Vágólapra másolva!
A Mádl Ferenccel készült interjú a Magyar Narancsban jelent meg 1995 júniusában. Ekkor választottak másodszor köztársasági elnököt a rendszerváltás után. Mádlt az akkori ellenzéki pártok közül három - a Fidesz, a KDNP és az MDF - jelölte államfőnek. Mádl az interjúban elmondta: hosszan tépelődött, elvállalhatja-e jelölést, míg végül igent mondott a felkérésre. Azonban akkor nem kapta meg a szükséges szavazatokat. (Az interjút a Magyar Narancs engedélyével közöljük.)
Vágólapra másolva!

A 64 éves Mádl Ferenc sokáig az Antall-kormány egyik észrevehetetlen minisztere volt. 1990-ben Antall József személyes kapacitálására vállalta el a tárca nélküli miniszterséget. Számos ügyben járt el a miniszterelnök nevében, a bizalmi posztnak tartott Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöki tisztét is betöltötte. A sajtóban szinte alig szereplő politikust megkönnyebbült sóhaj fogadta, amikor 1993-ban művelődési miniszterré nevezték ki. A roppant népszerűtlen Andrásfalvy Bertalant felváltó Mádl Ferenctől mindenki a kultúrharc befejezését várta. A miniszter hangsúlyeltolódást ígért, hivatali ideje alatt látványos összeütközésekre nem került sor, a kritikusok azonban fanyalogtak mérsékelt reformizmusán. A kormányváltás után a közélettől teljesen visszavonult Mádl Ferencet a múlt hét keddjén keresték meg az MDF-KDNP-Fidesz - MPP képviselői, hogy vállalja el a köztársasági elnöki jelölést. Az ELTE jogi karának tanszékvezetője egy éjszakán át tartó tépelődés után mondott igent.

Magyar Narancs: Azt már rengetegszer elmondta, hogy végül is miért vállalta el a jelöltséget. Engem most az érdekelne, hogy a döntése előtt mi volt az, ami az elnöki posztért való indulás ellen szólt. Egyáltalán, aludt azon az éjszakán?
Mádl Ferenc
: Hát nem sokat.
MN: Emiatt?
MF: igen.
MN: És mi szólt az elfogadás ellen?
MF: A feladat nagysága s ehhez képest az, ami én vagyok. Most komplikáltan fejeztem ki magamat, de gondolom, érti, mire gondolok.
MN: Arra, hogy eddig megélt tapasztalatai, rutinja alapján alkalmas-e erre.
MF: Igen. Hogy szabad-e nekem egy ilyen nagy méltóságot elfogadnom.
MN: A felesége mit szólt a jelöléséhez?
MF: Kezdetben semmit, mert a munkahelyemen kaptam az első hívást, de aztán ezek éjjelig folytatódtak, ő végighallgatta ezt, s azt mondta, úgy látszik, ezt nem lehet nem elvállalni. Tartozom annak a közegnek, amely ennyire bízik bennem.
MN: Eddigi nyilatkozataiban volt egy mondat arról, hogy nem politikus. Ha ez igaz, akkor miért indul egy olyan posztért, amely vérbeli politikusi feladatot jelent?
MF: Azt mondtam, hogy pártpolitikai értelemben nem vagyok politikus. De a szónak létezik egy platóni értelme is, s én ebben az értelemben vettem részt a politikai életben az elmúlt időszakban. S ugyan négy évig miniszterként tagja voltam a kormánynak, mégsem vagyok hivatásos politikus.
MN: Nem jött későn ez a jelölés? Így nincs módja elfogadtatnia magát a közvéleménnyel, másrészt az ön mögött álló politikai erők komolyságát is megkérdőjelezi, ha csak az utolsó percekben képesek valakit megnevezni.
MF: Igen, biztos. Korábban kellett volna ezt elkezdeni. Bár annak fényében, hogy nem a nép választ, s ezért inkább a parlamenti képviselőket kell megszólítani, az ő esetükben pedig ugye az a - nem biztos, hogy helyes - feltételezés, hogy a pártjuk álláspontja szerint szavaznak. Bár ennek én most épp az ellenkezőjét prédikálom, azazhogy ne így szavazzanak.
MN: Hisz is ebben, vagy csak a helyzet miatt mondja ezt, hiszen azt mégsem mondhatja, hogy úgysem fognak rám szavazni?
MF: Jóslatokba nem bocsátkoznék, de elvileg tételezzük fel, hogy a képviselők egyéni felelősségük alapján végiggondolják, hogy a két jelölt stílusát, világképét s az ország bajait tekintve melyikük a megfelelőbb.
MN: Mi az, amit a másfél hét alatt, amíg a kampánya tarthat, szeretne elérni?
MF: Az előbb szerettem volna mondani, de erre is válasz, hogy azért a nép megszólítása nem teljesen reménytelen, hiszen az befolyásolhatja a képviselők gondolkodását is. Igaz, ha hosszabb idő lenne, akkor ez hatásosabb lett volna. Ha több idő állna rendelkezésre, akkor nem tűnne irreálisnak azon gondolkodni, hogy egy ilyen váltás jót tenne az ország nemzetközi megítélésének s az egész magyar demokráciának.
MN: A KDNP arra kérte önt, ígérje meg, hogy amennyiben az új alkotmány szerint a nép választja majd az elnököt, akkor ön, ha akkor éppen köztársasági elnök lesz, lemond a posztjáról. Megígéri ezt?
MF: Amennyiben az alkotmány deklarálja a közvetlen választást, akkor azt is kellene rögzítenie, hogy a hivatalban lévő elnök töltse ki a négy évét vagy mondjon le. Nem szabad ezt az elnök megítélésére bízni.
MN: A KDNP-s logika, ha jól értem, az, hogy bárhogyan is szabályozzák majd ezt a kérdést, az elnökjelölteknek színt kell vallaniuk, mert ez egyfajta garanciát jelentene a jövőre nézve.
MF: Ha az alkotmány hallgatna arról, hogy mi legyen a hivatalban lévő elnökkel – amit nehezen tudok elképzelni -, akkor pusztán annak alapján, hogy az alkotmány a nép általi szavazást írja le, egy olyan elnök, akit nem a nép választott, jól teszi, ha lemond.
MN: Ezt vehetem úgy, hogy ön, ha megválasztanák, s közben az alkotmány a nép általi választást deklarálná, akkor lemondana?
MF: Nem akarok messzemenő nyilatkozatokat tenni, mert lehet, hogy az összes párt azt mondja majd mégis, hogy maradjon az elnök. De azt hiszem, ez most akadémikus vita.
MN: Fontosnak tartana-e tévévitát a két elnökjelölt között még ebben a helyzetben is, amikor nem a nép választ?
MF: Erre egyrészt nincs nagyon idő. Másrészt ennek akkor van értelme, ha két újonnan induló jelöltről van szó. S az a tény nem hagyható figyelmen kívül, hogy a parlament választ. Ilyen körülmények között nem tudom, nem jobb-e, ha a tévé mindkettőnkről portrét ad le. Nekem személy szerint – jól ismerve Göncz Árpádot, akit tisztelek, azzal együtt, hogy elviekben vita van köztünk – nehezemre esnék a nyugati demokráciában szokásos kemény vitát lefolytatnom. Ha meg csak udvariasan elmondjuk a nézeteinket, az látszatvita lenne.
MN: Sok minden kapcsán megkérdezték Önt arról, hogy mit csinálna ekkor meg akkor. Egyvalamiről még nem kérdezték meg: ha ma lenne a taxisblokád, akkor ön kijelentené, hogy a hadsereget nem lehet bevetni?
MF: Hál' Istennek ez is egy akadémikus kérdés. Ez az első válaszom. A másik, hogy mindenképp ragaszkodnék az alkotmányhoz, vita esetén konzultálnék az alkotmányos alapintézmények vezetőivel, a pártok képviselőivel, de ennél többet nem tudok és nem akarok mondani.
MN: Ha valakit köztársasági elnöknek jelölnek, akkor esetleges kudarca ellenére az őt jelölő politikai erők életében ezt követően is vezető szerepet szokott játszani. Ön tervez ilyesmit?
MF: Én a tudománynak és az oktatásnak vagyok elkötelezve régóta, ez az életem középpontja, s ezen ezután sem szeretnék változtatnni. Ezzel persze nem zárom ki, hogy a továbbiakban segítsek azoknak a pártoknak, amelyek jelöltek.
MN: Fontosnak tartaná a köztársaságielnök-jelöltek átvilágítását?
MF: Természetesen alávetem magam ennek.
MN: Fontosnak tartaná-e, hogy a másik jelöltet, Göncz Árpádot is alávessék ennek?
MF: Ha nincs törvényes rendelkezés erről, hanem hit és bizalom kérdése az egész, akkor ezt rá kell bízni a jelöltre, illetve a pártokra, amelyek jelölték.
MN: Mi a véleménye arról a gondolatmenetről, hogy az állami többségi tulajdonú tömegkommunikációban a parlamenti pártoknak a választáson elért arányuk szerint kell megjelenési lehetőséget biztosítani?
MF: A pártok parlamenti arány változik. Ennek az állandó változásnak alávetni ezeket az intézményeket, ez ellen szólhatnak érvek.
MN: Csak azért kérdeztem, mert Kónya Imre, annak a pártnak a frakcióvezetője tartotta ezt fontosnak, amely párt által létrehozott kormánynak volt ön minisztere.
MF: Szerintem az országban tradícióval rendelkező politikai erőknek biztosítani kell a súlyuknak megfelelő fórumot. Nem akarok most ebbe mélyebben belemenni, de első megközelítésben azt mondom, hogy az a jó közszolgálati média, amely arányosan jeleníti meg a különféle nézeteket.
MN: Ha nem választják meg, akkor kíván indulni a következő elnökválasztáson?
MF: Erről most nem tudok nyilatkozni.
MN: Hiányzik-e önnek abból a szövetségből, amely támogatja önt, a Kisgazdapárt?
MF: Jó volna, ha a polgári pártok nagyobb egységre tudnának jutni.
MN: A polgári pártokba beleérti a Kisgazdapártot is?
MF: A Kisgazdapárt is polgári párt, így természetesen igen. Kár, hogy távol maradnak a szavazástól.
MN: Ön azt mondta az MTV A Hét című műsorában, hogy köztársasági elnökként nem szeretne napi politikai küzdelmekbe beavatkozni. Ezután kijelentette, hogy megválasztása esetén a kormány stabilizációs programjáról alkotmánybírósági kontrollt kérne. Ez nem a napi politikába való beavatkozás? Ráadásul egy olyan gazdasági témában, amelyet nem népszavazással szoktak eldönteni, s amely témának a köztársasági elnök általi megkérdőjelezése ebben az ingatag gazdasági helyzetben nem szerencsés.
MF: Én nem beleavatkoznék, csak megkérdezném, hogy alkotmányos-e, hiszen törvények sorát, alkotmányos alapjogokat érintenek az intézkedések, s egy ilyen kérdésben ez feladata a köztársasági elnöknek.

Kóczián Péter

Ajánló: