Mádl Ferenc életrajza

Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán szerzett diplomát.

1961-1963 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán.

1973-ig az MTA Állam és Jogtudományi Intézetében dolgozott, majd egyetemi tanár lett. 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985 óta az egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője.

Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben "A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában" című disszertációjával nyerte el. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja.
Tudományos tevékenysége során főképp polgári, összehasonlító, valamint kereskedelmi joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival foglalkozik. Tagja, illetve résztvevője több nemzetközi szervezetnek. Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított. Több könyv és tanulmány szerzője.

1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete; közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, az ezzel összefüggő állami feladatok összehangolása és azok megvalósulásának figyelemmel kísérése; külön megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben; közreműködés az igazságügy-, a külügy- és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere egyes feladatainak megvalósításában.

1991-től a bős-nagymarosi vízi erőmű kormánymeghatalmazottja is volt. 1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd

1992. január 23-tól - a Vagyonügynökségtől megválva – a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett és a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte 1993 februárjáig. Felügyeletet gyakorolt továbbá az MTA Központi Hivatala mellett az Országos Tudományos Kutatási Alap felett is. 1990. augusztus 17-től a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, 1992 januárjától 1993 februárjáig pedig a Humánpolitikai Kabinet elnöke volt.

1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. E minőségében tagja volt a Humán- és Ifjúságpolitikai Kabinetnek és az európai integrációval kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására alakult tárcaközi bizottságnak.

1994 februártól júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt. 1991. január 7-től a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke, 1993-tól a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottságának elnöke, 1994 júniusától pedig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.

1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és Fidesz közös államfőjelöltje volt.

1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

1999-től a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja.

1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.
Nős, egy gyermeke van.

(MTI)