A Tocsik-perben tanúskodott Kamarás Miklós, az ÁPV Rt. volt vezérigazgató-helyettese <br/>

Kamarás Miklós szerint - aki Tocsik Márta alkalmazásakor az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese volt - a privatizációs szervezet szakmailag alkalmas volt arra, hogy megállapodjon a belterületi földek ellenértékéről az önkormányzatokkal. Kamarás szerint a külső szakértő felkérését az ügyek nagy száma indokolta, és az az elvárás, hogy gyorsan oldják meg a problémát. A botrány 1996-ban tört ki, amikor kiderült, hogy Tocsik Márta ügyvéd 804 millió forintos sikerdíjat kapott az ÁPV Rt.-től.

A Fővárosi Bíróságon hétfőn folytatódott az a polgári per, amelyben a Legfőbb Ügyészség felperesként kérte: nyilvánítsák semmisnek az elsőrendű alperes ÁPV Rt. és a másodrendű alperes Tocsik Márta között 1996-ban létrejött, 804 millió forintos sikerdíjat eredményező két megbízási szerződést.

Tocsik Márta a szerződésekben azt vállalta, hogy peren kívüli alkufolyamatban a lehető legalacsonyabbra szorítja le a privatizált állami vállalatokhoz tartozó belterületi földek ellenértékeként az önkormányzatoknak járó összeget. Az első két, 1996 elején megkötött megbízási szerződés szerint az ÁPV Rt.-nek kialkudott megtakarítások 10 százaléka, azaz végeredményképpen 804 millió forint járt sikerdíjként a jogásznőnek.

A hétfői tárgyaláson tanúként meghallgatott Kamarás Miklós - aki Tocsik Márta alkalmazásakor az rt. vezérigazgató-helyettese volt - elmondta, hogy a privatizációs szervezet szakmailag alkalmas volt arra, hogy lebonyolítsa a belterületi földek ellenértékének kiadását az önkormányzatoknak. Külső szakértő felkérését indokolta viszont az ügyek nagy száma és az a politika által megfogalmazott igény, hogy gyorsan oldják meg a problémát. Ennek fedezetét egyébként az 1995. év végi váratlanul nagy privatizációs bevételek teremtették meg - mondta a bíróságon Kamarás Miklós.

Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter és Suchman Tamás volt privatizációs miniszter alkuja szerint a 150 milliárdos extra privatizációs bevételből 48 milliárdot különítettek el a belterületi földek ellenértékének kiegyenlítésére, a többit az rt. befizette a költségvetésbe - mondta Kamarás Miklós.

Kamarás szerint szakmai körökben a belterületi földek ellenértékének kiadására vonatkozó jogi szabályozást pontatlannak, ellentmondásosnak tartották, ám a Pénzügyminisztériumtól és az Igazságügyi Minisztériumtól kapott állásfoglalások nem adtak eligazítást a privatizációs szervezet számára. Ezért is nem készültek fel arra a feladatra, ami az 1995. novemberi precedens értékű Dunaferr-ítélet után az ÁPV Rt.-re hárult. (Ez az ítélet egyértelművé tette, hogy a belterületi földek ellenértékét az önkormányzatok álláspontja szerint névértéken kell kiadni, nem pedig a terhekkel csökkentett összegben.)

Tocsik Márta a tanúvallomáshoz fűzött észrevételében elmondta: az önkormányzati igények úgynevezett automatikus kielégítését az ÁPV Rt.-n belül egy személy, Hoóz Tibor jogtanácsos szorgalmazta. Ugyanakkor sokan mások, így Tocsik Márta tudomása szerint a privatizációs miniszter is a minél kisebb kiadásokat célzó alkufolyamatot támogatta. A peren kívüli megegyezésre az önkormányzatok is hajlandóak voltak, hiszen szűkös anyagi helyzetükben minden bevételre szükségük volt. Az is nagyon sokat számított, hogy ahhoz minnél előbb jussanak hozzá - mondta Tocsik Márta.

A következő tárgyaláson, április 7-én Hoóz Tibort hallgatja meg tanúként a Fővárosi Bíróság.

(MTI)

Ajánló:

A Népszabadság 1999. november 8-ai cikke

Korábban:

(1999. október 1.)