Színjáték volt a Dunaferr vagyonkezelésére kiírt pályázat

Vágólapra másolva!
A hatályos jogszabályokkal ellentétes volt a Dunaferr vagyonkezelésére 1996-ban kiírt pályázat - áll a Miniszterelnöki Hivatal internetes honlapján olvasható jelentésben.
Vágólapra másolva!

A korábban 30 évre titkosított, majd Stumpf István kancelláriaminiszter döntése értelmében péntektől nyilvános dokumentum szerint az 1996-ban hatályos privatizációs törvény csak abban az esetben engedte meg a vagyonkezelést, ha az érintett cég értékesítése meghiúsult, vagy elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezőtlenek voltak.

Az 1996. június 17-én megjelent pályázaton - a MeH jelentése szerint - csak a menedzsment tudott megfelelni. "Fel sem vetődött külső vagyonkezelő szervezet megbízásának lehetősége. Így a későbbi pályáztatás joggal minősíthető színjátéknak"- áll a MeH jelentésében. "A pályázati felhívást tíz cég vette ki (köztük jelentős nyugat-európai acélipari vállalat, a Hoogowens is), ajánlatot azonban csak a Dunaferr felsővezetőiből alakult (és csak 1997-ben bejegyzett) ACÉL XXI. Kft adott. A potenciális érdeklődők visszahúzódását jólmegmagyarázza az a követelmény, hogy a vagyonkezelésre vállalkozónak ismernie kellett a társaság helyzetét, könyveit, mérlegeit, az ehhez szükséges vizsgálatokat magának is el kellett (volna) végeznie. A bankprivatizációknál oly gyakori szokással ellentétben, a pályázók semmiféle - kártérítési, garanciális, szavatossági vagy egyéb - jogcímen nem támaszthattak utólagos igényeket" - áll a jelentésben.

A szerződésben vállalt 5 év alatti 21,7 százalékos vagyongyarapítással kapcsolatos sikerdíjról a jelentés azt írja: "Nem könnyű megérteni, miért kell egy korábban ténylegesen elért eredménynél szerényebb célkitűzést extra sikerdíjjal premizálni" - írja a jelentés. A Dunaferr vagyona 1995-ben az előző évhez képest 14,62 százalékkal, 1996-ban 15,13 százalékkal növekedett.

A jelentés kitér arra is, hogy a vagyonkezelő működése alatt a Dunaferr-csoporton belül bonyolult kereszttulajdonlások jöttek létre: a nem kohászati alaptevékenységgel foglalkozó leányvállalatok tulajdonosai egyben az Acél XXI. Kft tagjai is voltak. "Míg az alaptevékenységet végző, 100 százalékban a Dunaferr tulajdonában álló cégek komoly veszteséget termeltek, addig a "külső" tulajdonosok által is ellenőrzött cégek kivétel nélkül nyereségesek voltak, és jelentős osztalékot fizettek ki a tulajdonosoknak" - áll a MeH jelentésében.

Az APEH megyei igazgatósága a Dunaferr-csoport 17 cégénél végzett adóellenőrzéseket, és több esetben jelentős visszaélések nyomára bukkant. "A vizsgálatok megállapításai - kettő kivételével - már jogerőre emelkedtek, és összességében több mint félmilliárd forintos adókülönbözetet állapítottak meg. További öt társaságnál végzett felülellenőrzés egymilliárdot is meghaladó adókülönbözetet tárt fel" - fogalmaz a jelentés.

A mészkő- és dolomitszállításokról szóló szakasz így kezdődik: "A nyersvas- ill. acélgyártáshoz szükséges ezen segédanyagokat az Acélművek Kft a kilencvenes évek elejétől 1999-ig szinte kizárólag a Zarándok János tulajdonában álló Mészkő és Dolomit Kft-től vásárolta." Az idősebb Orbán Győző által birtokolt Dolomit Kőbányászati Kft. 1999-ben már szállított dolomitot, 2000-ben a Mészkő és Dolomitnál 10 százalékkal olcsóbban. Az alacsonyabb ár ellenére az Acélművek két helyettes vezetője 2000 januárjában 10 éves, kizárólagos szerződést kötött a Zarándok János tulajdonában álló Mészkő és Dolomit Kft-vel, évi 1,2 milliárd forint értékben. A Dunaferr új vezetése később e szerződést korrigálni tudta. Az új szállítási megállapodás szerint a jövőben a mészkő 100 százalékát, a dolomit 33 százalékát a Mészkő és Dolomit Kft., a dolomit 67 százalékát pedig a Dolomit Kft. szállítja. "Az új feltételek mellett az acélművek mindkét alapanyagot a korábbinál kedvezőbb áron vásárolja, ami éves szinten 150 millió forintos megtakarítást eredményez" - derül ki a MeH jelentéséből.

A Dunaferr jövőjével kapcsolatban a dokumentum leszögezi: a társaság privatizációja nincs napirenden. A cég elsődleges célja a termelés költségeinek leszorítása, hogy a következő években biztosítható legyen a legalább 4 százalékos nyereségszint.

[origo]