A nővérhiány miatt volt egyedül éjszakánként a betegeket a halálba átsegítő ápolónő

A budapesti Nyírő Gyula Kórház főigazgatója, Takács Gábor szerint a gyanúsított nővér éjszakánként egyedül felügyelt 30-40 beteget, holott ehhez a munkához legalább három emberre lenne szükség. Amennyiben pedig elegendő nővér dolgozna az osztályon, akkor önkéntelenül egymás munkáját is ellenőriznék. A főigazgató szerint ilyen általános nővérhiány mellett más intézményekben is előfordulhatnak hasonló esetek, csak nem tudnak róluk.

A 23 éves F. Tímea, a budapesti Nyírő Gyula Kórház szakápolója morfinnal vagy szeduxennel kevert káliumot nyomott több beteg vénájába, így segítette át őket a halálba. A szombat óta előzetesben lévő Tímea, azt mondta: csak segített a menthetetlen, szenvedő idős betegeken. Az ápolónő eddig 21 idős ember halálba segítését ismerte be.

A rendőrség több emberen elkövetett emberölés elkövetésével gyanúsítja a nővért. A bíróság azért rendelte el szombaton a fiatal nő előzetes letartóztatását, mert a lehetséges büntetés mértéke olyan magas, hogy szökéstől, elrejtőzéstől lehet tartani. A gyanúsított terhére rótt cselekmény a magyar jogrendszerben a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény.

A kórház főigazgatója, Takács Gábor azzal a feltételezéssel tett feljelentést az 1-es számú belgyógyászati osztály éjszakás nővérével szemben, hogy az ápolónő olyan gyógyszereket ad idős embereknek, amelyek halálukat okozzák.

Takács hétfőn elmondta azt is, hogy a gyanút az osztály főorvosa jelezte, majd ő, azonnali vizsgálódás után, a múlt hétfőn tette meg a rendőrségi feljelentést. Hozzátette: nehezen bizonyítható, hogy a nővértől kapott nyugtatók hatására haláloztak el a betegek, de már a feltételezés alapján is kötelessége volt megtenni a feljelentést.

A főigazgató kijelentette: feljelentésében nem szerepelt olyan szám, hogy gyanúja szerint hány beteg hunyt el a nyugtatók szedése következtében. Hozzátette: a rendőrségi feljelentéssel párhuzamosan, a jogszabályoknak megfelelően fegyelmit indított a nővér ellen, amit a büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztett.

Takács szerint a nővérhiány vezetett oda, hogy az eset megtörténhetett. Mint magyarázta, a gyanúsított nővér éjszakánként egyedül felügyelt 30-40 beteget, holott ehhez a munkához legalább három emberre lenne szükség. Amennyiben pedig elegendő nővér dolgozna az osztályon, akkor önkéntelenül egymás munkáját is ellenőriznék.

A főigazgató szerint egy munkahelyi szervezetbe bármikor bekerülhet ámokfutó vagy pszichopata, csak idő kérdése, hogy mikor derül ki.
Szerinte ilyen általános nővérhiány mellett más intézményekben is előfordulhatnak hasonló esetek, csak nem tudnak róluk.

Takács közölte: az osztály gyógyszerszekrénye az ott dolgozók számára hozzáférhető, a betegeknek azonban csak orvosi utasításra adhatók készítmények. A nővér azonban orvosi utasítás nélkül látott el betegeket nyugtatókkal. A főigazgató szerint a kórház ISO minőségbiztosítási szabvány szerint dolgozik, és minden osztálynak megvan a saját szervezeti és működési szabályzata, amely rögzíti az alkalmazandó eljárásokat.

Takács nem tudja, hogy a "Fekete Angyal" elnevezést a nővér kitől kaphatta, hiszen a kórházban szerinte soha sem emlegették így. A 23 éves nővér haja valóban sötét, és állandóan fekete ruhában jár. Az 1-es belgyógyászati osztályon 1997 óta dolgozik.

Takács kijelentette: a sajtó munkatársait nem kívánja beengedni a felbolydult osztályra, hogy ne fokozza az ott dolgozók és a betegek idegességét. A betegek hozzátartozói is érdeklődnek nála az eseményekről.

A főigazgató örömét fejezte ki amiatt, hogy a történtek ellenére hétfőn reggel is négy beteg jelentkezett felvételre az érintett belgyógyászati osztályra.

Az üggyel kapcsolatban már többen is kifejtették véleményüket. Eddig valamennyi nyilatkozó úgy beszélt az ápolónőről, mintha bizonyított lenne, hogy valóban a betegek kérésére segítette át őket a halálba. Azonban nem bizonyított, hogy valóban eutanáziáról van-e szó, vagy amennyiben a betegek nem kérték a halálos gyógyszert, akkor gyilkosságról.

"Az ápolónak minden körülmények között a beteg életének megtartása, állapotának elviselhetővé tétele érdekében kell végeznie munkáját, ezzel ellentétes 'segítés' viszont tilos" - mondta Mucha Márkné, a Magyar Ápolási Egyesület (MÁE) elnöke, aki szerint az ápolónő akkor sem segítheti halálba a beteget, ha ezzel hosszú szenvedéstől kímélné meg.
A Magyar Ápolási Egyesület 1989-ben alakult, jelenleg mintegy 14 ezer tagja van, az érintett dolgozók csaknem harminc százaléka.

Mucha közölte: a Magyar Ápolási Egyesület etikai kódexe kimondja, hogy a nővérnek a beteg gyógyulását kell segítenie az orvos utasításainak alapján. Gyógyszert is csak így adhat a betegnek.

Mucha hozzátette: ha az egyesület kamaraként működhetne, akkor az ápolóknak kötelező lenne felesküdniük az etikai kódexre. Ez számukra és a betegeknek is egyfajta biztonságot jelente - vélekedett a MÁE elnöke, aki szerint az ápolók védtelenek a halállal szemben, sokuknak erős lelki megterhelést jelent nap mint nap szembesülni a rájuk bízott betegek szenvedésével. Mindezt súlyosbítja, hogy az ápolók kevesen vannak, ezért sokat túlóráznak. Az intézmények nehéz helyzete miatt pedig többen bizonytalanságban érzik magukat; a területen jelentős a fluktuáció.

A pszichikai terhek enyhítésére az egyesület tréningeket szervez, azonban nem tudnak mindenkihez eljutni.

Mucha Márknénak nincs arról tudomása, hogy Magyarországon a mostanihoz hasonló esetek előfordultak volna.

"Magyarországon mindig tilos volt az eutanázia, erről a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai kódexe is rendelkezik" - közölte Ulbing István, a szervezet etikai kollégiumának elnöke. Hozzátette: a MOK etikai kódexe csak az orvosokra vonatkozik, erkölcsi tartalma azonban valamennyi egészségügyi dolgozóra érvényes.

Ulbing kijelentette: nem eutanázia, amikor egy gyógyíthatatlan beteg nem kap meg egy kétes eredményű kezelést. Ezt az eljárást az orvosi szaknyelv terminális palliatív medicinának nevezi, amely a beteg hozzátartozójának beleegyezése nélkül nem alkalmazható. Ilyen esetekben is gondoskodni kell a beteg megfelelő ellátásáról.

A MOK etikai kódexe szerint "az eutanázia az orvosnak foglalkozási körében megvalósított szándékos ténykedése, amely a gyógyíthatatlan szenvedő beteg halálára irányul, a beteg kérésére. Az aktív eutanázia esetén tevőleges, passzív eutanázia esetén mulasztással megvalósuló magatartásról van szó".

A dokumentum kimondja, hogy az eutanáziát végző orvos a halál bekövetkeztének idejét a természetes végnél korábbra helyezi át.
A kódexben a kamara rögzíti: az orvos gyógyításra és a beteg szenvedésének enyhítésére tett esküt és kapott felhatalmazást, nem arra, hogy más ember életét kioltsa. "Az ember életének kioltását célzó tevékenység mind az orvosi hivatással, mind az orvosi etikával összeegyeztethetetlen" - olvasható az etikai szabályzatban.

Ulbing megjegyezte: az egészségügyi törvény szerint bárki rendelkezhet arról írásban, hogy nem kéri újraélesztését, ha olyan állapotba kerül valamilyen okból. Orvosi szempontból ezt azonban nagyon aggályosnak tartja, mivel előre ugyanis nem lehet meghatározni, hogy évekkel később kinek milyen kezelésre lehet szüksége.

Ulbing azonban nem tud arról, hogy ilyen nyilatkozat már valaha is született volna.

"A konkrét eset ismeretének hiányában nehéz nyilatkozni az emberöléssel gyanúsított nővér ügyéről, esetleges motivációjáról, az viszont biztos, hogy egyedülálló a magyar kriminalitás történetében" - közölte Bakóczi Antal címzetes főiskolai tanár. Elmondta: lehetséges, hogy előfordult már egy-két ilyen eset, amelyek rejtve maradtak, de ilyen nagyságú sorozat még a magyar bűnügyi krónikában nem történt.
Az adott bűncselekménnyel megegyező ügyek a nemzetközi viszonylatban azonban nem egyedüliek. Történtek ehhez hasonlóak már Európa nyugati felében, illetve az Egyesült Államokban is.

(MTI)

Korábban:

(2001. február 19.)