50 éves az artistaképzés Magyarországon

1950-ben nyílt meg az Állami Artiskaképző Intézet őse. Az évforduló alkalmából az [origo]-nak nyilatkoztak világhírűvé vált öreg diákok, és mostani növedékek az iskoláról, az artista élet szépségeiről és buktatóiról, arról, hogy miként kerülhetett egy magyar pár 1960-ban az Ed Sullivan Show-ba, és hogyan lehet valaki artista 2000-ben.

"Mi megszállottak vagyunk" - állítják azok a 10-15 éves gyerekek, akik reggel nyolctól este hétig tanulnak és gyakorolnak minden nap, hogy végzett artisták lehessenek. A kemény gyakorlás, szigorú vizsgák ellenére egyetlen olyan régi vagy mostani diákkal sem találkoztunk, aki ne örömmel és lelkesedéssel beszélt volna iskolájukról. Pedig ma Magyarországon nagyon nehéz artistaként megélni, külföldön nagy a konkurencia, és csak keveseknek adatik meg az a siker, amiben például az Eötvös család, vagy a cikkben megszólaló Rippel fivérek, Teszák Mariann, és az 50 éve színpadon lévő Csikasz házaspár a mai napig részesül.

Az Állami Artistaképző Iskola - 1980 óta Intézet - 1950-ben egy Arany János utcai bérház első emeletén alakult, Baross Imre igazgató vezetésével. A vándorcirkuszok államosításának évében több mint 100 diák felvételizett, és a sikeres vizsgázók között volt Steiner Ilona, és későbbi férje, Csikasz János is, akik azóta szinte mindent elértek, amit ebben a szakmában lehet: '59 óta utaznak szerte a világban, '72 óta jórészt az USA legnagyobb varieté showiban lépnek fel. Akkoriban még egyáltalán nem hasonlított az iskola a mostanira"- emlékezik a 65 évesen is estéről estére egymás fején egyensúlyozó házaspár. Nem volt cipőnk, ruhánk, a kellékeket magunknak készítettük, a szálkás karikák véresre sebezték a kezünk. Olyan alacsony volt a plafon, hogy egy-egy szaltó közben bevertük magunkat a mennyezetbe. Sok tanár felkészületlen volt, bár az alapokat mi is ott tanultuk. Sokszor éhesek voltunk, lyukas cipőinket újságpapírral tömtük ki, de nagyon hittünk abban amit csinálunk, és a rossz körülmények csak erősítettek, hogy még jobbak legyünk. Teli hassal nem is lehet olyan jó gyakorlatokat csinálni." Ma már jobbak a körülmények: egy Városligeti fasori épületben jól felszerelt tornateremben gyakorolhatnak a gyerekek, tanáraik közül többen nagy névnek számítanak a szakmában – itt tanított például Rodolfó, és jelenlegi oktatója az intézetnek Deltai Károly, a párizsi cirkusz-fesztivál egyik különdíjasa is.

Diákcirkusz

A gyerekek élete azonban ma sem könnyű: miközben a nap egyik felében rendes iskolába járnak (ahol legalább hármas átlagot kell elérniük hogy bent maradhassanak), idejük többi részét gyakorlással töltik. Esténként készítik házi feladataikat, szórakozni gyakorlatilag nincs idejük, bár úgy érzik, artistának lenni elég szórakozás az életben. Az oktatás két részből áll: az első 3-4 év a felkészülésé, ekkor mindenki mindent tanul, zsonglőrködéstől gumiasztalon át a pantomimig. Ezt követően a tanárok eldöntik, ki milyen irányba menjen tovább, és szakosodnak a tanulók, ettől kezdve egy vagy két komplett műsorszámot tanulnak meg az érettségiig. (Csak néhány a szakirányok közül: légtornász, bohóc, trapéz, kötéltánc, ugródeszka, stb.) A szakosodásig a tanulóknak általában csak a fele jut el. Elméleti tárgyakat is kell tanulni (pl. cirkusztörténetet), és az érettségi idején szakdolgozatot is kell írni. Az Artistaképzőben végzettek diplomájukkal általános iskolai torna tanárok is lehetnek. A vizsgák, bemutatók előtt hétvégenként is be kell menni az iskolába, nyáron pedig külföldi turnékon vesznek részt a gyerekek. "Durván hangzik, de egymást többet látjuk, mint a szüleinket"- mondta a 15 Halasi Márk, aki görkorcsolya szakon tanul. A gyerekeknek tilos engedély nélkül sportolniuk, nyáron strandra menniük – nehogy leégjenek, és esetleg ezért ejtsék el vállukon tartott társukat – az ivás és a dohányzás pedig elképzelhetetlen a gimnazisták számára is. Más gyerekekkel nem is találkoznak; "sokan mutatványosnak tartanak minket, pedig ez művészet" – mesélik a gyerekek.

Az iskolában családias a hangulat , a különböző osztályba járók és életkorúak is jóba vannak egymással, ami az egyik tanuló, Stumpf Sándor szerint természetes, "hiszen nap mint nap az életünk függ egymástól, muszáj bízni a másikban". Látványos, de sokszor valóban nagyon veszélyes számokon dolgoznak. Ahogy az egyik kislány mesélte: "apukám két évig nem merte megnézni a bemutatóinkat, annyira féltett". "A külső gondokat el kell felejteni, a színpadon nem látszódhat, hogy erőlködünk, vagy valami gondunk van, egyszerűen mosolyogni kell" – bólogattak többen is az artista iskola tanulói közül. A megterhelő életmód, a sok szigorú vizsga ellenére a gyerekek nagyon szeretik az Artistaképzőt, mert "ezt szívvel-lélelekkel kell csinálni, aki nem bírja, egyszerűen elmegy, de mi ezt magunk választottuk." És van, akit vonz a taps, az elimerés, a jópofa életforma, a reflektor fénye. Azt már ők is tudják, hogy a legtöbben közülük nem fognak tudni megélni az artistáskodásból. De szerintük ennek ellenére is érdemes vállalni ezt az életformát. Az összes nyilatkozó régi diák is azt állítja, "ha újra kezdhetném, akkor is így csináltam volna." Az iskola életébe bárki bepillanthat március 17-én, amikor a vendégek a nyílt nap keretében ki is próbálhatják a szereket. (A látogatás előtt be kell jelentkezni a 341-6318-as telefonszámon.)

Az artistalét kötéltánca

Artistaként elhelyezkedni Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen. A Fővárosi Nagycirkuszon kívül más igazán nívós cirkusz nincs az országban, de a városligeti intézményt sem sikerül megtölteni nézőkkel. Itthon nincs igény cirkuszra, és nincsenek varieték, show-műsorok, night-clubbok, amelyek artistákat alkalmaznának. Az egyetlen lehetőség a pályán maradásra a külföldi szerződés, ez azonban keveseknek adatik meg, mert a szakma nyugaton is telített, az artisták egymás alá ígérnek. "Régebben könnyebb volt külföldi szerződéshez jutni, akkoriban utaztak az impresszáriók, ma már az artistáknak önmagukat kell menedszelniük" – mondta Csikasz János. Bata Zoltán pédául '90-ben végzett az artistaképzőben, és bátyával közös kézenálló számukkal próbáltak elhelyezkedni, de már jó ideje nem tudnak hol fellépni. Szerinte sok szerencsére, és egy jó ügynökségre van szüksége annak, aki külföldi lehetőséghez akar jutni. Az osztályából a legtöbben elhagyták a szakmát. "Az iskolában nagyon jó volt a hangulat, és a képzés színvonala is, de az életre nem készített fel eléggé, nem tanultuk meg, hogyan adjuk el magunkat" - mondta Bata Zoltán. Vannak akik nem artistaként váltak ismertté, pedig ők is a képző diákjai voltak, mint például Somló Tamás, vagy Müller Péter Sziámi.

Sikeres mutatványok

Vannak azonban példák rendkívül sikeres artista-karrierekre is. Teszák Mariann és férje, Kőmíves Tibor például '87-től tavalyi visszavonulásukig bejárták egész Európát, és megalapoztak egy kényelmes, jómódú életet Magyarországon. Karrierjük igazán '93-ban indult be, amikor ugrószámukkal Párizsban a Fiatal Artisták Fesztiválján a Porond Csillaga díjjal tüntették ki őket. "Amit tudok, mind az iskola érdeme, egy percig sem bántam soha, hogy ezt az életmódot választottam. Örülök, hogy így történt, többet kaptam mint más gyerekek"- emlékezett Teszák Mariann fárasztó gyermekkorára. Mariann, mint sok lány a képzőben, balettozni kezdett, és így került az Artistaképző Intézetbe. A Rippel testvérek szertornával indítottak, ma pedig az egyik legkeresettebb artisták a világ porondjain. Ferenc és Viktor a '80-as években jártak az Artistaképzőbe. Azóta több nemzetközi díjat nyertek Dubaitól Párizsig, beutazták egyedülálló egyensúlyozó, emelő számukkal a világot, az elmúlt két évben az USA 45 államában léptek fel, és 300 TV szereplésük volt amerikában. "Reggel 7-től este 6-ig iskolában voltunk, és utána éjfél körülig felléptünk a Madách Színházban, már 11-12 éves korunkban. Kemény volt, de szép, mindenkinek csak ajánlani tudom az Artistaképzőt."- modta az [origo]-nak Rippel Ferenc, az idősebb testvér. Az ő osztályából is csak a végzősök 5/6-a tudott a pályán maradni. „Hatalmas a konkurencia, előfordul hogy egymás szerződéseit próbálják lenyúlni a kezdők, és nagy az irigykedés is, nagyon nehéz volt nekünk is az indulás." Szerinte a most végzősöknek még nehezebb a helyzetük, mert lazult a fegyelem az Artistaképzőben. "Kevésbé volt barátkozós akkoriban a hangulat, több volt a büntetés, és az ellenőrzés is. Szerintem a mostani, fiatal tanárok kevésbé szigorúak, ezért lazábban veszik a diákok a munkát."

Nehéz mutatványok

A fényes sikerek mellett természetesen sok nehézséget is jelent az artista életmód, még a legnagyobb sztároknak is. '89-ig nehéz volt nyugati szerződést kötni, a Csikasz házaspárt pédául dániai kőszínházi szereplésükről hívta haza, majd küldte törökországi sáros, poloskás cirkuszsátorba az Állami Cirkuszvállalat. Ed Sullivan, a korszak legnagyobb amerikai konferansziéja személyes közbenjárására kaptak csak amerikai vízumot 1960-ban. Sullivan azt is el tudta intézni nekik - illetve az 5 Villám csoportnak -, hogy a svédországi amerikai nagykövetségen csak Európában érvényes útlevelükbe beüssék az amerikai vízumot. Ma már könnyű utazást megszervezni, de az állandó vándorlással járó életforma ma is sok nehézséget okoz. Évekig nem látják az artisták családtagjaikat, gyerekeik öszze-vissza végzik tanulmányaikat a világ sok országának még több iskolájában. Bár a Csikasz házaspár a Bahamáktól Amszterdamig mindenütt felléphetett, és a 60-as években havonta volt amikor 5000 dollárt is kerestek, a sikerért Steiner Ilonának 7 hónapos terhesen is fel kellett lépnie, és a szülés után 1 héttel újra színpadon volt. Kislányukat - ki egy svéd turnén született - 10 napos korában már Bejrútba vitték magukkal, "talán ezért sem lett artista a lányunk, pedig nagyon tehetséges volt"- mondta Csikasz János. "A cirkusz kemény világ, 'no play – no pay' a jelszó, Ilonának törött ujjal is dobálnia kellett nekünk a buzogányt"- tette hozzá. Bár a házaspárnak már nincsenek anyagi gondjai, 65 évesen is rendszeresen fellépnek: hamarosan indulnak vissza Floridába, most csak az Artistaképző jubileumi ünnepségére tértek haza. Arra a kérdésre, hogy miért csinálják még mindig, Csikasz János így válaszolt: "Most üljek a négy fal között? Ezt nem a pénzért csinálja az ember, hanem mert ez az életünk, és ez az életforma fiatalon tart. Egy jó szerződésnek nem mondhatunk nemet. Mindent így csinálnék, ha újra kezdeném, legfeljebb többet spórolnék, nem vennék minden évben új kocsit."

Cirkuszünnep

Az Artistaképző iskola talán kevésbé szigorú, mint régen, de mindenképpen lépést tart a cirkusz új kihívásaival, a március 24-25-én bemutatandó Csillagkapu című előadást a mostani növendékek már az új korszak szellemében mutatják be. Mostanában ugyanis a cirkusz nyugaton átalakulóban van, a varieté és a színház irányába változik. A számok nem összefüggéstelenül követik egymást, minden előadásnak egységes dramaturgiai váza van, a fellépők színészek és táncosok is, és a zene is modernebb. A mostani előadás zenéjét Laki Lu, a Cinetrip fürdő-party szellemi atyja válogatta, aki szerint a külföldi cirkusz inkább a mai elektronikus tánczenékre épít, és nem a dobpergős harsonára. A jubileum kapcsán a Csillagkapu – cirkuszszínház előadáson kívül március 22-25. között kiállítás látható majd a Fővárosi Nagycirkuszban. A legnagyobb attrakciónak pedig a március 24-i gálaműsor és öregdiák találkozó ígérkezik, többek között a Rippel testvérek, és a Csikasz házaspár – a 2 Villám – részvételével.

Magyari Péter

Ajánló: