Postabank-pereket tárgyalnak a héten a Legfelsőbb Bíróságon<br/>

Négy, összességében egymilliárd forintot meghaladó nagyságrendű Postabank-pert tárgyalnak a héten a bíróságok. Elsőfokú döntés várható abban az ügyben, amelyben részvényesek egy csoportja kéri részvényeinek 5 forintos névérték helyett 106 ezer forinton történő visszavásárlását az államtól. Három eljárásban pedig a banknak a Nádor 95 Rt. számára 1998 májusában nyújtott 12,1 millió dolláros fizetési ígérvénye kapcsán tárgyal a Legfelsőbb Bíróság.

Várhatóan csütörtökön megszületik az első olyan bírósági ítélet, amelyben a Postabank részvényeseinek egy csoportja által az állam, illetve a bank ellen a részvények visszavásárlása, illetve kártérítés miatt benyújtott keresetről döntenek. Miután több ilyen típusú eljárás is folyamatban van, ez a döntés precedens értékű lehet.

A 156 millió forintos perértékű eljárásban a felperesek elsődlegesen azt kérik a bíróságtól: kötelezze az elsőrendű alperes magyar államot arra, hogy az általa ajánlott ötforintos névérték helyett 106 ezer forintért vásárolja vissza Postabank-részvényeiket.

A felperesek érvelése szerint az állam 1998 júliusában egy törvényi rendelkezéssel hozzájutott a tb-önkormányzatok vagyonához, és ezzel egyúttal meghatározó befolyást, több mint 95 százalékos tulajdonrészt szerzett a bankban. Ezt be kellett volna jelenteni a cégbíróságon, hogy a kisrészvényesek kérhessék a többségi tulajdonostól részvényeik - az akkor szokásos áron történő - visszavásárlását. Erre azonban nem nyílt lehetőség. A részvények névértékét 1998 decemberében az eredeti 10 000 forintról 5 forintra csökkentette a Postabank közgyűlése. Ez utóbbi áron egyébként még az eljárás alatt is tett vételi ajánlatot az állam a részvényeseknek.

A másodrendű alperes a Postabank, amellyel szemben a kereseti kérelem teljesülésétől függő kárigényt terjesztettek be a felperesek. Többek között arra hivatkozva, hogy 1998-ban a pénzintézet vezetése nem tájékoztatta őket teljes körűen a bank tényleges pénzügyi helyzetéről. Ugyanakkor az állam jogi képviselője az eljárás során vitatta, hogy ebben az esetben egyáltalán vonatkozik-e az államra mint többségi tulajdonosra a konszernjogi felelősség. A korábbi tárgyaláson megfogalmazódott az a dilemma is, hogy vajon egy bank veszteséges működésének következményeit a bank részvényesei viseljék-e, vagy - az állam, illetve az állami tulajdonú bank elmarasztalása esetén közvetve - az adófizetők.

A Legfelsőbb Bíróság kedden kezdi tárgyalni másodfokon a Postabank kontra Nádor 95 Rt. polgári pert, amelyben első fokon ez év februárjában a Fővárosi Bíróság kötelezte az alperes Nádort 12,1 millió dollár akkreditív-fedezet biztosítására a Postabank részére.

Pénteken azt a két - Postabank-Nádor perrel összefüggő - ügyet tárgyalja másodfokon a legmagasabb bírói fórum, melyben az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság már két-kétmillió dollárt ítélt meg a felperes külföldi bankoknak az alperes Postabankkal szemben.

A Legfelsőbb Bíróságon sorra kerülő Postabank-perek hátterében egy 1998 májusában megkötött szerződés áll. Akkor a Postabank 12,1 millió dolláros akkreditívet, azaz garantált fizetési ígérvényt nyújtott a Nádor 95 Rt.-nek egy acélügylethez. A Nádor 95 Rt. a bécsi székhelyű BCL Trading GmbH-től vásárolt volna 50 000 tonna acélt, ám a sajtóhírek szerint hamis raktárjegyekkel, faxokkal tarkított ügyletet azóta már a nyomozó hatóságok vizsgálják.

Ugyanakkor a Postabank által nyitott akkreditívet a BCL-től több áttétellel négy külföldi bank vásárolta meg. Kettő-kettő millió dollár értékben a stuttgarti székhelyű Baden-Württenbergische Bank, az izraeli Bank Hapoalim és a Nemzeti Bank bécsi leányvállalata, a CW Bank, valamint 6,1 millió dollár értékben a berlini Landesbank.

Pénteken a Legfelsőbb Bíróság a CW-nek és a stuttgarti banknak a Postabankkal szembeni, első fokon már megítélt követeléseit tárgyalja.

(MTI)

Ajánló:

Az Élet és Irodalom tényfeltáró riportja a Postabankról.

Korábban:

(1999.09.01.)