Kiszámíthatatlan eső csökkenti a termést

Száz év alatt eljutottunk oda, hogy évi átlagban 50 milliméterrel kevesebb csapadékot kap az ország, ami sokkal kevesebb, mint amennyi vizet a növényeknek szükséges. A Debreceni Egyetemen új öntözési módszertanon dolgoznak, hogy alkalmazkodni lehessen a klímaváltozáshoz.

Nagyjából másfél évnyi szárazság után most télen lett ismét kellően nedves a talaj Magyarországon, sőt a több mint tízezer hektárnyi belvíz azt jelzi, kezd sok is lenni a jóból. A felmelegedés önmagában még nem veszélyezteti a növénytermesztést Magyarországon. Sokkal problematikusabb azonban a mezőgazdaság számára az, hogy a klímaváltozással növekednek a hőmérsékleti és vízgazdálkodási szélsőségek, és a hőmérsékletemelkedés mellett jelentősen csökken a csapadék.

"A csapadék száz év alatt mintegy 50 millimétert csökkent évi átlagban, főként az ország középső és déli területein, ami rendkívül nagy a növények vízigényéhez képest" - mondta Nagy János, a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának elnöke. "Egyre hosszabbodnak a csapadék nélküli időszakok és válnak gyakoribbá az aszályos évszakok. Az aszály, a súlyos vízhiány gazdasági katasztrófával ér fel a növénytermesztésben és a kertészetben egyaránt. Az elmúlt tíz évet vizsgálva megállapítható, hogy az átlagosan 25-30 százalékos termésingadozás elsősorban a kiszámíthatatlan csapadékellátottság következménye."

Vízkészlet és vízfelhasználás

A globális felmelegedés szárazságot, a szárazság pedig fokozott párolgást okoz, amely a Föld vízkészleteinek jelentős hányadát csökkenti. A Föld teljes vízkészlete 2 milliárd köbkilométer. A vízkészlet 97,5 százaléka sós- és 2,5 százaléka édesvíz. Hasznosítani csak a csapadék formájában a szárazföldre lehulló mennyiséget lehet.

Lineáris öntözőberendezés Nagy János

A csapadék mennyisége globális átlagban csupán évi 6000 köbméter/fő és ennek is csak egy része hasznosítható, évente 2000 köbméter/fő. Ez a mennyiség jelenleg egy ember éves vízigényének majdnem háromszorosa. A népesedés, a klímaváltozás és a gazdasági fejlődés következtében azonban nő a vízigény: Kínának és Indiának például két-háromszorosára nőhet a vízigénye, amely jelenleg évi átlagban 700 köbméter/fő.

A WHO 2010-es adatai szerint 1,2 milliárd ember nem jut megfelelő ivóvízhez. Az egy főre jutó ivóvízkészlet a következő két évtizedben a harmadára csökken. Az UNESCO 2010-ben közzétett álláspontja szerint, ha a jelenlegi trendek (drasztikus klíma- és ökológiai változások, népességnövekedés, nagyfokú urbanizáció) folytatódnak, 2050-ben legalább 48 országban több mint kétmilliárd ember jelentős vízkorlátozással lesz kénytelen szembenézni.

A kiszámíthatlan eső miatt ingadozik ennyire a termés, mondja Nagy János, a Debreceni Egyetem volt rektora Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Öntözés Magyarországon

A mezőgazdasági vízfelhasználás a világ vízfelhasználásának közel háromnegyedét teszi ki. Ez 2000-ben majdnem 7200 köbkilométernyi vizet jelentett a világon. A világ növekvő népessége számára egyre több élelmiszer, ennek megtermeléséhez pedig még több öntözésre van szükség. Így könnyen lehet, hogy 2050-re a világ mezőgazdasági vízfogyasztása elérheti akár az évi 13 ezer köbkilométert. Ennek elkerülése érdekében a mezőgazdasági technológiák átalakításra van szükség: vízmegtartó talajművelésre, szárazságtűrő fajták/hibridek termesztésére, precíziós öntözési módszerek alkalmazására.

"Magyarországon a mezőgazdasági terület mindössze 2,1 százalékát öntözik" - mondta Nagy János. "Itthon a vízpótló ökológiai öntözés a gazdaságos, amikor az ökológiai talajnedvesség-igény kielégítése a cél."

Így csökkent az öntözött terület nagysága Magyarországon KSH/Nagy János

Vízhelyzet Magyarországon, öntözés világszerte

Magyarországra évente átlagosan 114 köbkilométer víz érkezik, az évi csapadék mennyisége pedig 58 köbkilométer, azaz átlagosan mintegy 600 milliméter csapadék esik egy évben. Az országba jutó vízből 52 köbkilométer elpárolog, illetve beszivárog. Így - a csapadékkal együtt - évente 120 köbkilométer vízmennyiség távozik. A csapadék eloszlása egyenetlen, az ország keleti felére általában kevesebb jut, ráadásul az Alföld déli részén, ahol a napsütéses órák száma magasabb az országos átlagnál, a párolgás és a csapadék hányadosa eléri a másfelet is.

Ez növeli az aszály előfordulási valószínűségét, amely általában 3-5 évente következik be Magyarországon. Az egy lakosra jutó számított megújuló vízkészlet Magyarországon 598 (kerekítve 600) köbméter, az éves édesvíz-felhasználás 612 köbméter/fő. Ez meghaladja az éves megújuló készletet. A különbséget az ország a felszín alatti vizekből szerzi.

A világ öntözött területe 1950-ben 94 millió hektár volt, amely folyamatosan nőtt. 2009-re elérte 310 millió hektárt, amelynek csupán 17 százaléka gabonaföld, azonban a világon előállított gabona csaknem 32 százaléka ezen terem. Az öntözött területek nagysága Ázsiában 2009-ben elérte a világ öntözött területeinek 73 százalékát, Észak-Amerikában 10 százalékát és Európában 7,2 százalékát.

Az öntözés intenzitása a különböző országokban függ az éghajlattól, a termesztett növényektől és a gazdálkodási módszerektől. Az öntözés teljesen különbözik a dél-európai országokban, ahol az öntözés elengedhetetlen a mezőgazdasági termelésben, szemben Közép-és Nyugat-Európával. Az EU teljes öntözött területének nagy része Görögországban (83%), Spanyolországban (68%), Cipruson (69%), Olaszországban (57%), Franciaországban (54%) és Portugáliában (52%) található.

Pontosabb időzítéssel hatékonyabb az öntözés

Új módszertant dolgozott ki az öntözésre a Debreceni Egyetem AGTC Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési Intézete. Az öntözési időpont és az öntözési norma hatásosabb és pontosabb meghatározását külön információs rendszer támogatja. A projekt keretében kiépült egy térinformatikai szaktanácsadási információs rendszer, amely megalapozza a környezetkímélő és hatékony agrotechnikai beavatkozásokat. Alkalmas a termőhelyi viszonyok és a termés részletes, táblaléptékű vizsgálatára, az agroökológiai és a termesztéstechnológiai paraméterek térbeli-időbeli elemzésére, megbízható segítséget nyújt az előrejelzésben, lehetővé téve egy korszerű mezőgazdasági monitoring rendszer működtetését.