Két versenyző az elsőségért?

Az MSZP "negyvenes" középgenerációja számára elfogadható lenne, ha Németh Miklós kerülne a következő választási pártlista élére. Molnár Gyula és Juhász Ferenc szerint Kovács László is alkalmas lenne miniszterelnök-jelöltnek, rajtuk kívül azonban nincs más szóba hozható személy. Németh Miklós pénteken ismét megbeszéléseket folytat, de olyan emberekkel, akik a július közepén tartott első találkozón nem vettek részt.

"A Nemzeti körül nem vita, hanem botrány van" - négyszemközt Demszky Gábor főpolgármesterrel
1999. augusztus 7., szombat, 01.50

Demszky Gábor szerint a főváros nem adhatott más választ a kormány háromsoros előterjesztésére a Nemzeti Színház ügyében, mint hogy nem támogatta a városligeti építkezést. A főpolgármester ugyanakkor elmondta, az Erkel Színház átépítése, a Ganz-telepre vagy az expóterületre tervezett beruházás ellen semmi kifogása. Demszky az Erzsébet téren konferenciaközpontot szeretne, s biztosra veszi a metróépítés sikerét is. Az SZDSZ politikusa a Magyar Hírlapnak azt is elmondta, szeretne nagyobb szerepet vállalni pártjában és az országos politikában.

- A hét első felében nemet mondott a fővárosi önkormányzat arra a kormányjavaslatra, hogy a Nemzeti Színház a Városligetben épüljön fel. A kabinet részéről úgy reagáltak erre, hogy a városvezetésnek mindegy, mi a kormányzati szándék, csupán időhúzásra játszanak. Magyarán: a színház ne ebben a választási ciklusban épüljön fel. Mi az ön álláspontja a vita jelenlegi szakaszában? A Nemzeti körül nem vita, hanem botrány van. Mégpedig azért, mert a kormány, illetve Orbán Viktor megsértette a politika néhány alapszabályát. Amikor a kormányfő döntött a Nemzeti Színházról, egyáltalán nem számolt döntése következményeivel. A politikában ez komoly hiba, hiszen az egyes döntéseknek gyakran előre nem látható következményei vannak. Az eset másik fontos tanulsága, hogy nem rúgunk fel érvényes szerződést - különösen, ha nincs elfogadható alternatíva a kezünkben. Végül még egy hibát említenék: van úgy, hogy a politikus rosszul dönt, de akkor mindig keresse a kiutat, igyekezzen valami kompromisszumos megoldást találni. A politika önkorrekciós folyamat, egy-egy rossz döntés után mindig van mód javítani. Ezzel a lehetőséggel Orbán Viktor nem élt. Valójában nem akarja, hogy segítsünk neki. Még csak módot sem adott rá, hogy megismerjük a kormány érveit, miért akarják a Városliget közepén felépíteni a Nemzetit. Politikai pályafutásom során nem találkoztam olyan esettel, hogy egy sok milliárdos beruházásnak úgy jelölnek ki helyszínt, hogy a döntést egy háromsoros levéllel indokolják. Ez abszurd. A történtek ellenére abban vagyok érdekelt, hogy a Nemzeti Színház felépüljön. Ha egy kis segítséget elfogadnak, ez meg is fog történni. Eddig is többször ajánlottunk kiutat a kormánynak, azt mondtuk, épüljön meg a színház ott, ahol akarják, és legyen olyan, amit megálmodtak. Elfogadtuk a Felvonulási teret, aztán a tárgyalások során mi javasoltuk a pesti Duna-partot, a Ganz-telepet és az Erkel Színház átépítését is.

- Csécsei Béla, a VIII. kerület szabad demokrata polgármestere egyetért azzal, hogy az Erkel Színház legyen az új Nemzeti. Ehhez Schwajda György hozzátette: az Erkel jelenlegi épületét le kell dózerolni. Mindenekelőtt a kormány és a főváros szerepét szeretném tisztázni ebben a kérdésben. A Nemzeti tervezője és kivitelezője az állam, a főváros a tervek birtokában mond véleményt, és adhat engedélyt az építkezésre. A városrendezési kérdésekről mindig az önkormányzat dönt. Ezért van néhány feltételünk, melyeket a kormánynak teljesítenie kell. Ennek egyszerű oka van: a város tervezéséről nem a miniszterelnök dönt, ez a főváros szakembereinek és vezetőinek feladata és felelőssége. Az Általános Rendezési Terv évtizedekkel előre meghatározza a város fejlődési irányait. Az előző kormányok egy-egy nagyobb beruházás beindításakor erre alapoztak. A jelenlegi kormány szakított ezzel a hagyománnyal. A kormányülésre nem szakértői anyagokat visznek magukkal, hanem csak kiterítenek egy Budapest-térképet, és ráböknek a nekik tetsző helyre, hogy itt épüljön fel a színház. Ehhez én nem akarok partner lenni. Persze időnként a szerencsére is lehet hagyatkozni. Most úgy tűnik, hogy az Erkel helyére böktek rá: ezt például én is támogatom. Talán ez a legjobb megoldás. Budapestnek ugyanis egy operára van szüksége, amely európai színvonalú. Ennek az Operaház tökéletesen megfelel, így az Erkel mint játszóhely felszabadulhatna. Ez a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás. Schiffer János az MSZP nevében azt is felajánlotta, hogy a szocialisták elköltöznek a Köztársaság téri székházból, ha a Fidesz-kormányt zavarja ez a közelség. A dózerolással nem értek egyet, ez megnövelné a költségeket, s újabb engedélyeztetésekre lenne szükség.

- Az is kérdés, hogy a kormány által lassúnak tartott engedélyeztetés felgyorsulna-e, ha az Erkel Színház lehetne a Nemzeti? Természetesen, hiszen ha a meglévő színház helyén épülne az új, akkor számos engedélyre nem lenne szükség. Persze, így is komoly előkészítő munkát kell végezni, de ez jóval egyszerűbb, mintha zöldterületre épülne a színház. Eddig hat teátrumot újítottunk fel, mindegyiknél legalább másfél évet tett ki az előkészítés. Ha a kormánynak a 2002-es határidő a fontos, akkor az Erkel Színházban még van esély a befejezésre. Szeretnék már én is túl lenni a Nemzeti ügyén, hiszen ez a botrány kínos - és valljuk be - unalmas is már. Káros, mert elvonja a figyelmünket sokkal fontosabb kérdésekről. Szerintem ugyanis fontosabb kérdés, merre is halad az ország, hogy mit kezdünk az árvíz sújtotta területekkel, hogy vajon elindul-e az egészségügyi reform, építünk-e utat, gátat, hidat vagy metrót. Mindezek talán sürgetőbb kérdések, mint a Nemzeti ügye. Ebben a helyzetben talán bölcsebb lenne a Nemzeti Színház építését egy-két évvel elhalasztani.

- Ön szerint milyen üzenetet hordoz ez a terméketlennek tűnő vita az emberek számára? Aligha a politikusok iránti bizalmat erősíti... Ez az eset jelzi, hogy bizalom nélkül cselekvésképtelenné válunk. Elhúzódnak a döntések, minden lényegesen többe kerül, s azt persze az emberek fizetik meg. A bizalmatlanság átragad szinte mindenkire. Egy demokráciában a bizalom feltétele a jogbiztonság. Egy társadalom akkor működik, ha mindenki végzi a maga dolgát, és betartja a vállalt kötelezettségeket. Hadd mondjak egy aktuális példát: az olasz kormány korábban megígérte, hogy Rómában saját költségén megépít egy új, hét kilométeres metróvonalat. D'Alema miniszterelnök ma másra költené a pénzt, de nem teheti, mert a demokráciában be kell tartania a beruházás megvalósítására tett ígéretet. A római metróépítés 2001-ben indul, pedig a kormány nem szerződést írt alá, hanem csak szóbeli ígéretet tett. Tudjuk, hogy minden olyan országban, ahol a szerződéseket nem tartják be, a társadalmi zavar kiszámíthatatlanná teszi a viszonyokat. Ezt látjuk a Nemzeti, a 4-es metró vagy a magánnyugdíj-pénztárak esetében, ahol a kormány rúgta fel az írott szerződéseket. Ezzel mintegy arra bátorítja az embereket, hogy ők is így cselekedjenek. Ez az út nem a civil társadalomhoz, hanem a gengszterkapitalizmushoz vezet.

- Gondolkodott már azon, mi lehet az Orbán Viktorban kialakult ellenszenv oka, hogy önt egyetlen olyan kormányülésre sem hívják meg, ahol Budapestet érintő kérdéseket tárgyalnak? Hogy Orbán Viktor mennyire szeret engem, lényegtelen kérdés. Az viszont már lényeges, hogy a politika más szereplőivel képes-e együttműködni. A Fidesz politikusai úgy hiszik, ha valamiről nem beszélnek, például Demszky Gáborról vagy a fővárosról, akkor az nem is létezik. Ezt úgy hívják, vágyvezérelt gondolkodás. A politikában viszont nem a vágyakból, hanem a valóságból kell kiindulni. Budapest létezik, és van főpolgármestere is. Persze, a kormányfő megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja az ország fővárosát, de akkor tudomásul kell vennie, hogy csak egy kisebb Magyarország miniszterelnöke. A főváros működik ebben a helyzetben is - igaz, rosszabbul. Ahogy az ország is működik a főváros nélkül, de szintén rosszabbul. Nem az ország épül, nem utak, metró, hidak vagy Nemzeti, hanem politikai szekértáborok.

- A metrót többször is említette, ott sincs előrelépés. De van. A főváros folytatja a metróépítés munkáit. Hamarosan elkezdjük a tényleges kivitelezést is. Két lehetőség van, vagy együttműködünk, és együtt építjük az évszázad beruházását, vagy a főváros egyedül kezd az építkezésbe. A kormánynak ebben az esetben is teljesítenie kell kötelezettségét, csak akkor a metróépítés lassabb és drágább lesz.

- Ad abszurdum, elképzelhető olyan eset, amikor egy alagútfúró cég végez a munkával, akkor egy részét kifizeti a főváros, majd pert indít a maradék részért a kormány ellen? Ez elég rettenetes lenne. És mégsem kizárható. A szerződés szerint a költségek 40 százalékát az önkormányzat, 60 százalékát a kormány fizeti. Szerencsés lenne, ha a fizetés mihamarabb megtörténne, mert különben a kormánynak a késedelmi kamatokkal is számolnia kell.

- Korábban volt olyan kijelentése, amely inkább PR-ötletnek tekinthető, hogy Budapest egyedül is felépítheti a Nemzetit és a metrót. Ezt komolyan gondolta? Budapest erős város, amely alkotmányos keretek között, önállóan gazdálkodik. Megfelelő bevételekkel dolgozunk, s építési tapasztalataink is vannak. Tudtunk körutakat, vásárcsarnokot és színházakat felújítani, hidat építeni. Az ország fővárosa tehát bebizonyította, hogy képes beruházások kivitelezésére. Ha a kormány kiveszi a részét a finanszírozásból, lesz Nemzeti és metró is. Mindezt azért mondom el, mert az a benyomásom, hogy a jelenlegi kormány nincs tisztában egy-egy beruházás idő- és pénzigényével, jogi feltételrendszerével. Ennek az lehet az oka, hogy még soha nem építettek semmit. Azóta sem, amióta kormányon vannak. A szakmai tudatlanság okozza, hogy előkészítetlenek a terveik, hogy betarthatatlan határidőket szabnak, és rossz költségvetési keretszámokat adnak be. A kommunista rendszer erőszakos logikáját követik, s ez nem vezethet eredményre. Nem kétlem az országépítésre irányuló kormányzati szándékot, de ezt nem menedzselik megfelelően.

- Mi lesz az Erzsébet téri gödör sorsa, meddig éktelenkedik a város szívében ez a torzó? Természetesen azt szeretném, ha minél hamarabb épület állna az Erzsébet téren. Az ugyanis képtelenség, hogy egy mélygarázs álljon a főváros egyik legértékesebb telkén. Ha csak garázst építenénk, az egy soha meg nem térülő beruházás lenne, ez senkinek nem lehet szándéka. Nem pazarolhatjuk a polgárok pénzét, ezért az Erzsébet-téren vagy múzeum vagy konferenciaközpont létesítése lehetséges. Tudok olyan kormányzati szándékról, hogy ide költöztetnék a Néprajzi Múzeumot, ha a Miniszterelnöki Hivatal mégis a múzeum jelenlegi helyére kerülne. Én mégis inkább a konferenciaközpontot javaslom. Ez lenne a főváros és az ország érdeke, ráadásul az építkezés eltartaná magát, és hamar nyereségessé válna.

- Váltsunk témát: ön az SZDSZ egyik frontembere, sőt politológusok elemzései szerint pártja számára létkérdés a szerepvállalása. Ennek tükrében mi a véleménye a szabad demokraták 5-7 százalékos támogatottságáról? Európa az új kihívásokra többnyire liberális választ ad. Az állam kivonul a korábban birtokolt területekről, egyre több feladatot bíz a magánszektorra. A globalizáció és az EU-csatlakozás idején a liberális értékek egyre fontosabbá válnak. Ami Magyarországot illeti, meggyőződésem, hogy a kommunizmust is a liberalizmus buktatta meg. Azonban látni kell, hogy Magyarországnak ma még több liberalizmusra van szüksége, hogy a közigazgatás politikamentesen dolgozhasson, hogy még több ember kapcsolódhasson a vállalkozói körbe, és hogy a sikert ne a pártkötődés, hanem a verseny szabályai döntsék el. Az ország legsikeresebb városa Budapest, s tegyük hozzá: a legliberálisabb is. Számomra ez azt jelenti, hogy lehet lobbiérdekek nélkül, szerződések betartásával dolgozni. Hogy létezik egészséges versenyszellem, s mindezzel jól megfér az emberi jogok védelme. Budapest sikere persze nem az én érdemem, inkább a fent említett értékek tiszteletben tartásának köszönhető. Úgy hiszem, ez a szellemiség az SZDSZ-t újra vonzóvá fogja tenni.

- Az adatok szerint ez az SZDSZ népszerűségén nem érzékelhető. Majd az lesz. Szerintem arról van szó, hogy az országban ideológiai állóháború dúl. Az ország újra bal- és jobboldalra szakadt. A kérdés az, hogy ügyetlenségei ellenére a Fidesz hogyan tudta megőrizni szavazóbázisát. Azt hiszem, azért, mert háború idején az emberek mindig nehezen állnak át a másik oldalra. Eddig a Fidesz jól számított, hiszen míg az ország menedzselésében nem jeleskedik, az ideológiai háború neki kedvez. Ez a stratégia azonban roppant kockázatos, mert ha egyszer mégis elindul a dezertálási hullám, ha hónapról-hónapra egy-egy ponttal morzsolódik a Fidesz támogatottsága, egyszer csak elér egy kritikus szintet, amikor kimondhatjuk: a Fidesz-kormány megbukott. Ekkor mindenki azt fogja kérdezni: mi jön ezután? És ez az a pont, amikor az SZDSZ vonzó lehet. Persze, mindez spekuláció, a politikában az a szép, sosem tudjuk előre, mi fog történni. Tavaly nyár végén például rajtam kívül nem sokan hittek benne, hogy az SZDSZ 25 százalékot fog kapni a budapesti önkormányzati választáson.

- Az is látható, hogy a Fidesz a rendszerváltozást is másként értelmezi, mint a vele azonos gyökerű SZDSZ. Ez tetten érhető volt Nagy Imre temetésének tizedik évfordulóján, a demokratikus ellenzék fideszes értelmezésén, vagy az 56-os intézet támogatásának megkurtításán. Ön, mint egykori szamizdatos, hogyan éli meg ezt a helyzetet? A Fidesz ügyesen építi saját kollégiumi mitológiáját. Két-három évbe próbálnak sűríteni egy egész korszakot. Egy évtizeddel később indultak, mint mi, és sok dolgot másképp látnak. Az SZDSZ múltja szép, bátrabban kellene vállalni. Büszkék lehetünk a monori találkozóra, az 1987-es társadalmi szerződésre, amely először tagadta meg a kommunizmust, büszkék lehetünk a repülő egyetemre, az illegális lapjainkra. Ma már nyugodtan kimondhatjuk, hogy Solt Ottiliának, Kőszeg Ferencnek vagy Tamás Gáspár Miklósnak - patetikusan fogalmazva - történelmi szerepe volt a rendszerváltozásban.

- Vannak még ambíciói az SZDSZ-ben, vagy a főpolgármesteri munka minden energiáját leköti? Kimondottan szeretem és élvezem, amit csinálok. Az elmúlt kilenc évben sokféle tapasztalatot szereztem és úgy gondolom, ebből az ország is profitálhat. Ezért a jövőben többet fogok beszélni az országos ügyekről is. Olyan kérdésekről, amelyek túlmutatnak Budapest határain.

- Mi lenne az új szerep? Egyelőre az, amiről beszéltem. Van véleményem a magyar politikáról és azt szeretném, ha ezt mások is meghallanák.

- Magyar Bálint korábban jelezte, ön lehet az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje. Ezt nagyon megtisztelőnek tartom, bár engem senki nem kérdezett: akarom-e vagy sem. Ezenkívül még számos formája van, miként lehet hatékonyan megszólalni országos ügyekben. Most csak annyit mondanék, fontosnak érzem, hogy az SZDSZ megerősödjön, s ha ehhez az aktív közreműködésem szükséges, akkor mindent meg fogok tenni érte.

Közelkép