Bűnei ellenére jogilag védhető Bárdossy perújrafelvétele<br/>

Január 17-én megérkezett a Legfelsőbb Ügyészséghez a MIÉP beadványa, melyben Bárdossy László perújrafelvételét kérik. Bárdossy 1941-42-ben volt miniszterelnök, és népbírósági ítélet alapján 1946-ban háborús bűnösként kivégezték. Az akkori tárgyalás sok tekintetben törvénytelen volt, Bárdossy rehabilitálása mégsem egyszerű kérdés: érdemes-e felmenti jogi érvek alapján azt az embert, akinek a vezetése alatt több tízezer magyart küldtek meghalni, és beterjesztette a fajgyalázásról szóló törvényt.

Bárdossy László a '40-es évek magyar közéletében szélsőjobboldali szimpátiájáról híresült el. A kisnemesi családból származó politikus többek között Berlinben és Párizsban végezte jogi tanulmányait, majd gyors karriert futott be a Horthy rendszer szolgálatában. Már 1913-ban is minisztériumi hivatalnok volt, 1922-től pedig a Külügyminisztérium sajtóosztályánál dolgozott, feladata a kedvező országimázs építése volt. 1930-36 között a londoni nagykövetségen dolgozott, később romániai nagykövet, majd külügyminiszter lett. 1941. áprilisában Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki. Bárdossy Teleki Mihályt követte a kormány élén, aki azért lett öngyilkos, mert nem értett egyet a Jugoszlávia elleni katonai fellépéssel közvetlenül azután, hogy a magyar állam 100 évre szóló békét és barátságot kötött a délszláv állammal. Bárdossy példaképének hivatalba lépésekor a Telekitől politikailag jobbra álló, Gömbös Gyulát nevezte meg.

A németbarát politikusok bizalmát élvezte Bárdossy, aki fenntartások nélkül elrendelte a Vajdaság megszállását, és a németek átengedését. Első belpolitikai intézkedése a 3. zsidótörvény benyújtása volt, ami megtiltotta a vegyes házasságokat, és amely alapján a "fajgyalázás" jogi kategória bevezetésével bűncselekménnyé vált a zsidók és nem zsidók közötti szex. Bárdossy ténykedése alatt 16.000 Magyarországra menekült zsidót adott ki az állam a németeknek, mindannyiukat a biztos halálba küldve. 1941 júniusában Bárdossy határozottan kiállt a Szovjetunió megtámadása mellett. Tette ezt annak ellenére, hogy a németek csak a határok megerősítését kérték a magyaroktól az oroszországi támadásuk alatt, és a szovjet vezetés biztosította Bárdossyt, hogy támogatják Magyarország revíziós politikáját, ha nem lép be az ország a háborúba. Ezt az üzenetet állítólag Bárdossy nem továbbította se a kormánynak, se Horthynak. Bárdossy mindenképpen a fegyveres beavatkozás híve volt, kijelntette: nem lehet a magyar hadsereget "újra véres levezetés nélkül" mozgósítni, mint Kárpátalja vagy Erdély megszállásakor, mert a harc hiánya demoralizálja a sereget. A beavatkozás indoka a kassai bombázás volt, '41 nyarán ugyanis felségjel nélküli repülők bombázták a Felvidéket, és a magyar vezetés orosz támadásként értelmezte a légicsapást. Több korabeli politikus és későbbi vélemény szerint azonban lehetséges, hogy németek bombáztak, hogy így provokálják ki a magyar támadást. A Don-kanyarba vezetett hadjárat katasztrófával végződött, 40.000 magyar katona halt meg, és 65.000 került fogságba. 1941. decemberétől Magyarország elvben hadban állt már az USA-val és Nagy-Britanniával is. 1942 márciusára Horthy számára terhessé vált Bárdossy feltétlen németbarátsága, ezért leváltotta. Helyére az angolszász hatalmak számára elfogadhatóbb Kállay Miklóst nevezte ki. Leváltása után Bárdossy szélsőjobboldali mozgalmakban politizált tovább, és tagja volt a Szálasi vezette nemzetgyűlésnek is. A szovjet csapatok közeledtével "Magyar poltika a mohácsi vész után" címmel könyvet jelentetett meg, amelyben önmagát Fráter Györgyhöz hasonlítva bizonygatja, a két veszélyes hatalom között (németek és oroszok) kellett lavíroznia, csakúgy, mint Fráternek (habsburgok és törökök), és ő igyekezett egyforma távolságot tartani köztük. (Fráter György a mohácsi csata után a magyar politikai meghatározó figurája volt, aki az önálló Erdély megteremtése érdekében igyekezett a császár és a szultán jóindulata között lavírozni.) Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Szálasiék által kivégzett kisgazda politikus a könyvről és Bárdossyról így fogalmazott: "Bárdossy az ezeréves magyar történelem egyik legfőbb bűnöse". Az oroszok elől Bárdossy nyugatra szökött, majd a szövetségesek kiadták őt a magyar bíróságnak. A háborús bűnöket tárgyaláló népbíróság 1945 novemberében halálra ítélte, és 1946 januárjában kivégezték.

Bárdossy rehabilitálását évek óta szorgalmazza a MIÉP. Tavaly januárban lelki üdvéért a párt misét celebráltatott a Szent István Bazilikában, pont egy ökumenikus ünnepi hét elején. Ezért Paskai László bíboros prímás, esztergom-budapesti püspök ellenezte a celebrációt. Már akkor ígérte a párt, kérni fogják a kivégzett miniszterelnök perújrefelvételét, mert az eljárás az egyik első koncepciós per volt az országban, így politikai, és nem jogi jellegű volt. Csurka István, a MIÉP elnöke szerint "Bárdossy nem háborús bűnös". Csurka kijelentette, hogy nem kívánják a nyilasokat felmenteni, a párt például "Szálasi iránt semmiféle rokonszenvet nem érez". A MIÉP lépése ellen több szervezet is tiltakozott már, így például a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, az MSZP, az SZDSZ és a KDNP is. A kormánypártok képviselői nem szólaltak meg az ügyben, bár az MDF-es Balsai István régebben úgy nyilatkozott, hogy nem csak az '56-os forradalom utáni népbíróságok megtorló ítéleteit kellene felülvizsgálni, hanem a háború utániakat is. A statáriális bíróságokra emlékeztető népbíróságok ugyanis sokszor megsértették az akkori jogrendet engedve a kommunisták politikai nyomásának.

Jogi érvekkel nehéz lenne vitatkozni a MIÉP-pel, ezt a perújrafelvétel ellenzői is elismerik. Számos szabálytalanság történt Bárdossy perének tárgyalásakor, és a vádak sem állták meg a helyüket. Híressé vált a per arról, hogy Bárdossy érveivel a bíróság nem tudott mit kezdeni, ezért egyszerűen nem vette figyelembe őket. Major Ákos, a bíróság elnöke utólag elismerte, hogy a kommunista párt beleszólt a tárgyalás menetébe, Rákosi személyesen adott utasításokat neki, holott ez jogilag nem lett volna lehetséges. A per koronatanúja Bárczy István, korábbi külügyi államtitkár volt, akinek a tárgyalás után a kommunisták engedélyezték, hogy Svájcban telepedjen le. Négy vádpontban találták bűnösnek Bárdossyt, melyek közül egyik alapján sem lehetett volna egyértelműen elítélni és kivégezni. A jugoszláviai Délvidék megszállása volt az első vádpont, ebben azonban nem Bárdossy döntött. Teleki pont azért lett öngyilkos, mert akarata ellenére már megszületett a döntés, erre utal búcsúlevelében a "hullarabló nemzet lettünk" kitétel is. A Szovjetuniónak szóló hadüzenet volt a második vádpont, amely szerint miniszterelnökként nem dönthetett volna ebben az ügyben. Azonban nyilvánvalóan nem egyedül döntött, hanem Horthy egyetértésével cselekedett. Ráadásul egy 1920-as törvény értelmében az ország megtámadása esetén nem kellett kikérni az országgyűlés véleményét hadüzenethez, márpedig az akkori magyar vezetés a kassai bombázást szovjet agressziónak ítélte meg. Az ezzel kapcsolatos vádak közül egyedül a már említett szovjet üzenet eltitkolása miatt lehetett jogi szempontból Bárdossy viselkedése vitatható, ugyanakkor a tárgyalás során Bárdossy végig azt állította, hogy ő nem titkolta el az orosz ajánlatot, és ezzel szemben csak tanúvallomások álltak, melyek hitelessége a Bárczy ügy ismeretében bizonytalan. A harmadik vádpont az amerikaiaknak és briteknek küldött hadüzenet volt. Azonban ezek a vádpontok sem voltak helytállóak. Nagy-Británniának nem a magyar kormány üzent hadat, hanem pont fordítva történt, a Szovjetunió elleni támadás miatt a britek üzentek hadat Magyarországnak. Bárdossy meg tudta indokolni az USA elleni hadüzenet jogosságát is: nemzetközi szerződés kötelzte a hadüzentre. Ugyanis 1941 decemberétől Japán és az USA között kitört a háború, és Magyarország még a háború előtt kötött aláírt egy szerződést, melynek értelmében kötelezettséget vállalt, hogy hadba lép bárki ellen, aki Japánnak hadat üzen. (ez volt a Háromhatalmi Egyezmény, amit eredetileg Japán, Németország és Olaszország kötött, és a szövetségesek kölcsönös segítséget ígértek egymásnak háborús helyzetben.) Ráadásul az angolszászok elleni hadüzeneteknek 1944 végéig nem volt igazi következménye, tényleges harci tevékenység egyik állam ellen sem folyt, jellemző módon az amerikai Kongresszus hónapokig nem is foglalkozott a magyar hadüzenettel. Bárdossy ellen a negyedik vádpont a leváltását követő politikai tevékenysége volt. Bárdossy politikailag támogatta ugyan a nyilas hatalomátvételt, de 1942-es eltávolítása után nem volt igazi politikai súlya, nem volt vezetője egyetlen szervezetnek sem, nem volt döntési pozícióban a nyilas háborús bűntettek idején. A kivégzés óta legendák keringtek Bárdossy bátor viselkedéséről a tárgyalóteremben és a kivégzés előtt. Az ítélethírdetés után azt mondta, hogy "a népbíróság nem foszthat meg nyugott lelkiismeretemtől" és az akasztófa alatt hazafias felkiáltással búcsúzott az élettől. Érdekes megjegyezni, hogy felettesének, Horthy Miklósnak kiadatását soha nem kérte a magyar állam, és nem került így bíróság elé sem, Portugáliába emigrált, és ott élt haláláig. Pedig Bárdossy egyetlen lépést sem tehetett Horthy egyetértése nélkül, és sokszor határozott utasítása nélkül sem. Ezt bizonyítja, hogy amikor terhessé vált a kormányzó számára, egyszerűen leváltotta őt. Így ha Horthyt nem tekintjük háborús bűnösnek, akkor első számú végrehajtója sem lehet az. Márpedig Horthy újratemetésekor az Antall kormány több tagja személyes megjelenésével a hivatalos magyar politika kiállt a kormányzó mellett.

A Legfelsőbb Ügyészség különösen nehéz helyzetbe került. Jogilag nehéz lesz bizonyítani Bárdossy háborús bűneit, ugyanakkor nehezen vállalható annak az embernek a rehabilitálása, aki mindent megtett azért, hogy Magyarország a nácik oldalán belekeveredjen a második világháborúba, döntéseivel közvetetten majd' egymillió magyar állampolgár halálát okozva. Az ügyészségen hamarosan megkezdik a perújrafelvételi kérelem megalapozottságának vizsgálatát, ami önmagában hónapokig tarthat. A végső döntésig akár évek telhetnek el.

Magyari Péter

Ajánló:

Korábban:

(2001. jnauár 17.)