Történelmet csinált a száz éves kínai "fiatal marsall"

A világtörténelem egyik legrejtélyesebb epizódja mindmáig a "hsziani incidens", amely megváltoztatta Kína történelmét, s amelynek egyik kezdeményezője, és több évtizedre fogságba jutott áldozata a hétfőn, százéves korában elhunyt "fiatal marsall", Csang Hszüe-liang volt.

Hszian, a kínai birodalom egyik ősi fővárosa, mélyen benn van az ország szárazföldi területén. 1936 decemberében itt következett be a
fordulat a Kuomintang és a kommunisták közötti polgárháborúban.

A Kuomintangot Szun Jat-szen, a nagy kínai forradalmár alapította 1912-ben, miután az általa vezetett polgári forradalom megdöntötte a császárságot, a hatalom azonban hamar a magukat önállósító, egy-egy térségben kiskirályságokat létesítő hadurak kezébe került.

Szun Jat-szen ezért a húszas évek elején az akkor szerveződött kommunista párttal fogott össze, és együtt nagy sikereket értek el. 1925-ben bekövetkezett halála után a Kuomintang vezetése Csang Kaj-sek tábornok kezébe került, aki 1927 áprilisában Sanghajban több száz kommunistát lemészároltatott. Ezzel kezdetét vette a polgárháború.

A hosszú menetelés

Csang Kaj-sek

A kommunisták különböző vidéki körzeteket foglaltak el, a Kuomintang erői szüntelenül a nyomukban voltak - a legnagyobb kommunista hadseregcsoport egy éven át tartó visszavonulását Kína belső területeire nevezik "hosszú menetelésnek". Végül a belső-kínai, szegény Senhszi tartományban hoztak létre tanácshatalmat.

Időközben, 1931-től Japán terjeszkedni kezdett Kínában, először Mandzsúriát kebelezte be. A japánok bombázták a mandzsúriai hadúr, Csang Co-ling marsall vonatát és így végeztek a katonai parancsnokkal, aki nem voltak hajlandó szövetséget kötni velük.

Fia, Csang Hszüe-liang, az 1936. decemberi incidens idején 35 éves "fiatal marsall” mintegy 150-200 ezer fős haderejével Csang Kaj-sek parancsára Hszianba vonult. A Kuomintang elnöke arra utasította, hogy onnan hódítsa meg a Senhszi tartományban lévő kommunista támaszpontot, amelyet Mao Ce-tung erői ellenőriztek.

A "fiatal marsallra" és a vezetése alatt álló erőkre viszont nagy hatást gyakorolt Mao ajánlata, hogy fogjanak össze a japánok ellen. Nem indultak harcba a kommunisták ellen, hanem a gyakorlatban együttműködtek velük.

Ezért határozta el Csang Kaj-sek, hogy személyesen teremt rendet. 1936. december 7-én érkezett kíséretével Hszianba. Itt Csang Hszüe-liang tábornoktársaival arra próbálta rábeszélni, hogy egyezzen meg a kommunistákkal. Amikor kitűnt, hogy a Kuomintang elnöke erre nemet mond, a december 12-re virradó éjszaka lefegyverezték a testőrségét.

Csang Kaj-sek futása

Csang Kaj-seknek a fegyverropogás hallatán ugyan sikerült kiugrania szállása ablakán, mezítláb, egy takarót kapva magára megpróbált elrejtőzni a közeli hegyoldalon, üldözői azonban megtalálták, és őrizetbe vették.

A lázadók követelték, hogy szervezzék át a Csang Kaj-sek vezette nankingi kormányt, érjen véget a polgárháború, bocsássák szabadon a politikai foglyokat, szavatolják a demokratikus szabadságjogokat, hívják össze "a nemzet megmentésének kongresszusát".

A részben a Kuomintang, részben a kommunisták, részben több egymással is vetélkedő hadúr, illetve részben a terjeszkedő japánok ellenőrzése alatt álló országban a Kuomintang vezette front széthullása is drámai következményekkel járhatott. Mao ezért legügyesebb emberét, Csou En-lajt küldte Hszianba, hogy érjen el olyan kompromisszumos megoldást, amely kihasználhatja a fiatal marsall lázadását a polgárháború befejezésére, de megőrzi a Kuomintang egységét.

Máig sem ismeretes pontosan, mi és hogyan történt a Hszianban lezajlott hosszú tárgyalásokon, mivel írásbeli megegyezés nem született: Csang Kaj-sek szóban tett ígéretet a polgárháború befejezésére. Ennek alapján a lázadók szabadon engedték, és december 25-én Csang Hszüe-lianggal együtt visszarepült Nankingba, a kormány székhelyére.

A "végtelen" rabság

Itt a "fiatal marsallt" a Kuomintang elnökének parancsára letartóztatták, szabadságát csak jóval Csang Kaj-sek 1975-ben bekövetkezett halála után nyerte vissza - élete nagyobb részét házi őrizetben töltötte.

Tény azonban, hogy a kommunisták elleni hadműveletek abbamaradtak, a kommunista erőket ezt követően VIII. Hadsereg néven a Kuomintang haderejébe sorolták be, a KKP ismét legálisan működhetett: a kínaiak összefogtak az egyre nagyobb területeket bekebelező Japán ellen.

Ez az együttműködés nem volt mentes a súrlódásoktól, konfliktusoktól. Bár mindkét fél számított arra, hogy előbb-utóbb felújul a polgárháború, erre végül csak Japánnak az amerikai és szovjet erőktől elszenvedett második világháborús veresége után, 1946-ban került sor.

Menekülés Tajvanra

Ekkor a Kuomintang amerikai támogatással általános támadást indított a hatalmi ambícióikat nem titkoló, a Mandzsúriát elfoglaló szovjet hadseregtől jelentős fegyverzetre szert tett kommunista erők ellen. 1949-re a Kuomintang elvesztette a csatát a szárazföldön, Csang Kaj-sek kormánya Tajvanra menekült, egyebek között a pekingi Téli Palota számos kincsével, és a Kuomintang elnökének személyes foglyával, a (már nem olyan fiatal) "fiatal marsallal".

(Jang Hu-seng tábornok, a hsziani puccs másik szerzője még rosszabbul járt: őt és családjának tagjait kuomintangista ügynökök 1949-ben meggyilkolták).

A hsziani incidens kimenetelét meghatározó személyek közül Csang Kaj-sek 1975-ben, Csou En-laj és Mao Ce-tung 1976-ban halt meg, most távozott a százéves Csang Hszüe-liang is. A tanúk közül már csak Szung Mej-ling, Csang Kaj-sek felesége él, aki elkísérte férjét Hszianba, szerepet játszott a Kína történelmében sorsdöntő megoldás kidolgozásában.

Sokan az akkori megállapodásnak tulajdonítják, hogy a Kínai Kommunista Párt, amely a továbbiakban általánosan elismert szerepet töltött be a japánok ellen vívott harcok élvonalában, a második világháború után egész Kína urává válhatott.

 Szung Mej-ling talán tudja, mi is történt valójában, de hallgat. 104 éves.

Baracs Dénes