Az egészségbiztosítónál végzett, még le nem zárt ellenőrzés eddigi tapasztalatai megerősítették: csakugyan több mint százezer, már elhunyt beteg egészségügyi ellátását finanszírozta az elmúlt években a pénztár. Mint arról lapunk elsőként beszámolt (MH, 1999.09.08), erre az adatbázis aktualizálása során derült fény.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár informatikai főosztályvezetője az MH-nak elmondta, a Belügyminisztérium központi adatnyilvántartójával egyeztették annak a 114 ezer személyek adatait, akik adatbázisuk szerint már elhunytak. Bizzer Lászlótól megtudtuk: a hivatal a döntő többség esetében megerősítette, hogy az érintettek valóban elhunytak. Csaknem hatszáz emberről azonban kiderült, csupán a nyilvántartások szerint halottak, valójában azonban élnek. Az ő taj-számukat az egészségbiztosító - ahogyan Bizzer László fogalmazott - reaktiválta. Csakhogy, elsősorban a háziorvosok jelzései alapján, időközben az is kiderült: más élőket is "passziváltak" a nyilvántartásokban. Miután ugyanis az OEP az egészségügyi szolgáltatók felé is jelezte, mely taj-számok tulajdonosainak egészségügyi ellátását nem fedezi a jövőben, merthogy azok elhunytak, a doktoroktól körülbelül száz, halottnak vélt betegről kaptak olyan információt, hogy valójában élnek.
A biztosító ezután körlevelet küldött ki minden egészségügyi szolgáltatónak, melyben arra kéri őket: értesítsék halottá nyilvánított, ám a valóságban élő betegeiket arról, hogy taj-számukat "passziválták". Ezt követően pedig tájékoztassák őket arról: annak érdekében, hogy ismét, immár élőként, nyilvántartásba vegyék őket, a területileg illetékes megyei egészségpénztárnál kell jelentkezniük. A körlevél szerint az érintetteknek az önkormányzatok népesség-nyilvántartását is fel kell keresniük, hiszen ezek szerint ők ott is holtként vannak nyilvántartva.
Az OEP főosztályvezetője lapunknak úgy nyilatkozott: bár kétségtelenül nem az állampolgárok tehetnek az adminisztrációs hibáról, csak személyesen korrigálhatják adataikat. A törvény szerint ugyanis a nyilvántartást csak bizonylat - például személyi igazolvány vagy születési anyakönyvi kivonat - alapján lehet módosítani. Bizzer László szerint a jelenleg is zajló egyeztetések alapján legfeljebb további egy-kétezer halottnak hitt betegről derülhet ki, hogy még él.
Arról, hogy a tb-nek kiket kell törölnie a nyilvántartásából, a Belügyminisztérum adatnyilvántartó hivatalától kap információt. A még élők holttá nyilvánítása azonban nem feltétlenül a hivatal hibája, elképzelhető, hogy az adatok továbbításuk során torzulnak - hangsúlyozta Bizzer László.
A BM Központi Adatfeldolgozó és Nyilvántartási Hivatal főosztályvezetője is megerősítette ezt, utalva arra, hogy éppen a velük való egyeztetés nyomán derült ki csaknem 600 emberről, hogy csak a tb nyilvántartása szerint haltak meg. Szalay Lászlótól megtudtuk: a hivatal az anyakönyvvezetők, illetve a jegyzők jelentései alapján minden héten frissítik nyilvántartásukat, és ezzel párhuzamosan az egészségbiztosítónak is jelzik a változásokat. Évente egyszer pedig, éppen az esetleg hibásan dokumentált adatok helyesbítése érdekében, úgynevezett anyakönyv-vezetési egyeztetést végeznek.
A főosztályvezető nem tudott konkrét számot mondani arról, hogy ilyenkor hány "halottról" derül ki, hogy él, csupán annyit közölt: előfordulnak tévesnek bizonyuló jelzések, ám ezeket az adatokat ilyenkor rövid úton korrigálják.
Az egészségbiztosítónál várhatóan novemberben zárul le a "holt lelkekkel" kapcsolatos vizsgálat. Mint Szabadfi Árpád, a tb-t felügyelő politikai államtitkár kabinetfőnöke elmondta: csak ennek végén lehet biztosat mondani arról, miért, esetleg kinek vagy kiknek a hibájából finanszírozta holt lelkek ellátását a biztosító, illetve hogyan történhetett meg, hogy élőket - legalábbis az adatbázisban - holttá nyilvánítottak.
Haiman Éva
(Magyar Hirlap)