Hárommilliós kártérítést követelnek a Franciaországba kivándorolt zámolyi romák<br/>

Nyilvános elégtételt és 3-3 millió forint nem vagyoni kártérítést követel hat zámolyi roma család, akiknek az otthonait a helyi önkormányzat még 1997-ben lebontatta. A pereskedő hat család egyike sem jelent meg a csütörtöki, második tárgyaláson: jelenleg valamennyien Strasbourgban tartózkodnak, ugyanis szeretnének menedékjogot kapni a francia hatóságoktól.

A hat zámolyi roma család még tavaly perelte be a helyi önkormányzatot, mert a polgármester utasítására lebontatták életveszélyesnek nyilvánított házaikat. Az ügy első tárgyalására tavaly októberben került sor. Az ügy második tárgyalása Székesfehérvárott, a Fejér Megyei Bíróságon zajlott csütörtökön. A tárgyaláson egyik család sem jelent meg: tavaly ősszel valamennyien kivándoroltak Franciaországba.

Csütörtökön a bíróság tanúként hallgatta meg a község akkori polgármesterét és megbízott jegyzőjét. Arra kereste a választ, hogy 1997-ben milyen körülmények között, milyen döntés alapján bontották le a romák által lakott, megrongálódott épületeket.

Meghallgatása során Zámoly akkori polgármestere elmondta: 1997. október 31-én kora reggel csaknem teljes létszámban megjelentek a belmajori épületekben élő roma családok, és közölték vele, hogy az éjszaka összedőlt a ház, amelyben laktak. Beszámolója szerint a roma családok közölték vele, hogy oda többet nem mennek vissza, azt kérték tőle, hogy az önkormányzat biztosítson nekik másik lakást. Az akkori polgármester elmondta: kérte a roma családokat, hogy gondolkodjanak valamilyen más megoldáson, mert ő mást nem tud számukra felajánlani, mint a művelődési ház nagytermét. A volt polgármester arról is beszámolt, hogy ezt az ajánlatot a képviselő-testület megkérdezése nélkül tette, ugyanakkor abból indult ki, hogy a jogszabály szerint az önkormányzat kötelessége az önhibájukon kívül otthontalanná váltak elhelyezése.

A roma családok tagjai - akik többségükben jogcím nélkül laktak korábbi otthonaikban - azonnal elfogadták az ajánlatot, s néhány óra alatt be is költöztek. A későbbi szemle során kiderült, hogy a roma családok addigi lakásának a tetőszerkezete omlott be, az állagmegóvásra ugyanis sem ők, sem az önkormányzat nem fordított gondot.

A polgármester - miután a történtekről telefonon értesítette a megbízott jegyzőt, valamint a műszaki ügyintézőt, a képviselő-testület több tagját és a tulajdonosokat - elrendelte a bontást. Már korábban szóba került, hogy az épületet, valamint a hozzáépült, szövetkezeti, illetve magántulajdonban levő házrészeket életveszélyessé kellene nyilvánítani a rossz állaguk miatt. A bontás elrendelésének a jogosságát több fórumon is vitatták, de a feljelentést követő ügyészi eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették a polgármester ellen, s a jogtalan bontásért csak az építési hatóság bírságolta meg 20 ezer forintra.

A romák csaknem másfél évet töltöttek el a falu művelődési házában, ezalatt nem fizették a közüzemi díjakat. A polgári perben az újabb tárgyalást márciusra tűzte ki a bíróság. A következő tárgyalásra tanúként megidézik a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal akkori vezetőjét is.

(MTI)

Korábban:

( 2001. január 4.)