Az Origo búcsúzik Tölösi Pétertől



Mindazoknak, akik nem ismerték

Tölösi Péter Tölösi Péter a MATÁV logisztikai vezérigazgatóhelyettese volt, de nem pusztán rangja követeli, hogy az Origo is közölje halálhirét. Komoly, tekintélyes beosztás volt az övé, munka, melynek végtelen becsülettel tett eleget - de most mégsem erről van szó.
Az Olvasóra az tartozik, hogy Tölösi Péter nélkül mindez - az Origo, s általában a tartalomszolgáltatás - nem lenne. Azon kevesek közé tartozott, akik az első pillanattól kezdve habozás nélkül vállalták, akarták és értették mindazon kérdéseket, amelyek javarészét én is általa érthettem meg. Pontosan tudta, hogy egy távközlési cégnek miért is kell médiával foglalkoznia: látta, hogy a gazdasági érdekek, a vállalat és a nemzet érdekei mint esnek egybe, s nem habozott elkötelezni magát felismerése mellett.
Tudnivaló tehát, hogy az új média fejlődése hazánkban sokat köszönhet annak az embernek, aki 1999. február 1-jén hajnalban csendben, álmában meghalt. Kevesen ismerték, és sokan tartoznának neki hálával és köszönettel. Tölösi Péter élete nem a nyilvánosság előtt zajlott, de kevesen tettek többet nála a társadalmi nyilvánosság megújításáért. Halála számunkra annyit jelent, hogy nélküle kell folytatni ezt munkát; nélküle, de az ő megelégedésére is.

Mindazoknak, akik ismerhették

Péter az egyik legszelídebb és legbölcsebb ember volt, akit valaha láttam. Mindig udvarias volt, türelmes, figyelmes - nagyon is figyelmes. Kevés emberrel találkoztam, aki úgy tudott figyelni, mint ő. Sokat hallgatott, keveset beszélt: óvakodott attól, hogy bárkit megbántson. Módszere a szelídség és a türelem volt: hagyta, hogy vitapartnere szép lassan rájöjjön a megoldásra. A csend és a türelem guruja volt. Embert, akinek olyan komoly intellektuális igénye, határozott célja volt mint neki, s akiben mégsem volt nyoma az agressziónak, keveset láthatott bármelyikünk.
Nemes ember volt - nem a születés vakságának, hanem a tettek érdemének okán. Elegáns volt és könnyed. Mindig sajnálni fogom, hogy nem ismerhettem fiatalabb koromban: nem csavaroghattunk együtt, nem sok időnk volt arra, hogy civilben lazsázzunk. Amennyire abban a végtelenül befogott életben, amit élt, szabad maradhatott, annyira ő szabad volt.
Vagyunk jópáran, akik boldogok lehetünk, hogy ismerhettük. Jónéhányan, akik dolgozhattunk vele és tudhattuk, hogy nem akárki ő. Egyedüli példány, büszke ember. Évek óta beteg volt, pontosabban volt egy-két baja. De soha nem láttam megtörtnek, közömbösnek, ellenben mindig elegáns volt. Amit nagyon szerettem. Azt is tőle tanultam, hogy mire is való ez a jelmezesdi. Kedvesség volt benne és tapintat. Ilyenkor azt kell irni, ami igaz. Tölösi Péter hiányzik. Hiányozni fog.

György Péter

Tölösi Péter pályafutása