A belvárosi családok a legszegényebbek<br/>

Budapest legszegényebb része a Belváros, míg a leggazdagabb az I., a XI. és a XVII. kerület - derül ki a fővárosi önkormányzat napokban nyilvánosságra került felméréséből, amely a gyermekes családok helyzetét vizsgálta. A családokon belül legtöbbet a férfiak keresnek; jövedelmük elsősorban a társas vállalkozásokból származik. A védőnők közreműködésével készített felmérésből kiderül az is, hogy a Ferencvárosban az asszonyok - leginkább élettársak - tartják el a férfiakat.

Budapest gyermekes lakóinak 9,7 százaléka munkanélküli - olvasható abban a nemrégiben publikált felmérésben, amelyet a budapesti védőnők bevonásával készíttetett a fővárosi önkormányzat. A több mint nyolcezer gyermekes család válaszából kitűnik, hogy a leggazdagabb kerület a XI., ahol a háztartások átlagjövedelme 92423 forint, az egy főre jutó átlagjövedelem pedig 20367 forint havonta. A sorban a második helyet szintén budai városrész foglalja el, a Várkerület.
A felmérés nem vizsgálta az egygyermekes családokat, az viszont kiderül belőle, hogy a megkérdezett családok 61,7 százaléka két gyermeket nevel. A legtöbb ilyen család az V. kerületben lakik, amely lakóit tekintve a legszegényebb városrész is.
A fővárosban viszonylag sok a nagy család; az I. kerületben a legtöbb a 3-4 gyermekes família. Újpalotán viszont nem vállalnak a szülők nagy családot - olvasható a felmérésben. A gyermekvállalási kedv az egyik leggazdagabb kerületben, a XI.-ben a legerősebb; itt él a legtöbb négynél többgyerekes család, de Kőbányán is magas a gyerekszám.
Az természetesnek tűnik, hogy elsősorban a férfiak keresik meg a családok megélhetéséhez szükséges pénzt, bár a felmérés arra a figyelemre méltó tényre is rámutat, hogy Ferencvárosban a nők tartják el többségüket. A IX. kerületre jellemző, hogy a férfiaknál több pénzt kereső anyák élettársak, és nem feleségek.
Társas vállalkozások tagja a legtöbb budapesti, ezen belül budafoki - XXII. kerületi - családfő, de a kérdezettek negyede, főként a kispestiek, még mindig állami vállalatok alkalmazottja.
A felmérés adatai azt mutatják, hogy a legtöbb Budapestre betelepülő, munkát vállaló családfő szabolcsi vagy külföldi születésű.
Miután a felmérés nem kutatta az egygyerekes vagy gyerek nélküli háztartások körülményeit, az adatokból csak arra lehet következtetni, hogy milyen arányban élnek Budapesten olyan családok, amelyek a szociális törvény alapján támogatásra jogosultak - értékelte a felmérést Ikvai Szabó Imre, a fővárosi onkormányzat szociálpolitikai irodájának munkatársa. Hozzátette: a fővárosi szociális viszonyokat nem szerencsés az agglomeráció nélkül vizsgálni, hiszen az ott lakók közül sokan a fővárosban keresik a kenyerüket, és ezért akár részesülhetnek is a budapesti szociális ellátásokból.
Az 1996-ban indított vizsgálat most megjelent eredményei sejthetőek voltak - tette hozzá. Azt is tudni kell azonban, hogy már csak azért sem lehet objektív szociális térképet készíteni, mert a kerületeknek saját joguk eldönteni, hogy kit tekintenek támogatásra szorulónak. Ebben pedig óriási különbségek vannak a belső kerületek és a budaiak között. Ezért egyre több kerület köt szövetséget, és ennek megfelelően közösen vagy egymáshoz hasonlóan támogatják a polgáraikat.
A fővárosban szegény- és nem szociálpolitikát folytatnak a kerületek - vélekedett Sziklai István, a Szociális és Családügyi Minisztérium Szociálpolitikai Fejlesztési Központjának tudományos munkatársa. Hivatkozott egy szintén '96-os vizsgálatra, amelyből kiderült: a szegényebb belső kerületek (VI., VII., VIII.), viszonylag sokat fordítanak segélyezésre, a budai gazdagabb önkormányzatok pedig a szociális ellátásra költenek inkább. A belső kerületek azonban a magas segélyezéssel is csak konzerválni tudják a szegénységet, és nem megoldani azt. Erre egyébként a szakember szerint országosan is egységes normatívákat kellene meghatározni, vagyis olyan minimumelvárásokat, amelyek lehetővé tennék, hogy ne szemlélet kérdése legyen csupán, hogy ki a szegény.

Horváth Margit

(Magyar Hirlap)