Ellentmondó adatok a rendőri brutalitásról<br/>

Gumibottal, ököllel megütöttek, megrúgtak vagy megpofoztak több fogva tartottat a rendőrök, egy 17 éves fiú pedig agysérülést szenvedett a bántalmazás miatt - derül ki az Európa Tanács kínzásellenes bizottságának Magyarországról szóló jelentéséből. Miközben az ORFK adatai szerint 1999-ben száz esetben hoztak ítéletet rendőri bántalmazás, kényszervallatás, illetve jogellenes fogva tartás miatt, a magyar kormány az Európa Tanács kínzásellenes bizottságának adott hivatalos válaszában mindössze három szankcionált és hét folyamatban lévő esetről számolt be.

Az Európa Tanács kínzásellenes bizottsága (CPT) legutóbbi, Magyarországról szóló jelentése szerint több fogva tartott állította, hogy a rendőrök gumibottal, ököllel ütötték, megrúgták vagy megpofozták őket. A bánásmód miatt - ami gyakran a szóbeli bántalmazásban is megnyilvánul - az ET-bizottság aggodalmának adott hangot. Megállapításuk szerint különösen a fiatalkorúak, a romák és a külföldiek vannak kitéve atrocitásoknak. Debrecenben a küldöttség tagjainak alkalma nyílt meghallgatni egy fogva tartottat, aki azt állította: 1999 decemberében a Budai Ézsaiás utcai előállító helyiségben kezét hátrabilincselték, majd a rendőrautóban ütlegelték, életveszélyesen megfenyegették és a származására utaló szidalmakkal illették. A sérüléseket a rendőrorvos és a küldöttség orvosa is megállapította. Az eset kapcsán Csányi Klára a Belügyminisztérium Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának vezetője arról tájékoztatott: a Hajdú-Bihar Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal megszüntette az eljárást a rendőrök ellen, mivel ellentmondásosnak ítélte a tanúvallomásokat.

Szó esik a CPT-jelentésben egy hajdúhadházi esetről is: egy 17 éves fiút úgy megütöttek a rendőrök, hogy agysérülés miatt meg kellett műteni. Csányi Klára elmondása szerint ebben az esetben elbocsátások és áthelyezések történtek, s több ember ellen büntetőeljárás folyik. Az ORFK adatai szerint valamennyi emberi jogokat érintő bűncselekménytípusban csökkent a rendőrök által elkövetett bűncselekmények száma tavaly, öt év távlatában pedig felére esett vissza. 1994 óta a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások száma mintegy 70 százalékkal, a kényszervallatások közel 50 százalékkal csökkentek - áll a Magyar Hírlap birtokába jutott ORFK-anyagban.

A Legfőbb Ügyészségről ezzel szemben azt az információt kaptuk, hogy tavaly nőtt a hivatalos eljárásban elkövetett rendőri bántalmazások száma. Míg 1999-ben emiatt 64 esetben emeltek vádat, addig tavaly ugyanezért 78 alkalommal. Az ismertté vált kényszervallatások miatti vádemelések száma harmincról huszonhatra csökkent, míg a jogellenes fogva tartásoké több mint háromszorosára nőtt: két évvel ezelőtt csak 8, tavaly már 27 esetben emeltek vádat ezért a bűncselekményért.

Az ORFK ellenőrzési főosztályán arról tájékoztattak: a jelzett adatok, azaz a három cselekménytípus összesen 100 ügye a jogerősen elbírált jogeseteket fedi, amelyekben már ítélet is született. Ez pedig természetszerűleg kevesebb, mint a Legfőbb Ügyészség által közölt vádemelések, különösen pedig a panaszok, feljelentések száma - hangsúlyozta Krözsel Károly ezredes, főosztályvezető. Elégedettséggel nyugtázta, hogy a megelőzésnek köszönhetően fokozottan csökkent a visszaélések száma, ami példaértékű volt a tavalyi évben. Ez azonban továbbra sem magyarázza, hogy a Legfőbb Ügyészség szerint 1999-ben csupán 8 esetben emeltek vádat kényszervallatás miatt, az ORFK szerint viszont 22 alkalommal ítélet is született.

Külön érdekesség, hogy a kormánynak a CPT-jelentésre adott válasza szerint, 1999-ben a három említett bűncselekmény elkövetése miatt mindössze három esetben alkalmaztak szankciót, hét ügy folyamatban van, az összes többiben pedig megszüntették az eljárást. Adataik szerint csupán 134 panasz érkezett a rendőrök ellen.

Más források ezzel szemben ezres nagyságrendű panaszt említenek. A CPT-nek például egy évről korábbról, 1998-ból 2295 panaszról van tudomása az összes rendvédelmi szervvel szemben. Ezt a kormányválasz nem is vitatja, csupán azt állapítja meg: ez a több mint kétszázezer fogva tartott mindössze egy százaléka. Hasonlóan érvelt Polt Péter legfőbb ügyész is, aki elmondta: rendőri brutalitással összefüggő hivatali bűncselekményekért tavaly 136 esetben emeltek vádat rendőrök ellen, s ez az ország több mint 122 ezer bűnelkövetőjére vetítve azt jelenti, kivételes előfordulásúnak mondható a hazai rendőri brutalitás. Vagyis a számok nem támasztják alá, hogy Magyarországon a rendőri erőszak általános lenne - jelentette ki.

Kőszeg Ferencnek, a Magyar Helsinki Bizottság elnökének ezzel szemben évente mintegy 1200-1400 feljelentésről van tudomása a három említett, jellegzetes rendőri bűncselekménytípusban. Az esetek harmadában azonban az ügyészség még a nyomozást is megtagadja, a megindított nyomozásoknak pedig mintegy 80 százalékában megszünteti az eljárást azzal, hogy nem bizonyítható a bűncselekmény.
A Magyar Helsinki Bizottság korábbi vizsgálata során a fogva tartottak 20-25 százaléka állította, hogy letartóztatása, kihallgatása idején bántalmazták. Ugyanakkor rendkívül ritkán fordul elő, hogy egy fogva tartott feljelentést tegyen - tette hozzá Kőszeg.

Polt Péter viszont úgy látja: az efféle bűncselekmények rendkívül ritkán maradnak kívül a hatóság látókörén, mert a sértett minden esetben közvetlenül érintett az ügyben. Éppen ezért elvétve fordul elő, hogy a bántalmazottak nem tesznek feljelentést - szögezte le a legfőbb ügyész.

Kőszeg megjegyezte: míg a rendőrök ellen tett feljelentések 18-20 százalékban jutnak el a vádemelésig, a rendőri feljelentések esetében ez az arány 90 százalék. Az évente elítélt mintegy száz rendőrrel szemben így négyszáz körül van azoknak a száma, akik az ítéletek szerint rátámadnak a rendőrökre. Úgy vélte: a rendőrség zárt szervezetként reagál a feljelentésekre és arra törekszik, hogy megvédje a testület tagjait, nem arra hogy feltárja a tényeket.

Csányi Klára szerint a jogvédő szervezet vezetője tíz évvel ezelőtt is ugyanezt hangoztatta, holott azóta jelentős változások következtek be a rendőrség munkájában. A főosztályvezető kifejtette: a rendőrségnek elemi érdeke, hogy nyilvánosságra kerüljenek a visszaélések és az elkövetők megkapják büntetésüket, egy demokratikus államban ugyanis nem lehet elkendőzni az ilyen eseteket. A bírói gyakorlat szerint a bűncselekményt elkövető rendőrök többségét felfüggesztett szabadságvesztésre, vagy pénzbüntetésre ítélték - állapítja meg az ORFK belső dokumentuma is.

A Magyar Helsinki Bizottság mindössze egy alkalommal nyert pert bántalmazási ügyben: ekkor maguk a bizottság munkatársai is szemtanúi voltak az esetnek. A kerületi és az országos rendőrfőkapitány első körben úgy foglalt annak idején állást, hogy a bizottság munkatársai rosszul láthatták az esetet. A rendőröket végül is elmarasztalta a bíróság és pénzbüntetést szabott ki rájuk. Csupán felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, s még a büntetett előélet alól is mentesítették azokat a rendőröket, akik egy postarablási ügyben brutális kényszervallatást alkalmaztak több postással szemben - mutatott rá a Helsinki Bizottság vezetője. A bűncselekmény elkövetése ellenére a rendőrök a testületnél maradhattak.

Az ORFK-dokumentum szerint 1998 nyarán 269 rendőr részvételével felmérés készült, amelynek célja a rendőrök emberi jogokkal összefüggő véleményének feltárása volt. A kutatás következtetései szerint az emberi jogok tiszteletben tartása "nem igazán volt magától értetődő kötelezettség a rendőrök számára, annak inkább külső kényszer, semmint belső motiváltság miatt tettek eleget. A válaszadók ilyen külső kényszerként különösen vezetőiket nevezték meg." A tanulmány azonban azt engedi sejtetni, mintha ez a helyzet változott volna azóta. A törökszentmiklósi rendőrkapitányság egyébként 1999-ben és tavaly 17 ezer kérdőívet töltetett ki a helyi lakosokkal, amelyből viszont az derült ki: az emberek mindössze öt százalékának volt valamilyen kifogása a rendőri intézkedésekkel kapcsolatban.

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

Korábban:

(2001. március 31.)