Tovább fűtjük az utcát a Kádár-kockákkal

épületfelújítás, korszerűsítés, ablakcsere, szigetelés, komplex felújítás, panelprogam
Milyen épületet és mennyire éri meg felújítani? A kWh/négyzetméter/év adatok a kiinduló állapotot jelentik, átlagos háztípussal számolva. Az adatok az Energiaklub Épületenergetikai követeményértékek optimalizálása című kutatásából származnak (2012)
Vágólapra másolva!
Hat év alatt 500 milliárdot költene 380 ezer panellakás korszerűsítésére a kormány. Jól jön a panelprogram folytatása, de az utcát is fűtő családi házakon jóval több energiát lehetne megfogni. A háztartások akkor járnának jól, ha nem kellene saját pénzzel beszállniuk a felújításba, hanem kedvezményesen törleszthetnék az árát, mert a felújítás pár év alatt megtérül.
Vágólapra másolva!

Nagyjából egymillió ember jobb körülmények között él és kevesebbet fizet a fűtésért, az ország pedig közel 13 petajoule energiát takarít meg a következő hat évben. Röviden összefoglalva ezt ígéri a kormány harmadik panelfelújítási programja, amelyre 500 milliárd forintot költenének 2014 és 2020 között. A program februárban indul, és mindazokkal az ingatlanokkal lehet pályázni rá, amelyeket úgynevezett iparosított technológiával építettek (a panel mellett ilyen az alagút- és a síkzsaluzás, valamint a salakbeton).

A pályázati feltételek kidolgozásával még nem végeztek a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban (NFM). Most annyit tudni, hogy a minisztérium csak komplex felújítást támogat, vagyis olyan panelházakra várnak, ahol a falak hőszigetelésén és a nyílászárók cseréjén túl az épületgépészetet is felújítják, sőt lehetőség szerint megújuló áramtermelésbe fognak. Horváth Attila Imre, az NFM fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára szerint így lehet elérni az épület 40 százalékkal kisebb energiafelhasználását. Az első és a második panelprogramban összesen 320 ezer lakást korszerűsítettek, a program harmadik kiadásában további 380 ezer lakás kerül sorra az NFM számai szerint.

Fotó: Vanik Zoltán - Origo

Miért csak a panelek?

Jó dolog a lakóépületek energetikai korszerűsítésének folytatása, de az új tervnek három fő hibája van az Origo által megkérdezett szakértők, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet energiahatékonysággal foglalkozó munkatársa és a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) igazgatója szerint. Az egyik kifogás az, hogy miért csak a panelekre figyel a kormány. Nem világos továbbá, hogy miből lesz pénz az új programra. Végül a finanszírozás módjával sem értenek teljes mértékben egyet a szakértők.

„Nem tartjuk szerencsésnek, hogy rendszeresen csak egy épülettípusra vonatkozóan jelentenek be korszerűsítési programot. A NFM szerint 700 ezer háztartás él panelekben, ez az összes háztartásnak mindössze a 17 százaléka” – mondja Fülöp Orsolya az Energiaklubtól. „Üdvözöljük az NFM terveit, de nem értjük, hogy miért kell kivételezni a panellakásokkal. Ezek között jóval nagyobb a felújítottak aránya, mint a családi házaknál vagy a társasházaknál. Tény, hogy egy lakásra számítva olcsóbb felújítani egy panelt, de a még nem korszerűsítettek között bizonyára számos olyan épület van, amelyik műszaki okok miatt nem alkalmas felújításra. Inkább azon lakások felújítását kéne segíteni, ahol a lakók szívesen belevágnak ebbe az elég nagy feladatba” – mondja dr. Bart István, a MEHI vezetője.

A fejlesztési tárca szerint azért emelték ki ismét a paneleket, mert ezeknél az épületeknél lehet elérni a legnagyobb energiamegtakarítást. Ezt viszont több kutatás cáfolja, többek között az a háttértanulmány, amely a kormányzat épületenergetikai stratégiájához készült. A számítások szerint egy régebben épült családi ház elvileg 230–500 kWh energiát igényel négyzetméterenként és évente, míg egy panelépületben ugyanez csak 175–220 kWh/négyzetméter.

Ezt támasztják alá a minisztérium háttérintézménye, az Építésügyi Minőségellenőrző Nonprofit Kft. (ÉMI) adatai. 2010-ben és 2011-ben futottak olyan pályázatok, amelyeket főleg családi házak korszerűsítésére lehetett kihasználni, az előbbinek Klímabarát otthon, a másodiknak Mi otthonunk volt a neve. Az elért eredmények azt mutatják, hogy az elsőben egy lakásban átlagosan 12-13 ezer kWh, míg a másodikban 23 ezer kWh energiát takarítottak meg. Ezzel szemben az első panelprogramban körülbelül 4 ezer kWh megtakarítás jutott egy lakásra, míg a második programban nagyjából 6 ezer. „Könnyen adódik a következtetés, hogy a legtöbb megtakarítást országos szinten is a családi házak felújításával lehet elérni” – mondja Fülöp Orsolya.

Mi ennek az oka? A háztartások nagyobb része családi házban él, ebből az épülettípusból van a legtöbb Magyarországon. A családi házak alapterülete jellemzően jóval nagyobb, mint a társasházi lakásoké, így arányosan jóval nagyobb felületen, a falakon, a padláson és a pincén keresztül is veszítik a hőt. Felújítás után egy családi háznál 60 százalékkal, egy panellakásnál 30 százalékkal kevesebbet kell fizetni az energiáért az Energiaklub modellszámításai szerint.

Nem mindegy persze, hogy milyen családi házról van szó. A szakemberek „Kádár-kockaként” emlegetik a hatvanas-hetvenes években épült, sátortetős házakat, amelyeknél takarékoskodtak a falvastagsággal, és a hőszigetelés sem volt még szempont, hiszen olcsó volt az energia. Egy ilyen típusú ház lakói évente 600-630 ezer forintot költenek a fűtésre és a meleg vízre (2012-es adat). Ha kicserélik a nyílászárókat és körbeszigetelik az épületet, a nagyjából 1,1 millió forintos beruházás négy-öt év alatt térül meg. Ha a fűtést is korszerűsítik, már 3,5 millió forint fölé ugrik a beruházás, és hét év alatt térül meg. Ugyanilyen komplex felújítás panelben tizenegy év alatt hozza vissza az árát.

Ezen az infografikán azt mutatjuk be, hogy különböző épülettípusok esetén milyen beruházásba érdemes belefogni. A lila kör azt mutatja, hogy milyen beruházásról van szó, a középső kör jelzi a megtérülés időtartamát, a belső pedig 2012-es átlagárakon a költségeket:

Milyen épületet és mennyire éri meg felújítani? A kWh/négyzetméter/év adatok a kiinduló állapotot jelentik, átlagos háztípussal számolva. Az adatok az Energiaklub Épületenergetikai követelményértékek optimalizálása című kutatásából származnak (2012) Forrás: Energiaklub

Mennyivel kellene beszállni?

Nem világos, hogy az új panelprogramhoz mennyivel kell beszállniuk maguknak a lakóknak, vagyis mennyi lenne az önerő. Jelenleg még folynak erről a tárgyalások; a NFM szerint a pénz egyharmadát, évi körülbelül 24 milliárd forintot vissza nem fizetendő támogatásként kapnák a kedvezményezettek. A fennmaradó kétharmadnál pedig önkormányzati támogatás és a Magyar Fejlesztési Bank hitelkerete is szóba jön az önrész mellett.

A Panel III-at mindenesetre részben abból a bevételből indítaná el a kormány, amely az úgynevezett szén-dioxid-kvóták (gyakorlatilag az üvegházgáz kibocsátását lehetővé tevő jogok) eladásából szerez. A jogok eladásából származó pénz egy része az általános költségvetésbe, a másik része, 9,5 milliárd forint az úgynevezett zöld gazdaságfejlesztési rendszerbe folyik be a 2014-es költségvetés szerint. Ezt lehet a panelprogramra fordítani. A fejlesztési minisztérium kihasználná azt is, hogy 2014-től az Európai Unió környezeti operatív programjából is lehet épületfelújítást támogatni, onnan pedig összesen 90-95 milliárd forint várható. Ezt Németh Lászlóné részletezte a Duna Tv Közbeszéd című műsorában.

Jó megoldás, hogy a vissza nem térítendő rész viszonylag alacsony, mondja erről Fülöp Orsolya. „Az energetikai felújításokkal nem az a probléma, hogy nem térülnek meg, sőt, például a hőszigetelés és a nyílászárók cseréje jellemzően egy évtized alatt megtérül. Az a fő gond, hogy a háztartásoknál hiányzik az a pénz, amivel a pályázat önrészét állnák” – magyarázza a szakértő. Az Energiaklub álláspontja az, hogy a vissza nem térítendő támogatás mellett támogatott hitelre lenne szükség, már csak azért is, mert az ütemesen visszafizetett törlesztőrészletekből újra fel lehetne tölteni a pályázati alapot. Ezzel szemben a vissza nem térítendő pénzek hamar elfogynak – mondja.

Bart István szerint helyes, hogy végre a szén-dioxid-kvóták eladásából bejövő pénzt is lakossági energiahatékonyságra fordítják. „A korábbi panelfelújítások során viszont megszokott gyakorlat volt a túlárazás, amikor fiktív költségekkel növelik a beruházás összegét annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen a vissza nem térítendő állami pénz aránya. Ez megelőzhető azzal, hogy a pályázati feltételek között meghatározzák, hogy négyzetméterenként mennyi az állami támogatás, és a beruházónak ebből kell gazdálkodnia. Ez a gyakorlat például Németországban” – mondja a MEHI elnöke.

Van jó külföldi példa és hazai javaslat

Mi lenne a környezetvédelmi és gazdasági szempontból is hatékony megoldás? Bart István és Fülöp Orsolya egyaránt azt hangsúlyozza, hogy ne tegyünk különbséget panel és családi ház között, és lehetőleg a korszerűsítéshez szükséges összes pénzt el kell juttatni a kedvezményezettekhez, mert Magyarországon a többségnek nincs megtakarítása az ilyen, háztartásonként jellemzően többmilliós beruházáshoz. Erre pedig az olyan kedvezményes hitel a legjobb eszköz, amely kiegészíti a vissza nem térítendő támogatást, és önrész sem kell hozzá.

Észtországban Kredex néven működik már egy ilyen rendszer (azért választottuk a lehetséges példák közül a balti államot, mert az ott élők vagyoni helyzete hasonlít a magyar viszonyokhoz). A modell lényege röviden az, hogy az állam nonprofit pénzalapot hozott létre, amelyet 35 százalékban az EU regionális fejlesztési alapjából, 65 százalékban az Európa Tanács fejlesztési bankja, a CEB támogatásából és az észt állam szén-dioxid-kvótabevételeiből töltötték fel.

A forrásokat két kereskedelmi bankon keresztül kínálják lakóépületek felújítására. A lakóknak fix kamatozást ajánlanak maximum húsz évre, és legalább 15 százaléknyi önrészt vissza nem térítendő támogatásként adnak oda (ez nagyobb is lehet, ha az adott épületben több energiamegtakarítást terveznek elérni).

A fő követelmény az, hogy legalább 20 százalékkal javuljon az épület hatékonysága, de a kétezer négyzetméteresnél nagyobb ingatlanokban már 30 százalék a követelmény. Kötelező az energiaaudit, amelynek során rögzítik az épület kiinduló állapotát és az elérhető megtakarítást, a felújítást ennek alapján kell elvégezni. Az auditálást és a tervezést is 50 százalékban támogatja az állam, csak egy másik forrásból. A MEHI hazai viszonyokra alkalmazta ezt a rendszert, többek között a Magyar Építőanyag és Építésitermék Szövetséggel összefogva. Hazai hatékonyság című programjuk szerint évente 40 ezer lakást lehetne korszerűsíteni kedvezményes kölcsönökkel.

Ránk fér a szigetelés

A számok azt mutatják, bőven lenne mit megtakarítani a magyar háztartások energiafogyasztásán. Az ország össz-energiafelhasználásának 34 százaléka lakóépületekben megy végbe a fűtés és a meleg víz előállítása érdekében a német Fraunhofer Intézetnek az Európai Bizottság számára készült elemzése szerint. A családi házakban 81 ezer, a nem panel társasházakban 12 ezer, a panelekben 6,6 ezer GWh energiát fogyasztunk évente. Ebből épülettípusonként 35,5, 5,3 és 1,3 ezer GWh-t lehetne gazdaságosan megtakarítani az Energiaklub Negajoule 2020 című kutatása szerint, vagyis összesen 42,1 ezer GWh-t. Ezzel a lakások energiafogyasztása a mai szint 60 százalékára csökkenne. (Összehasonlításként az ország energiafogyasztása 284 ezer GWh volt 2010-ben.)

Akik már végrehajtottak valamilyen korszerűsítést, általában nem csalódtak, a felújítók negyedénél pedig még a várakozásoknál is jobban csökkent az ingatlan energiafogyasztása, derül ki egy olyan közvélemény-kutatásból, amelyet a Kreater Kutatólabor készített. Az összes háztartás negyede szeretne a következő három évben korszerűsíteni, viszont a beruházást tervezők ötöde kizárólag 100 százalékos állami támogatás esetén tudná végrehajtani a beruházást. Ezt az magyarázza, hogy több pénzpiaci kutatás szerint (a legfrissebb a Gfk Hungária felmérése itt) a háztartások mindössze 15 százaléka rendelkezik megtakarítással, félretett pénzzel.