Fizettek váltságdíjat a túszokért, de nem a magyar állam<br/>

A két éve csecsenföldi fogságából kiszabadult két túsz életéért egy harmadik ország polgárai fizették ki az egymillió dolláros váltságdíjat. Horváth Gábor külügyi szóvivő és Kovács László volt külügyminiszter egyaránt úgy nyilatkozott: ha a magyar állam fizetett volna, az felhívás lett volna a túszejtők számára, hogy érdemes magyar állampolgárokat elrabolni.

Nem Magyarország fizetette ki az egymillió dolláros váltságdíjat Dunajszky Gáborért és Oláh Istvánért, akiket egy karitatív szervezet munkatársaiként raboltak el Csecsenföldön, és kilenc hónapig raboskodtak a túszejtők fogságában. Horváth Gábor külügyi szóvivő vasárnap azt mondta: csak megerősíteni tudja, amit Martonyi János külügyminiszter a két magyar túsz hazatértekor mondott: Magyarország nem fizetett váltságdíjat.

A szóvivő szerint veszélyes, ha olyan benyomást vagy látszatot keltenek, hogy Magyarország váltságdíjat fizet túszul ejtett állampolgáraiért. Ezt a terroristák valóságos felhívásnak tekintenék magyar polgárok foglyul ejtésére. E felelősség átérzése leginkább attól várható el, aki egy kilenc hónapos túszdráma szenvedő alanya volt - mondta a szóvivő, aki közölte: a túszok hazatérésének körülményei nemzetbiztonsági okokból továbbra is titkosak.

Kovács László, az MSZP elnöke, volt külügyminiszter szintén azt mondta az RTL Klub Híradójának: a magyar állam nem fizetett, mert ez felszólítás lett volna mindenki számára, hogy érdemes magyar állampolgárokat elrabolni. Utalt arra, hogy az előző kormány is igyekezett elérni a túszok kiszabadítását, ő még Maszhadov csecsen elnökkel is tárgyalt Londonban, a diplomáciai erőfeszítéseknek pedig voltak költségei.

Az, hogy a két túszért váltságdíjat fizettek, Dunajszky Gáborral készült, a Népszava szombati számában megjelent interjúból derült ki. Az egykori túsz azt nem árulta el, hogy ki adta a pénzt. Arra a kérdésre, hogy a magyar hatóságok képviselői mentek-e értük, Dunajszky az interjúban úgy válaszolt: egy harmadik ország polgárai közvetítettek, akik elhozták a pénzt, és kivitték őket. Arról, hogy ki állta a számlát, azt mondta: kiszabadítóik személyesen kérték meg őket, hogy minderről ne beszéljenek. Annyit mondtak csak: jó érzés nekik, hogy kiszabadíthatták őket, de ne aggódjanak, jócskán megérte nekik segíteni.

(Népszava)