Végül nálunk marad a paksi atomhulladék

atomhulladék paks
Atomenergia-ellenes tüntetők demonstrálnak a németországi Morsleben atomhulladék-lerakója előtt 2009 augusztusában
Vágólapra másolva!
A paksi bővítésről szóló egyezmény része, hogy az atomhulladékot Oroszországba szállítjuk, ahol 20 évig tárolják, majd visszahozzák Magyarországra. Ennyi idő alatt meg kellene építenünk egy olyan, véglegesnek szánt tárolóhelyet, amilyenből még egy sem üzemel a világon. Felmerült, hogy a kiégett fűtőelemeket Oroszországban újrafeldolgoznák, amit különösen indokolttá tenne, hogy az uránkészletek fogyóban vannak. Ám ez évi több tíz milliárd forintos többletköltséget jelentene a Paks II. üzemeltetésében.
Vágólapra másolva!

Miért nevezi a paksi bővítést az elmúlt negyven év legjobb üzletének Lázár János, a miniszterelnöki hivatalt vezető államtitkár? Többek között azért, mert a tervek szerint Magyarország csak addig vásárol az orosz féltől nukleáris fűtőelemeket, amíg az elhasznált üzemanyagot utána el is viszik. Erről Lázár egy január 14-ei háttérbeszélgetésen számolt be, amelyet azért tartott, hogy elmagyarázza a sajtónak, hogy miért a Roszatom bővítheti az erőművet. Az erről szóló megállapodást aznap jelentette be Moszkvában Orbán Viktor.

A két ország közötti egyezmény akkor válik érvényessé, ha a magyar és az orosz parlament is elfogadja a kihirdetéséről szóló törvényt. A törvényjavaslat a 7. cikkben foglalkozik a nukleáris fűtőanyaggal. E szerint a bővítésben érdekelt magyar és orosz cégek legalább húsz évre szerződnek az új blokkok fűtőelemekkel való ellátására. Szintén szerződést kötnek arról, hogy a használt fűtőelem-kazettákat visszaszállítják az Orosz Föderációba, majd ott ideiglenesen tárolják, vagy újrafeldolgozzák (reprocesszálják). A használt kazettákat vagy az újrafeldolgozás után maradó hulladékot legalább húsz évig tárolják Oroszországban, ezután visszaszállítják Magyarországra.

Ezért érdemes újrafeldolgozni

Mi értelme van több ezer kilométeres távolságon ide-oda hurcolni a veszélyes, csak speciális konténerben szállítható fűtőelemeket, amelyből az atomerőmű már nagyobb részt elhasználta az uránt? Ha évtizedek után csak egyszerűen visszakapnánk őket Oroszországból, akkor valóban felesleges pénzkidobás lenne a művelet, de az újrafeldolgozás más lapra tartozik – mondta dr. Aszódi Attila, aki a Nukleáris Technológiai Intézetet vezeti a Budapesti Műszaki Egyetemen. „A nukleáris fűtőanyag azé, aki megvette. A használt kazettákból kivonják az újrafelhasználható fűtőanyagot, és ez szintén az eredeti vásárló tulajdona” – magyarázta Aszódi.

Atomenergia-ellenes tüntetők demonstrálnak a németországi Morslebenben az atomhulladék-lerakó előtt 2009 augusztusában Forrás: AFP/Jens Schlueter

Az újrafeldolgozás főleg azért éri meg, mert további 25-30 százaléknyi energiát lehet kinyerni abból a plutóniumból, amely a fűtőelemekben felhalmozódik, illetve a maradék urán-235 izotópból. Ezen túl csökken az erősen sugárzóként (szakszóval nagy aktivitásúként) eltemetendő hulladék mennyisége. Továbbá a kinyert plutónium és az urándúsítás maradékaként felhalmozott, úgynevezett szegényített urán felhasználásával MOX üzemanyagot (MOX = Mixed-Oxid, a név a plutónium és az urán oxidjának keverékére utal) gyártanak, amivel újra energiát lehet termelni, a dúsított uránhoz hasonlóan. MOX üzemanyagot rutinszerűen alkalmazzák például a francia atomerőművekben. Két alapvető érv szól a MOX felhasználása, a plutónium elégetése mellett:

  • a plutónium nem marad meg külön készleten, így nem lehet esetleg ellopni atomfegyver előállítására;
  • habár a MOX üzemanyag gyártása kb. 30 százalékkal drágább, mint az uránalapú üzemanyagé, de a teljes atomenergia-rendszer szintjén értékelve az egységnyi tömegű uránércből kinyert energia több lesz, így a gazdaságosság javul.

A most épülő harmadik generációs reaktorokkal szemben már általános elvárás, hogy azok képesek legyenek MOX-kazetták kiégetésére is (a Paks II.-be is harmadik generációs reaktorokat terveznek).

Fontos szempont, hogy a gazdaságosan kitermelhető uránkészlet még 80-100 évre elegendő. A kiégett üzemanyag körülbelül kilenctized részben urán 238-as izotópot tartalmaz. Ezt ma érdemben nem hasznosítjuk, ám amint üzemelni kezdenek a még fejlesztés alatt álló, ún. negyedik generációs reaktorok, ez is elképzelhető lesz, így az emberiség több száz évre elegendő új energiaforrásra lelhet – mondta Aszódi Attila.

Az újrafeldolgozás után megmaradó hulladék sokkal kisebb térfogatú és tömegű, mint a használt kazetták. Ezeket a maradványokat üveggel együtt megolvasztják (beüvegezik), ezt a keveréket pedig erre a célra tervezett acélhordókba töltik. Az üvegezett hulladékot aztán speciális konténerben lehet átmeneti, majd végleges tárolóhelyre szállítani. Oroszországon kívül Franciaországban, Nagy-Britanniában és Japánban működnek újrafeldolgozó üzemek (a részleteket lásd a cikk végén).

Többe kerül az újrafeldogozott urán, mint a friss

Általában hosszú távú, üzleti titoknak számító megállapodásokon dől el, hogy egy adott atomerőműbe milyen áron szállítanak fűtőanyagot. Annyit azért tudni lehet, hogy az újrafeldolgozás biztosan drágább, mint a bányászott uránból dúsított, friss fűtőanyag – mondta Perger András, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet hagyományos energiaforrásokkal foglalkozó munkatársa.

Pakson például jelenleg körülbelül 80-83 tonna, 43-45 tonna üzemanyagot tartalmazó kazettát használnak el a négy reaktorban évente. Ha ezt a 360-380 darab kazettát Oroszországban újra feldolgoznák, és visszakapnánk a kinyert uránt, az jelentősen, vélhetően évi több tízmilliárd forinttal megemelné az üzemelési költségeket – magyarázta Perger, aki szerint az is kérdés, hogy ki fizetné a művelet költségeit: az atomerőmű vagy az úgynevezett Központi Nukleáris Pénzügyi Alap. Utóbbi esetben a hulladékok kezelésére félretett pénzből finanszíroznák az erőmű üzemanyag-ellátásának egy részét, márpedig az alap nem erre való.

1998 óta a használt fűtőelemeket egy átmeneti tárolóban raktározzák Pakson (1998 előtt az oroszok véglegesen elszállították őket). „Az Oroszországba való visszaszállítás lehetősége 1998 óta is adott, mégsem használjuk ki, ezért nem látok különösebb újdonságot a magyar-orosz egyezményben. További szempont, hogy az érvényben lévő hivatalos stratégia szerint Magyarországon fogjuk véglegesen elhelyezni a nukleáris hulladékot” – mondta a szakértő, tehát sem elszállításról, sem újrahasznosításról nem volt szó eddig. Egyébként az Európai Unió irányelve szerint atomhulladékot csak tárolás céljából lehet szállítani. A fűtőelem-kazettákkal azért tesznek kivételt, mert az újrafeldolgozhatóság miatt nyersanyagnak számít.

A háromezredik hordó atomhulladék érkezik a bátaapáti tárolóba Forrás: MTI/Kiss Dániel

Mindenképpen tárolnunk kell a hulladékot

Pakson tehát jelenleg egy átmeneti tárolóban tartják a kiégett fűtőelemeket, több mint hét és fél ezer darabot. A létesítmény 1997-ben készült el, ötven éven át használható, tehát legkésőbb 2047-ben mindenképpen kezdeni kell a kazettákkal valamit. A Bátaapátiban 2012-ben átadott tároló csak a kissé és közepesen sugárzó hulladékok tárolására alkalmas, a nagy aktivitásúakéra nem. Tehát akár újrafeldolgozzák a paksi kazettákat, akár nem, mindenképpen szükség lesz egy új, hosszú távú tárolóra.

Ebben a végleges tárolóban el kell férniük azoknak a nagyon radioaktívvá vált berendezéseknek is, amelyeket a mostani paksi blokkokból szerelnek le majd a 2030-as években, ilyenek például a reaktortartályok. A tárolónak több százezer évre kell garantálnia azt, hogy sem a természet, sem távoli utódaink ne érintkezzen közvetlenül ezzel az anyaggal, ne szenvedjenek kárt azért, mert mi atomerőművekkel termeltünk áramot.

Még sehol nincs végleges tároló

A végleges tárolás problémája az atomenergetika igazi rákfenéje Perger András szerint. 31 országban jelenleg 437 reaktor üzemel, de a nagy aktivitású hulladékot befogadó végleges tárolók száma nulla. A megvalósításhoz legközelebb egy svéd és egy finn tároló áll, amelyekről elképzelhető, hogy a 2020-as években már üzemelni fognak. Itthon a fent említett Központi Nukleáris Pénzügyi Alap áll rendelkezésre a tárolók kialakítására és fenntartására. A Pakson termelt áram árából kilowattóránként 1-1,5 forintot fizet be az erőmű az alapba, amelyet aztán a kormány kiegészít az előző évi nemzeti banki alapkamat átlaga szerint. 2012 végén az alapban 203 milliárd forint volt, a pénzzel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rendelkezik.

Magyarországon jelenleg a Mecsek nyugati részén, Boda térségében folynak vizsgálatok arról, hogy ott valóban el lehet-e helyezni a mélyben az atomhulladékot. „Meg kell vizsgálni, hogy a kőzetrétegeknek milyenek a geofizikai tulajdonságai, ki kell deríteni, hogy a radioaktív izotópok milyen sebességgel terjednek bennük. Ezután lehet eldönteni, hogy milyen csomagolásban helyezhető el ott a hulladék” – mondta Aszódi Attila.

Arról szintén előbb-utóbb végleges döntésnek kell születnie, hogy újrafeldolgoztatjuk-e vagy sem a paksi fűtőelemeket. A mecseki tároló megtervezéséhez viszont muszáj lesz pontosan tudni, hogy csak a nagyon radioaktív kazettákat, vagy a kevésbé radioaktív maradék hulladékot is el kell-e benne helyezni.

Hol dolgozzák fel a fűtőelemeket?

A világ legnagyobb újrafeldolgozó telepe Franciaországban, a La Manche-csatorna partján, La Hague-ban van. A New York Times helyszíni riportja szerint az üzem úgy néz ki, mint a Star Trek-sorozat egyik része a hatvanas évekből. A látogatók több mint egy méter vastag, a sugárzástól védő üvegfalon keresztül nézhetik, amint az ipari robotok a négy hatalmas vízmedencébe eresztik le pihentetés céljából a fűtőelemrudakat. Az üzem évi 1700 tonna fűtőelemet képes újrahasznosítani, és bérmunkában japán és német kazettákat is feldolgoznak. Ennek az az érdekessége, hogy Németország kivonul az atomenergetikából, ezért kérdés, hogy hosszú távon mi lesz a német fűtőelemekből kinyert uránnal és plutóniummal.

Oroszországban a Cseljabinszk és Jekatyerinburg között fekvő Majakban van reprocesszáló üzem, évi 400 tonnás kapacitással. A telepen 1957-ben történt vegyi robbanás, amely körülbelül 20 ezer négyzetkilométeren szórt szét radioaktív anyagot, ami Csernobil és Fukusima után a harmadik legsúlyosabb baleset a polgári atomenergetika történetében. A hulladékok lerakására használt Karacsáj-tó a legszennyezettebb helyek közé tartozik a földön. „Majak és környéke az alacsony környezeti sztenderdek miatt is ilyen szennyezett. Bevett gyakorlat volt, hogy a sugárzó folyékony hulladékot a környékbeli vizekbe engedték, főleg a Tyecsa (Techa) folyó szennyezett. Az 1990-es években ide szállították a kiégett fűtőelemeket Paksról, a környezetszennyezéshez tehát közvetve Magyarország is hozzájárult. Ma már állítólag javítottak a környezetszennyezésen, de ez kérdéses” – mondta erről Perger András.