Orbán játszott az ellenzékkel<br/>

Orbán Viktor miniszterelnök és a frakcióvezetők évadnyitó beszédeivel vette kezdetét az Országgyűlés őszi ülésszaka. Az eredmények ismertetése és a költségvetési prioritások taglalása a kormányoldal feladata volt, míg az ellenzéki frakcióvezetők elsősorban arról beszéltek, hogy mit nem hajtott végre a kormány. A kétórás vitában a legérdekesebb az volt, hogy a miniszterelnök határozottan különböző elbánásban részesítette az MSZP, illetve az SZDSZ frakcióvezetőjét. A különbséget egy hasonlattal lehet a legjobban érzékeltetni: viszontválaszában Orbán csupán - pedagógiai célzatú - barackot nyomott Kovács László fejére, Kuncze Gábort viszont agyba-főbe verte egy szöges baseballütővel.

Évadnyitó, huszonkét perces beszédének első részében Orbán Viktor elsősorban a kormány teljesítményét méltatta, különös tekintettel a gazdaságra, a családi értékek visszahozására és a háború, illetve a természeti csapások közepette való helytállásra. A szenvedélymentes, kimért hangú beszéd második fele a költségvetési prioritásokról szólt: a miniszterelnök az ellenzék támogatását kérte egyes, különösen fontosnak tartott területen - így például a honvédség átalakítására és a lakásépítésekre vonatkozó javaslatok ügyében.
Mivel a miniszterelnök beszédének hossza meghaladta a húsz percet, a házszabály szerint a frakcióvezetők nyolc percben válaszolhattak.
Kovács László, az MSZP vezérszónoka arról beszélt, hogy mit hiányolt Orbán beszédéből: bocsánatkérést a megfigyelési ügy, "a televízió kormánypárti megszállása", "az újságírók megfélemlítése" és a parlament ellenőrző szerepének megnyirbálása miatt, és olyan új hangnemet, amely lehetővé teszi az együttműködést az ellenzék és a kormány között. Kovács ezenkívül kétségbe vonta, hogy javult volna a közbiztonság és hogy megkezdődött volna az államháztartási reform.
Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője oldottabb hangon, de kritikusabban szólalt fel. Beszédét azzal kezdte: az eddig elhangzottakból úgy tűnik számára, hogy az őszi ülésszakon megint nem lehet majd értelmes hangon szót váltani, mert mindenki ott folytatta, ahol júniusban abbahagyta. Kuncze elismerte, hogy a kormány sokat tett az árvízkárok helyreállításáért, de hozzátette, hogy ez nem különleges érdem, hanem a mindenkori kormány magától értetődő kötelessége. Az SZDSZ vezérszónoka elismerte, hogy a gazdaság sincs egyértelműen rossz helyzetben, bár az infláció aggodalomra ad okot. Azt is hozzátette azonban: az Orbán-kormány ezekért az eredményekért semmit sem tett, ez mind a Bokros-csomag által megteremtett egyensúlynak köszönhető. Kuncze ezenkívül bírálta a kormányt, amiért "kollégiumi szobatársakat, barátokat és rokonokat" helyez pozícióba vagy hoz előnyös helyzetbe és amiért nem váltotta be az ingyenes első diplomára, az egészségügyi és a pedagógus-béremelésre vonatkozó választási ígéreteit.
Orbán csak erre a két frakcióvezetői beszédre reagált. Míg azonban Kuncze Gábort durván ledorongolta, Kovács László kritikájára tételesen és udvariasan reagált. A miniszterelnök elsőként Kunczénak válaszolt, akit - szemben mindenki mással - nem frakcióvezető úrnak, hanem Kuncze Gábornak szólított.
"Tisztelt Kuncze Gábor! Nem szerezheti a barátait mindenki az MSZMP Központi Bizottságából és a HIT gyülekezetéből" (zúgó taps a kormányoldalon) - kezdte válaszát Orbán. "Mint arra ön felhívta a figyelmet, valóban nagyon sok még a tennivalónk, elsősorban azokon a területeken, amelyeket az előző években miniszterként ön irányított. Az ön belügyminisztersége alatt 1500 képzett rendőr hagyta el a testületet (...) Hogy lehet, hogy éppen ön (hatásszünet), éppen ön - akiről még koalíciós partnere is csak annyit tudott mondani, hogy amit ön megteremtett, az nem közbiztonság - veszi a bátorságot, hogy a polgári kormány teljesítményét kritizálja?!" (Tapsvihar a kormányoldalon).
Ezután Orbán Kovács Lászlóhoz fordult: "Kovács László frakcióvezető úr elégedetlenségét - ha nem is értek vele egyet - jobban meg tudom érteni, mert ő az előző kormánynak egy olyan tagja volt, aki olyan értékeket teremtett, amelyeket - itt-ott kiegészítve - mi is vállalni és folytatni tudunk." Orbán ezután válaszolt Kovács kritikájára, hangja egyedül ott vált keménnyé, amikor a jogállami normák megsértésének vádjára válaszolt: "Itt a polgári oldalon mi úgy gondoljuk, hogy van annak egy sajátos bája, amikor önök demokratikus jogállamról beszélnek" - mondta Orbán. Beszéde végén Orbán Viktor elégedetlenségét fejezte ki, amiért az ellenzék soha nem hajlandó elismerni, hogy a kormány jól cselekszik.
Orbán Viktor válasz nélkül hagyta viszont Csurka István felszólalását, amelyben a MIÉP-frakcióvezetője már megint a Vajdaság visszacsatolását - vagy legalább önállóságát - követelte.
A kormánypárti frakcióvezetők is válaszoltak a miniszterelnök beszédére. Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője a kabinetet a legsikeresebb kormánynak, a VIP-hiteleket vörös segélynek nevezte, és olyan kifejezéseket használt, mint "országépítő munka", illetve "a múlt sötét erőinek szívós ellenállása". Szájer beszédének egyetlen érdekes részlete az volt, amikor a leginkább költségvetési segítségre szoruló ágazatok között - a kormány által megnevezett prioritások mellett - megemlítette a jövő évi költségvetésben nem kiemelt oktatást és az idegenforgalmat is. Ez jelentheti azt, hogy a Fidesz-frakció véleménye e pontokon eltér a kormányjavaslattól és módosító indítványokat fognak benyújtani, de az is lehet, hogy csupán szónoki frázisról van szó.
Bánk Attila, a Kisgazdapárt frakcióvezetője lelkes hangú beszédben méltatta a kormányt, azon belül is a koalíciós együttműködést. A Fidesz-frakcióban, ott is elsősorban a fiatal generáció körében viszont hangos derültséget okozott, amikor Bánk azt mondta az FVM számára korábban kért 413 milliárd forintról: "nem magunknak kértük azt a pénzt, hanem a vidéknek". Bánk végül felkérte Orbán Viktort, az ellenzéki kritikák ellenére maradjon olyan, amilyen most, mert a kisgazdáknak így tetszik.

[origo]