Haraszti Miklós, az SZDSZ akkori ügyvivője<br/>

Haraszti Miklós

A választás éjszakáján bent voltam a Mérleg utcai székházban. A "négy igenes" népszavazásnál alakult ki az a szokás, hogy a legszűkebb támogatók ilyenkor sörök kíséretében összegyűlnek. Így volt ez a választások estéjén is. Tamás Gáspár Miklós például, aki akkor éppen konzervatív volt és elefántcsontfejű sétabottal sétált, ezen az estén zokniban ropta a rock and rollt.
Voltak csúnya dolgok is: a második fordulóban az MDF személyre szóló negatív kampányt indított az SZDSZ ellen. Minden levelesládába névtelen röplapot dobtak az SZDSZ-es jelöltekről. Ilyen volt az Apák és fiúk, vagy a Ráday-villa titka. Ezzel nem lehet mit csinálni, Jágó mindig győz. Ezt nem lehet elviselni, hogy kivívjuk a szabadságot, és akkor tessék...

Az persze vicces volt, hogy a saját arcomat láttam az utcán a kampány alatt. A Baross utca és a körút sarkán egy emeletnyi nagyságban a helyi iroda kirakta egy festett képemet. Ez egy fénykép után készült, amin éppen borotválatlan voltam - hát nem voltam túl bizalomgerjesztő, de mindenki azt mondta, hogy ez milyen jó ötlet. Igazán ismertté a szavazatszámlálási cirkusz tett, ekkor 60 %-os volt az ismertségem. A vicces az, hogy ez tényleg így működött: ha tíz ember jött szembe az utcán, abból négynek semmit nem jelentettem, hat felismert, ebből kettő imádó pillantást vetett rám, kettő gyűlölködőt, kettő pedig azt mondta, hogy "ja, hát ő az". Innentől kezdve az ember csak külföldön tud úgy menni az utcán, hogy nem látja tükörnek az emberek arcát."