbázisokkal dolgoznak a Met Office, az Nemzeti Éghajlati Adatközpont és a Goddard Űrközpont munkatársai. Az adatok forrása, előállítása, ellenőrzése eltér egymástól, és az is befolyásolja a rangsorokat, hogy milyen módszert választanak a kutatók az átlagok megbecslésére. "Amikor előállítják a legmelegebb évek sorrendjét, akár néhány századfoknyi különbség miatt is előrébb vagy hátrébb sorolódhat egy-egy év, holott csak kicsi a különbség köztük" - magyarázta az OMSZ munkatársa.