Addig nézzünk téli olimpiát, amíg még lehet!

hóhiány szocsi 2014 téli olimpia
Üres síliftek németországi Bayrischzell pályáin - hóhiány miatt használhatatlanná váltak a pályák 2007 januárjában
Vágólapra másolva!
Legalább nyolc, de inkább tizenhárom helyszínen nem lehetne a 21. század végén újabb téli olimpiát rendezni az eddigi tizenkilenc helyszín közül. Az átlaghőmérsékletek aggasztóan emelkednek, nem lesz kellően hosszú a fagy és vastag a hó. Szocsiban sem kizárt, hogy a mostani az utolsó alkalom.
Vágólapra másolva!

A pénteken rajtoló téli olimpia helyszínén, Szocsiban több mint 30 Doppler-radarból és mérőállomásból álló hálózattal elemzik az időjárást, a berendezések minden tíz percben gyűjtenek adatot – írja az Országos Meteorológiai Szolgálat a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hírösszefoglalójára hivatkozva. A helyszínen 431 hóágyút állítottak fel. A 2013-as tél folyamán 710 ezer köbméter havat borítottak be hőszigetelő takaróval, szükség esetén ezt is fel lehet használni.

Az első téli olimpia rendezőinek 1924-ben még jóval könnyebb dolguk volt: Chamonixban, a francia Alpokban kellően hideg volt és bőven volt hó. A globális felmelegedés miatt viszont a 2050-es években már lehetetlen lenne újabb olimpiát tartani ugyanott – állítják kanadai és osztrák kutatók. Ugyanez érvényes Garmisch-Partenkirchenre, Grenoble-ra és Szocsira is.

A kanadai Waterlooi Egyetem és az ausztriai, egyetemi rangú Innsbrucki Menedzsmentközpont (MCI) kutatói azt vizsgálták meg, hogy különféle forgatókönyvek szerint hogyan változna az éghajlat azon a tizenkilenc településen, ahol eddig téli olimpiát rendeztek. Az eredmény: még abban az esetben is, ha viszonylag lassú felmelegedéssel számolunk, a tizenkilenc helyszín közül tizenegy lenne alkalmas egy újabb olimpiára a következő évtizedekben. Ha viszont több üvegházgáz-kibocsátással és gyorsabb felmelegedéssel kalkulálunk, akkor mindössze hat jó helyszín marad.

A kutatók nemzetközileg elismert sportközpontok klímajellemzőit vizsgálták, az említetteken túl Vancouverét Kanadában, a Squaw Valley-ét az Egyesült Államokban, Naganóét Japánban, és Innsbruckét is. A téli olimpiák helyszínein folyamatosan nő a februári nappali átlaghőmérséklet. Ez 0,4 Celsius-fok volt az 1920-1950-es években, majd 3,1 fokra nőtt az 1960-1990-es években, míg a 21. században 7,8 foknál járunk. (A kutatók azért a nappali átlaghőmérsékleteket nézték, mert a versenyek nappal zajlanak.)

A kutatók két jellemző vizsgálatával értékelték a téli olimpia helyszíneit. Egyrészt azt vizsgálták, mennyire valószínű, hogy a napi minimumhőmérséklet 0 Celsius-fok alatt maradjon, másrészt azt, hogy a legalább 30 centiméteres hóréteg tartson ki a verseny ideje alatt Forrás: University of Waterloo, MCI

A következő évtizedekben egyre melegebb lesz a február a téli olimpiák eddigi helyszínein. Az 1981-2010 közötti átlaghoz képest további 1,9-2,1 fokos felmelegedés várható a 21. század közepére a havi középhőmérsékletben, míg a század végére 2,7-4,4 fokos (attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb üvegházgáz-kibocsátással számolunk). Így a szervezőbizottságoknak egyre inkább foglalkozniuk kell azzal, hogy miként kezelik az időjárási kockázatokat – írják a tanulmány szerzői. „Ma már elképzelni is nehéz, hogy a játékokat kizárólag természetes havon és jegen rendezzék meg, ahogy a téli olimpiák első évtizedeiben történt” – mondja Robert Steiger, az MCI turizmuskutatással foglalkozó közgazdásza.

Beavatkozásra már az 1964-es innsbrucki játékokon is szükség volt. A rendezők a hadsereg segítségét kérték, több ezer tonna havat kellett teherautókon a verseny helyszínére szállítani, és ott letapostatni. Ma már a műkorcsolyázók és a jégkorongozók csarnokban versenyeznek, megszokottá váltak a fagyasztott bob- és síugrópályák és a hóágyúzás. Az 1960-as évekhez képest a rendezőknek sokkal részletesebb és pontosabb időjárás-előrejelzésekre van szükségük – ezt vetik be Szocsiban is.

„Ugyan fejlődik a technológia, de behatároltak a lehetőségek, és néhány helyszínen már a század közepére már átlépjük ezeket a határokat” – mondja a tanulmány vezető szerzője, Daniel Scott. A szerzők végkövetkeztetése az, hogy az olimpiai rendezést fontolgató városok-országok jobban járnak, ha minél előbb megpályázzák a szervezési jogot, mert elképzelhető, hogy később a helyszín egyszerűen már nem lesz rá alkalmas.