Idén sem lesz közös május 1-jei ünneplés<br/>

A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) nem vesz részt a szakszervezeti tömörülések közös május 1-jei rendezvényén, ezzel a rendszerváltozás óta ismét nem sikerült megvalósítani a hat szakszervezeti konföderáció együttes fellépését. A szakszervezeteknél nem a csökkenő taglétszám a legnagyobb probléma, hanem az, hogy egyre kevesebb embert tudnak mozgósítani - véli Thoma László szociológus. A szakszervezetek igazi támogatottságát az jelentené, ha az általuk kötött kollektív szerződések a munkavállalók minél nagyobb körére terjednének ki.

Az előzetes megállapodásokkal ellentétben a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) mégsem vesz részt a hat szakszervezeti konföderáció közös május 1-jei rendezvényén. A Munkástanácsok vezetői elsősorban azzal indokolták a döntést, hogy az MSZOSZ részéről sem a munkahelyi, sem az országos érdekegyeztetésben nem tapasztalják az együttműködés szándékát. Ezzel szemben a másik öt szakszervezeti konföderáció szerint a jelenlegi helyzetben éppen a szakszervezetek egységének hangsúlyozása a legfontosabb.
Az elmúlt időszak politikai csatározásai során egyre többször merül fel az a kérdés, hogy a kormánnyal és a munkáltatókkal tárgyaló szakszervezeti szövetségek mögött milyen társadalmi támogatottság áll és ezek a szervezetek valójában kit is képviselnek.
A szakszervezetekkel elsősorban nem az a probléma, hogy egyre kevesebb tagjuk van, hanem az, hogy ezen szervezetek mozgósító ereje csökken - véli Thoma László szociológus, az ELTE politikaelméleti tanszékének tanára. Thoma szerint figyelemre méltó, hogy míg 1995 novemberében csak a pedagógus-szakszervezet 80 ezer embert tudott az utcára vinni, a több mint 30 közszolgálati szakszervezetet tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának demonstrációján idén márciusban alig 30 ezer ember vett részt - említ egy összehasonlító példát a kutató.
Az Európai Unióban általános tendencia, hogy a versenyszférában csökken a munkavállalók szervezettsége, így van ez Magyarországon is. A szakszervezetekből való kilépésekben szerepet játszott az is, hogy 1990 óta másfél millió munkahely szűnt meg. A közalkalmazotti szférában azonban Magyarországon még 1996-ban is az alkalmazottak közel 60 százaléka volt tagja a szakszervezeteknek. A Bokros-csomag után ugyan sokan kiábrándultan elpártoltak az érdekképviseletektől. Elsősorban a stratégiailag fontos közszolgáltató cégeknél, így az energiaiparban, a közlekedésben a legnagyobb - 60 százalékos - a szervezettség - emeli ki Thoma László.
Az egykori SZOT-ból létrejött Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, pontosabban ennek szociáldemokrata platformja az 1994-es választások előtt együttműködési megállapodást kötött az MSZP-vel, így foglalhatott helyet 1994-ben az MSZP-frakcióban Nagy Sándor, MSZOSZ-elnök és a vasas-, a bányász- és bányaipari, a nyomdász-, a vasutas-, valamint a postásszakszervezet vezetője. Sándor László, az MSZOSZ mai elnöke szerint azt egy szakszervezetnek figyelembe kell vennie, hogy melyik párt vállalja fel a munkavállalók törekvéseit. Thoma László szerint a kilencvenes évek első felében a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is inkább az MSZP felé orientálódott, ám a főként közalkalmazottakat, köztisztviselőket tömörítő szervezet a Bokros-csomag után a Fidesszel is kezdett szimpatizálni, később viszont igyekeztek kizárni minden párttal való szövetséget. Szabó Endre, a SZEF elnöke azt hangsúlyozza, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők képviseletében nem tehetik meg, hogy a kormánnyal vagy kiválasztott párttal szimpatizálnak, hiszen ez később akadályozhatja az érdekek érvényesítését. Keresztény szakszervezetként határozza meg magát az 1990-ben alakult Munkástanácsok Országos Szövetsége. A válságövezetek nehéziparában, a közlekedési, postai dolgozók között befolyással bíró szervezet vezetője, Palkovics Imre az 1990-94-es parlamenti ciklusban az MDF-frakcióban foglalt helyet. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának megszületésekor 1989-ben az akkori demokratikus ellenzék, javarészt a későbbi SZDSZ kulcsemberei vettek részt, ám a szakszervezet mára egyre inkább politikailag semleges arculattal bír. A pártsemlegességet alapszabályában is rögzíti a közlekedési, energiaipari, vegyipari ágazatokban erős Autonóm Szakszervezetek Szövetsége. Borsik János, az Autonómok társelnöke szerint azzal, hogy szakszervezeti vezetők valamelyik parlamenti frakció székébe ültek, eddig még nem sikerült segíteni a munkavállalók helyzetén. Az Autonómokhoz hasonlóan neutrális irányvonalat képvisel az Értelmiségi Szakszervezetek Tömörülése is.
A szakszervezeteknek érdekeik érvényesítéséhez politikai támogatásra is szükségük van, s a politikai kapcsolattartás lehetőségét a nemzetközi munkaügyi szervezet egyezménye is garantálja számukra - mondja Thoma. A szakszervezetek igazán akkor kényszerülnek politizálásra, ha a kormány bele akar avatkozni tevékenységükbe.

Joób Sándor

(Magyar Hirlap)