Nem érvényesül a gyakorlatban az új gyermekvédelmi jogszabály<br/>

Törvény van, szakember nincs A szülők rossz anyagi helyzetével, hajléktalansággal, mentális problémákkal indokolják a gyerekek csecsemőotthoni elhelyezését - tárta fel a napokban befejezett kutatás. A két éve elfogadott gyermekvédelmi törvény a tapasztalatok szerint nem érvényesül a gyakorlatban. A rászoruló szülők háromnegyede nem részesült anyagi támogatásban.

Az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet kutatást végzett a hazai csecsemőotthonok tevékenységéről. A felmérés egyik célja annak megállapítása volt, vajon miként érvényesülnek a gyakorlatban a két éve hatályos gyermekvédelmi törvény intézkedései. Vizsgálták a jogszabály értelmében életre hívott új intézményrendszerek (gyermekjóléti szolgálatok, helyettesítő szülők hálózata, gyámi tanácsadások rendszere, gyermekvédelmi alapellátások) hatékonyságát is.

A szakemberek elsősorban a csecsemőotthonokba kerülő gyerekek számának csökkenését várták az új gyermekvédelmi törvénytől. A kutatás azonban feltárta: 1999-ben a sokévi átlagnak megfelelően mintegy 1600 0-3 éves korú gyermeket helyeztek el az ország 31 csecsemőotthonában.

A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy anyagi körülmények miatt nem lehet gyermeket a családjából kiszakítani, s állami gondoskodásba venni. Ezzel szemben a felmérés megállapította, hogy a gyerekek csecsemőotthonba utalásának hátterében első helyen a családok szociális és anyagi helyzete áll. A gyerekek 23 százalékának elhelyezését a rossz anyagi körülmények motiválták. A szülők mentális problémája miatt 11 százalék, a hajléktalanság indokával pedig 9 százalék került az otthonokba.

Hodosán Róza, a kutatás egyik vezetője a Népszavának elmondta, hogy területenként nagy a különbség az új intézmények működési színvonala között. Ez szakember-ellátottságuktól és anyagi helyzetüktől függ. A tapasztalatok szerint az önkormányzati finanszírozás elégtelen a hathatós működéshez.

A felmérés szerint a csecsemőotthonokba került gyerekeknek mindössze 28 százaléka részesült valamilyen gyermekvédelmi alapellátásban. A szülők 72 százaléka nem került kapcsolatba a gyermekjóléti szolgálatokkal, nem részesültek anyagi segítségben és nem ajánlották fel nekik a helyettes szülő intézményét.

A nyugat-európai szellemben megalkotott törvény a csecsemőotthoni elhelyezést átmeneti jellegűnek tekinti, s célja a gyerekek mielőbbi elhelyezése családban. Ehhez 30 napos határidővel elhelyezési értekezletek sorozatának lebonyolítását írja elő. Ezt a határidőt nem tudják a hatóságok betartani. A kihelyezés menetét gyakran lassítja a szülők tartózkodási helyének meghatározása és a gyámügyi hatóság túlterheltsége.

Kedvezően alakult viszont a kutatók szerint a csecsemőotthonokból kikerülő gyerekek elhelyezése. Közülük 37 százalék nevelőszülőkhöz, 35 vér szerinti szülőkhöz került, 19 százalékukat örökbe fogadták, 4 százalékuk gyermekotthonba, 3 százalékuk pedig speciális egészségügyi otthonban nyert elhelyezést. Az utóbbi időszakban csökkent a tartósnak bizonyuló gyermekotthoni elhelyezések száma.

A törvény szerint a csecsemőotthonoknak 2002-ig át kell alakulniuk kisközösségi, családiasabb elhelyezést biztosító intézményekké. Eddig mindössze 3-4 létesítmény indult el ezen az úton, a folyamat döcögve halad.

Puporka Lajos

(Népszava)

Ajánló: