A fővárosiak nem élnek a panelhitellel



A rendelkezésre álló hárommilliárd forintos német panelhitelnek csupán az egyharmadára kötöttek szerződést az eredeti, október végi határidőig, de a kölcsönt igénybe vevők között egyetlen fővárosi kerület, cég vagy társasház sincs. A program kidolgozói és a bankok azonban egyaránt bíznak abban, hogy a jövő év végéig meghosszabbított pályázati határidőig elfogy a pénz.

A hazai panelépületek energiatakarékos felújítását célzó mintaprogramhoz a német kormány nyújtott hitelt. A kölcsön felvételéről három évvel ezelőtt döntött a kormány, az akkori Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium pedig átfogó műszaki programot dolgozott ki. Ugyancsak kormányzati döntés kellett a hitelfelvétel szabályozásához, amire újabb fél évet kellett várni. A programot sokan kétkedve fogadták, mondván: a magyar panellakóknak nem lesz annyi pénzük, hogy részt vegyenek benne. Az indulás óta eltelt idő őket igazolta. Több mint egy év alatt a rendelkezésre álló hárommilliárd forint értékű német márkából csupán kevéssel több, mint egymilliárdra kötöttek szerződést, s ebből eddig alig háromszázmillió forintot fizettek ki számlák ellenében. - Ezt a programot mindenképpen kísérletnek szántuk, hiszen a csaknem ötszázezer panel-, illetve több mint hétszázezer, iparosított technológiával épült lakásból alig három-négyezernek a felújítására lett volna elegendő a német hitel - fejtegeti Sebestyén Ágnes, az IKIM főmunkatársa, aki a hitel iránti, meglehetősen lanyha érdeklődést két okra vezeti vissza. Egyrészt a kiválasztott bankok nem rendelkeztek széles körű lakossági fiókhálózattal, miközben az egyik legnagyobb pénzintézetet, az OTP-t nem sikerült megnyerni a programnak. (Mint ismeretes, a bank a kicsiny kamatrés, illetve a nagy rizikó miatt nem vállalkozott ilyen hitelek folyósítására.) A másik ok magukban a lakástulajdonosokban kereshető, akiknek többsége - kötelezettségei miatt - nem tudott vagy nem mert újabb hitelt felvenni. A kormány döntése értelmében a kölcsön öszszege lakásonként nem haladhatta meg a nyolcszázezer forintot, amelynek tíz-huszonöt százalékát - szociális helyzettől függően - a lakóknak kellett előteremteniük. A kölcsön futamideje maximum tíz év, míg a kamatok kétharmadát a magyar állam vállalta magára, így a lakástulajdonosokra mintegy nyolc százalék maradt a jelenlegi kamatszint mellett. De ez is soknak bizonyult - mondja Sebestyén Ágnes, aki a lakossági fórumokon elhangzottakat összegezve úgy véli: ma a magyar családok többsége nincs abban a helyzetben, hogy vállalhassa a több ezer forintos havi törlesztőrészletet. Sokan még mindig a lakásrészleteket nyögik, míg mások bizonytalan munkahelyük miatt nem vállalnak adósságot. A pályázati feltételek egyébként számos műszaki megkötést is tartalmaztak. Az épület külső hőszigetelése nélkül például a fűtési rendszer sem korszerűsíthető. Sebestyén Ágnes meg is magyarázza, hogy miért. - Még a program indítása előtt találkoztunk annak a vidéki társasháznak az esetével, ahol a hőszigetelést kispórolták a felújításból. Ennek következményeként a tetőszint alatt, illetve a pince felett lakók a korszerűsítés után többet fizettek, mint amennyi az egykori átalány volt. Ráadásul törlesztették a felújítási kölcsönt is. A hitelfelvételt egyébként lényegesen megnehezíti, hogy a lakók többsége nem hitelképes. Márpedig a társasházak esetében ez előfeltétel. A lakásszövetkezetek jobb helyzetben vannak, hiszen jogi személyként mentesülnek az egyéni hitelbírálat alól, akárcsak az önkormányzatok. A szerződéskötők többsége egyébként az önkormányzatok és a társasházak közül került ki. Vállalkozó viszont sajnálatos módon nemigen akadt, pedig ők cégük révén is felvehették volna a hitelt. A legtöbb szerződést egyébként a Takarékbank és a Unicbank kötötte. Ez utóbbi bonyolította le az eddigi legnagyobb üzletet is: a szegedi önkormányzat több mint hatszázmillió forintos hitelkérelmét, amely csaknem ezer lakás felújítására lesz elegendő. A szerződők között egyébként meglepő módon egyetlen fővárosi önkormányzat, cég, szövetkezet vagy társasház sem akadt eddig.