Atomtemető 13-15 milliárdért<br/>

Vágólapra másolva!
A kormány legkésőbb május végéig megtárgyalja a kis és közepes aktivitású atomhulladékok végső elhelyezéséről szóló előterjesztést. A szakértők többsége többéves kutatómunkát követően a Tolna megyei Üveghután létesítendő mélységi tároló létesítését támogatja. A döntés közeledtével azonban erősödik a megoldást ellenzők hangja. A kérdésről ma a környezetvédelmi bizottság is tárgyal majd.
Vágólapra másolva!

Eddig megközelítőleg 1,6 milliárd forintot költöttek a kis és közepes radioaktivitású atomerőművi hulladékok tárolójának előkészítésére. Csupán az Üveghuta környékén végzett földtudományi kutatások 600 millió forintba kerültek. A többi költség döntő részét a telephely kiválasztáshoz szükséges összehasonlító kutatások emésztették fel.
A hatéves nemzeti projekt keretében előbb országos, majd térségi vizsgálatok nyomán esett 1996-ban a Tolna megyei Üveghuta körzetére a választás. A szakértői véleményeket azóta a földtani kutatások első két fázisa is alátámasztotta. A zárójelentés az üveghutai gránitréteget minden szempontból alkalmasnak találta a tároló létesítésére.
A csaknem fél évtizede indított nemzeti program most döntő pontjához érkezett: az Országos Atomenergia Hivatalnak május végéig kell a végleges helyszínről kormány-előterjesztést készítenie, amelyet aztán - várhatóan idén ősszel - a kabinet terjeszt a parlament elé. Arról kell majd rövidesen szavazniuk a képviselőknek, adják-e elvi hozzájárulásukat a kis és közepes aktivitású atomerőművi hulladékok végső elhelyezéséhez. Pozitív döntésnél megkezdődhetnek az építkezés engedélyezéséhez szükséges további kutatások, és elkezdik a környezetvédelmi hatástanulmány és a lakossági közmeghallgatások előkészítését. Ha minden jól megy, 2004-re elkészülhet a jelenleg 13-15 milliárd forint költségűre becsült beruházás.
Valószínűleg éppen a döntőnek látszó kormány-állásfoglalás közelsége miatt az utóbbi időben felerősödött a beruházást ellenzők, illetve annak egyes elemeit vitatók hangja. Tegnap a Magyar Állami Földtani Intézetben megrendezett szakmai vitán az ELTE geofizikai tanszékének több munkatársa megkérdőjelezte Üveghuta alkalmasságát. A kétkedők szakmai vezetőjének tekintett Horváth Ferenc docens szakmai, tervezési hiányosságokkal indokolta elutasító álláspontját. Attól tart, a létesítmény falán átszivárgó radioaktív anyagok a lebomlásukhoz szükséges 600 évnél előbb feljuthatnak a felszínre.
Ô és több kollégája (Tóth Tamás, Csontos László) a fórumon kétségbe vonta az eddig elvégzett tektonikai vizsgálatok hitelességét. Megítélésük szerint Üveghuta aktív törészónában fekszik, így a földrengésveszély miatt ide kockázatos volna nukleáris létesítményt elhelyezni.
A kérdés ma a parlament környezetvédelmi bizottságában is napirendre kerül. Információink szerint a testület fideszes elnöke, Illés Zoltán is több kivetnivalót talál a készülő kormány-előterjesztésben. Illés, illetve a munkáját segítő szakértők kétségesnek tartják, szükség van-e egyáltalán az atomtemetőre, és ha igen, felszíni helyett valóban a drága mélységit kívánatos-e megépíteni. Kifogásolják, hogy nem mérték fel, bővíthető-e a Püspökszilágyon 20 éve működő atomtemető. Illésék úgy vélik: a hulladék Paksi Atomerőmű területén való végleges elhelyezését is érdemes volna megvizsgálni.
Maróthy László, az atomhulladékok elhelyezésével kapcsolatos feladatokat ellátó Radioaktív Hulladékot Kezelő Kht. ügyvezető elnöke állítja: nincs alternatívája a tervbe vett föld alatti tárolónak. (Maróthy nem azonos a nyolcvanas évek környezetvédelmi miniszterével.) Püspökszilágyon ma már csak 170 köbméternyi hulladékot lehet elhelyezni, ez nagyságrendekkel elmarad a Paks működése során keletkező 30-40 ezer köbméternyi közepesen sugárzó anyagtól.
A szakember sugárvédelmi és biztonsági okokkal indokolta, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban a paksi elhelyezés helyett egy végleges, több száz évre megoldást jelentő mélységi tároló kialakítását javasolják. Ez - olcsóbb fenntartása miatt - hosszú távon előnyösebb, mint a felszíni elhelyezés, érvelt Maróthy.
A térség hat települése közül csupán kettő, Véménd és a beruházást egyszer már megakadályozó Ófalu mondott nemet az atomtemetőre.

Szilágyi A. János

(Magyar Hirlap)