A fertőző szivacsos agyvelőgyulladás kórokozói

A fertőző szivacsos agyvelősorvadás olyan, halálos kimenetelű idegrendszeri betegségcsoport, amelynek több formája ismert. A legismertebbek: a szarvasmarhákat sújtó szivacsos agyvelőgyulladás (BSE), a juhokat érintő surlókór (scrapie) és az embert veszélyeztető Creutzfeldt-Jakob-betegség (CJD).

A fertőző szivacsos agyvelőgyulladások kórokozójának kutatásáért Stanley Prusiner, a San Franciscó-i Kalifornia Egyetem neurológia-, biokémia- és virológiaprofesszora 1997-ben Nobel-díjat kapott. Prusiner megállapította: több, halálos kimenetelű idegrendszeri fertőző betegség hátterében egy fehérje, az általa prionnak nevezett "fertőző részecske" áll. A professzor vizsgálatai szerint a szervezetbe jutó kóros prionfehérjék az idegrendszerbe jutva szoros kapcsolatba lépnek az idegsejtek felszínén található egészséges prionfehérjékkel, és saját képükre formálják azok térszerkezetét. A kóros prionok az embernél és az állatvilágban egyaránt fertőző szivacsos agysorvadást okoznak. Embernél a prionbetegségek négy fő típusát ismeri az orvostudomány. A legelterjedtebb emberi prionbetegség a Creutzfeld-Jacob kór, mely 1-2 éven belül halálhoz vezető, központi idegrendszeri megbetegedés. Legfőbb tünete a gyors elbutulás, de jellemzőek a bénulások vagy izomgörcsök, egyéb központi idegrendszeri leépülés mellett. A betegség lappangási ideje években mérhető, a szokásos fertőtlenítőszerek hatástalanok vele szemben.

A'80-as évek végére kiderült, hogy a járványt maga az ember és a technológia fejlődése okozta. Az elhullott állatok, például a surlókóros juhok tetemét is felhasználták takarmánydúsítás céljára. A technológia során a hideg préselés és a magas zsírtartalom védőhatása miatt a prion megőrizte fertőzőképességét. A szarvasmarhák megbetegedése során Angliában 48 emberi megbetegedés történt a priont koncentráltan tartalmazó marhabelsőségek (agy-, gerinc-, csontvelő, nyirokszervek) fogyasztása következményeként.

1999-ben a tudósok a prionelmélet kizárólagosságát kétségbe vonva, egy földben, szennyvízben előforduló baktérium szerepét vetették fel a betegség kialakulásában.

1999 januárjában a brit tudósok megtalálták a Creutzfeld-Jacobs szindróma korai megállapítására alkalmas módszert. A CJD kórokozói már kezdeti stádiumban fellelhetôk a nyirokrendszerben, így a mandulában is. Több ezer mandulaszűrés nyomán megállapítható, hogy várható-e a CJD járványos méretű felbukkanása.

Ajánló:

Tompa Péter írása