Torgyán Brutusai - megosztott pártellenzék <br/>

Pártszékháznak, templomnak nyitva kell állnia - mondta Lányi Zsolt, amikor látta, hogy az FKGP Belgrád rakparti központi épületén az "ügyfélfogadás szünetel" felirat olvasható. A hőn áhított épületet nem vették be a reformerek, egyelőre a formális hatalmat sem sikerült átvenniük, azonban fél év leforgása alatt végérvényesen szembekerültek Torgyán Józseffel és egyre változó csapatával. A párton belüli viták a kormányalakításnál kezdődtek, azóta csak romlott a helyzet.

Lányi Zsolt honvédelmi miniszter, Horváth Béla környezetvédelmi miniszter, Várhelyi András belügyminiszter, Bánk Attila, Turi-Kovács Béla, Tamás Károly és Balogh Gyula pedig pártelnök akart lenni - állítják a Torgyán Józsefhez jelenleg legközelebb álló kisgazda politikusok, akik szerint személyes sértődések, csalódások sorozata vezetett ahhoz, hogy sorra ennyien szembeforduljanak a pártelnökkel. Ők viszont a jelenlegi csapatot, Gyimóthy Gézát, Czoma Kálmánt, Homoki Jánost, Pallag Lászlót annyira lenézik, hogy a háttérbeszélgetéseken elhangzott jelzőket le sem lehet írni. Abban megegyezhetne a két tábor, hogy egymást korruptnak, érdekembernek tartják, és ezt színesebbnél színesebb történetekkel igyekeznek bizonygatni.

Az 1998-an kormányalakítás idején súlyos pofont kapott a Torgyán József kabinetjét alkotó csapat két tagja, Horváth Béla és Várhelyi András. Ők semmilyen kormányzati tisztséget nem kaptak. Horváth Bélának később felajánlották a balatoni regionális tanács vezetői tisztségét, de mire elfogadta volna, Szabadi Béla eszébe jutott, hogy ezt a helyet szóban a Fidesznek engedték a koalíciós tárgyalásokon. Lehetett volna a Fradi alelnöke is, ám ezt a posztot Szabadi Béla töltötte be. Szabadi Torgyán legközvetlenebb munkatársa volt már a választások előtt is. A kabinet többi tagja nem szerette, sokan neki tulajdonítják, hogy nem kaptak semmilyen lehetőséget.

Az első botrány: az Aradi-ügy és Pepó Pál

A Pepó-ügy két szempontból is sorsdöntő volt a kormányon lévő FKGP számára. Először vetődött fel a gyanú házon belül, hogy korruptak a frakció egyes tagjai, valamint ez az ügy fordította szembe Bánk Attilát Torgyán Józseffel.
A kisgazda politikusok között 1999-ben erősen tartotta magát az a legenda, hogy két képviselő, Székely Zoltán és Molnár László szinte állandóan a környezetvédelmi minisztériumban van, és hatalmas összegekről döntenek a háttérben. Székelyre 2000 októberében csapott le az ügyészség. Molnárról sokáig terjedt a hír, hogy kérik a mentelmi joga felfüggesztését, de a mai állás szerint őt nem gyanúsítják törvénytelenséggel. Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzet Park igazgatójának menesztése kiváltotta a pártelnököt egyébként ma is tisztelő Bánk Attila ellenkezését. A debreceni kisgazda politikus, akkor frakcióvezető, Aradi Csaba mellé állt az ügyben. Torgyán Józsefből ki is csikart egy ígéretet. Azt hitte, megegyeztek, majd másnap Torgyán - Bánk szerint - éppen az ellenkezőjével állt a nyilvánosság elé, amikor megvédte Pepó Pált. Ez volt az első nagy csalódás. A Pepó-ügy a frakció számára is hidegzuhannyal végződött. A távozó miniszter helyébe mindenfajta egyeztetés nélkül Ligetvári Ferencet jelölte a pártelnök, miközben a képviselők arra számítottak, hogy közülük lesz valaki a miniszter. Ligetvárit ráadásul személyében is elutasították, mert úgy tartották, hogy az MSZP-hez áll közel.

Abszolút lojalitás a koalícióban

A koalíció felbontása mellett nem érveltek nyíltan kisgazda politikusok - ez a gondolat eretnekségnek, az ellenzék támogatásának minősül -, de azt sem gondolták, hogy mindenben feltétel nélkül el kell fogadni a Fidesz javaslatait. Csúcs László, az FKGP kevés pénzügyes képviselőinek egyike, két pofont is felírhat a koalíciós lojalitás számlájára. Az egyik az emlékezetes 2000-es költségvetés, amikor Torgyán József a korábbi év dupláját, 413 milliárd forintot követelt tárcájának. A Fradi-ügyben egyszer már lejáratott Csúcs vezette csapat kapta a feladatot, hogy találja meg a pénz forrását. Így is lett, előálltak egy javaslattal, amely a növekvő bevételekre bazírozva megoldotta a pártelnök korábban képtelenségnek tűnő feladványát. Nem telt el két hónap és - állítólag a következő évi államfőválasztásra kacsintgatva - Torgyán lemondott követeléséről. A másik - már 2000-ben - a kétéves költségvetés volt. A kétéves költségvetést Csúcs László eleve ellenezte, de nyár végére elkészültek az adótörvényhez benyújtandó módosító javaslatokkal és várták a kormánytól a költségvetés tervezetét. Egy nyári megbeszélésen azonban Torgyán József előre megígérte Orbán Viktornak, hogy az FKGP változtatás nélkül megszavazza a költségvetést. Az MNB alelnöki tisztségre Csúcs László szerint Torgyán József többször is felkérte, ám amikor az ügy nyilvánosságra került Torgyán már azt állította, hogy Csúcs önjelölt. Ez a pár eset elég volt ahhoz, hogy Csúcs László a frakción belüli ellenzék vezéralakjává és végül a szakítás főszereplőjévé váljon.

Székely-ügy: betelt a pohár

Az [origo] által megkeresett politikusok egybehangzó vélekedése, hogy Székely Zoltán korrupciós ügye után vált egyértelművé a teljes fordulat igénye. Ekkorra a kisgazdapárt népszerűsége a felére zuhant. Ezt leggyakrabban Lányi Zsolt, Torgyán József régi barátja vetette a pártelnök szemére, ám a válasz mindig ugyanaz volt: a közvélemény-kutatók manipulátorok, nem lehet komolyan venni az adataikat. A most ellenzéki kisgazdák azonban azt állítják, hogy már nagyon rossz volt a párt politikájának megítélése a tagság és a szavazóbázis körében. 11 éven át ígérte a kisgazdapárt, hogy fellendíti a vidéket és a földművelők számára előrelépést hoz, ám ez nem következett be. A korrupciós ügyek nagyon lejáratták a vezetők tekintélyét. Az évi 250 milliárd forintos költségvetést néggyel szorozva kiszámolták, hogy 1000 milliárd forintjuk volt a kisgazdáknak egy ciklus alatt a fejlesztésre, ám ebből csak kevesen láttak valamit. A pártelnök is főként saját szavazókörzetét, Szabolcs megyét járta, ott osztogatott.
2000 októberében, Székely Zoltán letartóztatása után a földművelésügyi minisztériumban az addigi legkeményebb vita alakult ki Torgyán József és az akkori frakcióvezetés, Bánk Attiláék között. A prímet Csúcs László vitte. Azt javasolták, hogy Torgyán József a nyilvánosság előtt indítson vizsgálatokat, és ezzel előzze meg a gyűrűző botrányokat. A válasz azonban egyértelmű elutasítás volt, a pártelnök az események követésére rendezkedett be. Ezután lassan elhangzottak az első nyílt bírálatok. Csúcs László a pártelnök távozását, Horváth Béla a pártelnöki és miniszteri tisztség szétválasztását szorgalmazta.

Göd: szakítás, együtt indulnak a lejtőn

Az ezredforduló szilveszterét (2000. dec. 31.) Torgyán József kisgazda vezetőtársai körében akarta ünnepelni. Az ötlet egyáltalán nem okozott osztatlan örömöt. Lányi Zsolt ekkor, december 29-én beszélt utoljára normális körülmények között Torgyánnal. Közölte, hogy megszokott baráti körében szilveszterezik, nem megy el Gödre. Azt nem is tudta, hogy hivatalos döntések is születnek majd. Torgyán nem említette, hogy leszámolásra készül. A Gödi tanácskozáson a pártelnök Csúcsot, Horváthot és Várhelyit is lefokozta. Lányi ezután lemondott alelnöki tisztségéről. Az események innen már jól ismertek. Az ellenzékiek véd és dacszövetséget kötöttek. Akkor - még Bánk Attila asszisztálásával - kizárták Csúcsot, mire négy másik képviselő (Lányi Zsolt, Kiszely Katalin, Molnár Róbert és Pápay Mihály) kilépett a képviselőcsoportból. A kazetta-ügy kirobbantása után egy hónappal Torgyán kénytelen volt lemondani kormánytagságáról. Ekkor fordultak vele szembe a miniszterek. Elsőként - nyíltan - Boros Imre, aki átmeneti időre átveszi a tárca irányítását, vizsgálatot indít és feljelentést tesz. Mellesleg nem titkolja véleményét, hogy Torgyánnak a párt éléről is távoznia kellene. Ekkor hívja vissza őt Torgyán, ám kérését a miniszterelnök visszautasítja. Márciusban áll válaszút elé Szabó János és Turi-Kovács Béla is. Megtagadják, hogy hűségnyilatkozatot tegyenek Torgyán mellett és kilépjenek a kormányból, ha Torgyán is erre kényszerül. Ez a magatartásuk egyébként a koalíció fennmaradását eredményezte. A Fidesz vezetői ugyanis egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy Torgyán lemond. Inkább azt jósolták, hogy kilép a koalícióból. (A kormány így is működhetett volna, hiszen a képviselők többsége megszavazta volna a kormányjavaslatokat.) Tudta azonban, hogy a minisztereire és a frakcióra sem számíthat, ezért visszavonulót fújt. Szabónak és Turi-Kovácsnak viszont nem volt többé helye a párt elnökségében. A polgári platform megalakulásával intézményessé vált a pártellenzék, még akkor is, ha az egyik ötletgazda - Turi-Kovács Béla visszahőkölt, amikor Torgyán József "összevonta a szemöldökét".

Végső erőpróba: Cegléd, Budapest

A kettős - reform és hivatalos - nagygyűlés előtt lelepleződött Balogh Gyula is. A tavalyi nagyválasztmányon szervező főtitkárrá és ez által a vidék urává emelt nagyvállalkozó-politikus nagy befolyásra tett szert Torgyán József mellett. Szabolcs megyei elnökként a pártelnök vendéglátója volt számtalan hétvégén, amikor a miniszter választókörzetébe látogatott. Torgyánról azt tartják, hogy befolyásolható, s különösen az utolsó vélemény marad meg benne. Azt azonban megtudta, hogy ha Nyíregyházán lesz a nagygyűlés, Balogh Gyula emberei elmozdítják őt tisztségéből. Ezért Cegléd lett a helyszín, Balogh pedig körön kívülre került. Pártelnöki ambíciókkal komoly csapat érkezett Ceglédre. A nyers erőszak akadályozta meg, hogy nem került napirendre semmilyen személyi kérdés. Jelentkező pedig lett volna bőven. Turi-Kovács Béla, Szabó János, Tamás Károly és Balogh Gyula is elfogadta volna a jelölést. Két helyszínen legalább három tábor versengett a kisgazdapártért. Hiába fordult a pártelnök ellen mára csaknem minden ismert kisgazda politikus, a megosztottság, mint ahogy a bíróság döntése is jelzi, egy időre a status quo fennmaradásának kedvez.

György Bence

Korábban:

(2001. május 10.)