Menő üzlet a vizsgacsalás<br/>

A különböző felsőoktatási intézmények vizsgáin nem számít ritkaságnak a személycsere, azaz a vizsgacsalás. Van olyan egyetem, ahol például egy sikeres vizsgáért 3-5000 forint üti a stróman markát, egy szakdolgozat megírásáért oldalanként 500-3000 forintot szoktak elkérni. Rizikósabb és sokkal drágább a hamis állami nyelvvizsga. Egy angol felsőfok akár 100 ezerbe is kerülhet.

Az egyetemeken, főiskolákon az egyik leggyakoribb módszer az, hogy hamisított személyi igazolvány-nyal, illetve leckekönyvvel érkezik a vizsgázó stró-man az írásbelire. A hamisítás abból áll, hogy kicserélik a fényképet az okmányokban. Ez ma már jobbára csak a leckekönyvekben tehető meg, a vizsgákon azonban általában ez elég a személyazonosság igazolásához. Ez a módszer általában beválik, de egyes felsőoktatási intézményekben már az oktatók is ismerik. A szúrópróbaszerű ellenőrzéseken általában nem akadnak fenn a csalók, ám más a helyzet akkor, ha az oktatókat már előre felkészítik az iratok ellenőrzésére. Előfordult már, hogy a hamis igazolvánnyal próbálkozókat vagy a más nevében írásbelizőket közvetlenül a vizsga befejeztével kérdőre vonta a rendőrség. Büntetésre a csaló és megbízója egyaránt számíthat. Ha valaki személyi igazolványában vagy a leckekönyvében kicseréli a képét, az okirat-hamisítást követ el, és ezért lebukás esetén büntetőeljárást indítanak az elkövetők ellen, aminek a következménye akár egyéves szabadságvesztés is lehet. (Persze lebukott hallgatók általában enyhébb szankcióra, így például pénzbüntetésre számíthatnak.)

Kevesebbet kockáztat az, aki mindenféle igazolványcsere nélkül egyszerűen más nevében próbál meg letenni egy vizsgát. Ez zömében az írásbelik alkalmával fordulhat elő, hiszen a szóbeliken szinte mindig ellenőrzik a leckekönyvet. A lazább írásbeliken, zárthelyiken azonban gyakran nincs ellenőrzés, így elegendő, ha az álvizsgázó egyszerűen a megbízója nevét írja rá a leadott dolgozatra. Ez a módszer igen gyakran működik. Lebukás esetén pedig szó sem lehet bűncselekményről, az illetőt ilyenkor az egyetemi-főiskolai vizsgaszabályzat megsértése miatt terheli felelősség. (Ennek következményei természetesen intézményenként változhatnak, legrosszabb esetben kirúghatják a csalókat.)

Nehezebb megszervezni a csalást, ha az írásbelin is szigorú az ellenőrzés. Ez többek között azt jelenti, hogy név szerint kijelölt helyekre ültetik le a vizsgázókat, ellenőrzik személyazonosságukat, lepecsételt papírra kell írni, azaz semmi esély arra, hogy más helyett adja le valaki a dolgozatot. Tibor, egy nagyvárosi egyetem negyedéves hallgatója szerint az ilyen problémákra is több megoldás létezik. A legtöbbször alkalmazott módszer az, hogy a vizsgázó 20 perc-fél óra elteltével egy teljesen fals néven leadja dolgozatát és távozik. Mihelyt elhagyta a helyiséget, előveszi a bentről kihozott pecsétes papírokat, és a kérdések birtokában a hátralévő időben újra megírja - ezúttal már puskák és tankönyvek segítségével - a dolgozatot. A hátralévő feladat már csak annyi, hogy akkor, amikor a többiek leadják papírjaikat, és egyesek már jönnek ki a teremből, a csaló is visszajusson, és ő is beálljon azok közé, akik éppen leadják dolgozatukat a vizsgáztatóknak. (Szigorú ellenőrzéssel persze ennek a visszaélésnek is elejét lehet venni, például azzal, ha a tanárok saját maguk egyenként szedik be a dolgozatokat, bár ez igen ritka.) Mivel ma már az egyetemi-főiskolai diplomák megszerzésének elengedhetetlen követelménye legalább egy nyelv középfokú ismerete, megnövekedett az értéke a hamis nyelvvizsga-bizonyítványoknak. Emellett még mindig sokan próbálkoznak meg azzal, hogy más helyett tegyék le a vizsgát.

A jelenleg alkalmazott nyelvvizsga-bizonyítvány nehezen hamisítható, és a nemrég felállított nyilvántartással együtt szinte tökéletes védelmet nyújt a csalókkal szemben. Ezért inkább a korábbi "még mindig érvényes" változatokat hamisítják. Az árfekvés elég változó, minőségtől függően 10 és 50 ezer forint körül mozog egy hamis nyelvvizsga-bizonyítvány. Juhász Gyula, az Állami Nyelvvizsga Bizottság alelnöke szerint minden vizsgaidőszakban próbálkoznak a csalók. A választék a hamisításokon keresztül egészen a személycseréig terjed. Jelenleg több felsőoktatási intézménynek még megvan a lehetősége arra, hogy saját maga vizsgáztassa le a hallgatóit különböző nyelvekből, s döntsön arról, a diákok megfeleltek-e közép- vagy felsőfokon. Ezekben az esetekben a vizsgázóknak elég leckekönyvükkel igazolniuk magukat. (Állítólag egyes budapesti kollégiumokban már külön "manufaktúrák" szerveződtek arra, hogy miként lehet észrevétlenül kicserélni a leckekönyvekben a fényképeket. Az egyetemek nyelvi lektorátusain általában nem ismerik személyesen a vizsgázókat, így ezekben az esetekben a kicserélt fényképeknek köszönhetően elég kicsi a lebukás veszélye. Aki üzletszerűen él a hamis nyelvvizsgák letételéből, elég jól keres. Egy középfokú vizsga ára ugyanis barátok között is 50-60 ezer forint, a felsőfokért pedig ennél is többet kérnek.

(Népszava)