A Budapesti Kommunikációs Rt. levele az ORTT elnökségéhez

Tisztelt Elnök úr!

Megdöbbenéssel vettük kézhez az Országos Rádió és Televízió Testület 20/1999. (I. 21.) számú határozatát, amelyben a Budapesti Kommunikációs Rt. ("BK Rt.") műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását egy órára felfüggeszti. A döntés mind tartalmilag mind pedig közlési módját tekintve elfogadhatatlan számunkra.

Sérelmesnek tartjuk, hogy a döntést megelőzően nem kaptunk semmilyen előzetes figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy a kérdéses időpontban bármilyen kifogás merült volna fel műsorszolgáltatásunkkal kapcsolatban. A határozat a döntés előzményeként egy 267/1997. (XI.20.) számú ORTT határozatra hivatkozik, amely határozat egy 1997. július 17-i reklámmegszakítással volt kapcsolatos. Emlékeztetni szeretnénk Önt arra, hogy a BK Rt. jelenlegi tulajdonosai 1997 szeptemberében vásárolták meg a TV3-at és a kereskedelmi televíziók csak 1997 októberében kezdték meg sugárzásukat Magyarországon. Ezért álláspontunk szerint egyetlen, a kereskedelmi televíziózás megindulása előtt történt esetre mint "ismételt jogsértésre" hivatkozni és ezzel indokolni a magyarországi kereskedelmi televíziózás történetének eddigi legsúlyosabb ilyen típusú büntetését, enyhén szólva nem tekinthető "jóhiszemű eljárásnak". Kifogásoljuk továbbá, hogy az egyes jogsértésekkel kapcsolatosan semmiféle egyeztetési kísérletre nem került sor az ORTT részéről, amely már csak azért is indokolt lett volna, mert az ORTT Monitoring rendszere nem működik hibátlanul, amit mi például abból is tapasztalunk, hogy rendre nagy mennyiségű adásanyagot kérnek be tőlünk kazettán "a monitoring rendszer meghibásodása miatt". Ilyen technikai körülmények között mindenképpen indokolt lenne valamiféle egyeztetés bármilyen megállapítást megelőzően. Ezen túlmenően is, a szóbanforgó, a Média Törvény 17. paragrafusa (6) bekezdésében foglalt reklámmegszakító szabály erősen megkérdőjelezhető. Különös tekintettel az 1998. évi XLIX. számú törvénnyel kihirdetett a határokat átlépő televíziózásról szóló, Strasbourgban 1989. május 5-én kelt európai egyezmény 14. cikke 3. pontjában foglaltak miatt, amely szerint: "A negyvenöt percnél hosszabb időtartamú audovizuális alkotások - pl. művészfilmek és tévéfilmek (a sorozatok, a könnyű szórakoztató műsorok és a dokumentumfilmek kivételével) - közvetítése minden teljes negyvenöt perces időszak eltelte után megszakítható". Az ORTT határozatban kifogásolt megszakítások 90 százaléka a 45 percnél rövidebb sorozatot érintett. Mivel az ORTT határozat által felhívott törvényhely és a fentiekben hivatkozott törvény 14. cikkében foglaltak egymással ellentétes szabályt tartalmaznak a 45 percnél rövidebb filmalkotások megszakítására ezért legalábbis egyeztetést kellett volna tartani az ezzel kapcsolatos gyakorlat kialakítása érdekében. Még ennél is súlyosabban rosszhiszemű és minden jogszerű eljárást megkérdőjelezhető az a mód, ahogyan a határozatot az ORTT társaságunkkal közölte. A határozatot 1999. január 22-én péntek délután 12:11 perckor küldték el társaságunk régi, a költözés óta nem használt telefax számára. (A költözés tényét és az új címet az ORTT Irodájának 1998. októberben szabályszerűen bejelentettük). Miután telefonon próbáltunk érintkezésbe lépni az ORTT-vel az ORTT telefonközpontjában azt közölték, hogy pénteken a munkaidő 14:00 órakor jár le és már senki nem található az épületben. Az 1999. január 21-i dátumú határozat 1998. július 1. és szeptember 30. közötti időszakra vonatkozóan állapítja meg a "törvénysértéseket", amely határozatot az ORTT azonnal végrehajthatónak nyilvánított azzal, hogy a műsorszolgáltatást 1999. január 26-án (a hétvégét követő második munkanapon) főműsoridőben kell egy órára felfüggeszteni. Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 47. paragrafusban foglaltak szerint: "47. paragrafus (1) A határozat közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, kihirdették, a közszemlére tett iratot levették, illetőleg a határozatot távközlési eszköz útján közölték." A törvény indokolásában foglaltak szerint: "A határozott távközlési eszköz útján is kézbesíthető (telefon, rádió, telex, távirat), ha közveszély vagy életveszély, illetőleg jelentős, vagy helyrehozhatatlan kár veszélye áll fenn és a közigazgatási szerv ilyen típusú ügyben hoz rendelkezést. A határozat közlésének ez a módja csak halaszthatatlanul sürgős esetben fordulhat elő." Ha a határozat meghozatala tudott várni 1998. szeptember 30-tól 1999. január 21-éig, ugyan mi volt az a halaszthatatlanul sürgős, közveszélyes, vagy életveszélyes körülmény, ami miatt a határozat közlésének ezt a módját kellett választani? És mi indokolta azt, hogy arra viszont volt idő, hogy ezzel egyidőben a testület irodájának munkatársa telefonon értesítse a vezető napilapokat a határozat tényéről és ezzel úgy tüntette fel rossz színben a TV3-at, hogy a lehetőségét sem adta meg annak, hogy a határozatra érdemben reagálhasson? A határozat az azonnali végrehajthatóságot, az államigazgatási eljárási törvény 72. paragrafus (3) bekezdésére hivatkozva szó szerint a következő szavakkal rendeli el: "A testület a határozatot az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. paragrafus (3) bekezdése alapján a közérdekre való tekintettel nyilvánította azonnal végrehajthatóvá". A testület határozata ellen az államigazgatási eljárási törvény 72. paragrafusában foglaltak szerint bíróságnál keresettel lehet élni. A 72. paragrafus (3) bekezdése szerint: "A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtásra halasztó hatálya van, azonban a közigazgatási szerv határozatát a közérdekre, vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja. A fél a keresetlevélben a végrehajtás felfüggesztését kérheti." Vajon mi volt az a nyomós "közérdek", amely az azonnali végrehajtást indokolta, ha már a testület maga is tudott a döntés meghozatalával három és fél hónapot várni? És még inkább mi volt az a még nyomósabb ok, amely miatt az azonnal végrehajtható döntést olyan módon kellett társaságunk tudomására hozni, hogy ne legyen módja a törvény által biztosított lehetőség, a végrehajtási bírói felfüggesztésével élni? Társaságunk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a média törvényt és a rá vonatkozó egyéb szabályokat a lehető legteljesebb mértékben betartsa. Tekintettel azonban ara, hogy a média törvény számos rendelkezése ellentmondásos, nem, vagy sokféleképpen értelmezhető a mindenkire egyformán érvényes gyakorlat kialakítása csak az ORTT és a piaci szereplők közös, jóhiszemű erőfeszítésével teremthető meg. Az ORTT-nek a jelen esetben társaságunkkal szemben tanúsított magatartása azon túl, hogy megalapozatlan és törvénysértő, olyan médiaháború szítására alkalmas, amely sem az ORTT-nek, sem a piac egyetlen szereplőjének nem lehet érdeke. A legnyomatékosabban indítványozzuk, hogy az ORTT tegyen kísérletet az ilyen és minden más esetben a piaci szereplőkkel való párbeszéd megteremtésére és a megalapozatlan és törvénysértő műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztések helyett - amely meggyőződésünk szerint a műsorszolgáltatónál is súlyosabban sújtja a nézőt, akinek érdekeinek szem előtt tartása az ORTT-nek is elsőrendű feladata - bármilyen vélelmezett törvénysértés esetén - az európai gyakorlatnak megfelelően - biztosítson lehetőséget az érintettek álláspontjának a kifejtésére. Mint ahogyan például ugyanezt az ORTT a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosítása érdekében maga is megkívánja a műsorszolgáltatóktól.

Tisztelettel:

Luc Tomasino vezérigazgató-helyettes

dr. Kozma Andrea jogi igazgató