Elsőfokon elítélték a válóperes bérgyilkosokat

A Fővárosi Bíróság ítéletett hozott abban az ügyben, amelyben egy nő, válófélben lévő férjének meggyilkolására felbérelt két férfit. A két elkövetőt 15 és 12 éves fegyházbüntetésre ítélték, míg a feleség 11 évet kapott.

Az előzményekhez tartozik, hogy a felbujtó nő és férjének ötéves házassága olyannyira megromlott, hogy 1996 novemberében elhatározták: elválnak. Döntésük szerint a közös gyermek a férjnél maradt volna.

Később az asszony élettársi kapcsolatba lépett a negyedrendű vádlottal. Ezt követően 1997 szeptemberében aztán ismeretlen helyre vitte kiskorú gyermeküket, akit addig az apa felügyelt. A gyerek tartózkodási helyét még a bontóperes ügyben eljáró bíróság előtt is eltitoklta. Ráadásul a nő és élettársa megbízott egy férfit, hogy verje meg a gyerek apját. Noha két alkalommal fizettek, a megbízott mégsem teljesítette a feladatot.

Eközben a férj megtudta, hogy hova járatja óvodába a nő a gyereküket: amikor megpróbálta visszaszerezni az óvodai alkalmazottak kihívták a rendőrséget, így a gyermek visszaszerzése meghiúsult. Ám a férfi nem hagyta annyiban a dolgot és 1997 decemberében erőszakkal szerezte vissza a fiát.

A feleség azonban nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe. Ekkor 500 ezer forintot ajánlott fel Greskónak, és az ügy idején még fiatalkorú Bagyinkának, hogy öljék meg a férjet. A találkozón jelen volt a nő élettársa is.

A felbérelt férfiak 1998. január 13-án kifigyelték a férfit, amikor óvodába vitte a fiát, majd erőszakkal egy autóba kényszerítették és a XVII. kerület elhagyatott részére szállították. Ott előbb Bagyinka baseballütővel fejbe vágta az elhurcolt férfit, majd a még rángatózó testet összekötözték, fejére és lábára zsákot húztak. Ezt követően Greskó többször erőteljes ütéseket mért az áldozat fejére. A bántalmazás következtében a férfi rövid időn belül meghalt. A holttestet falevelekkel elrejtették, így csak a bűncselekmény elkövetése után 16 nappal találták meg azt.

A gyilkosság után azonban a nő közölte a vádlottakkal, hogy jelenleg nincs pénze, s elfogásukig már ki sem fizette őket.

A bíróság az elsőfokú tárgyalás ítéltében kitért arra, hogy a a vádlottak a brutális cselekmény során a sértettre mint "megsemmisítendő tárgyra" tekintettek. A bíróság szerint a másodrendű és a harmadrendű vádlottal szemben Greskó Zsolton látszott, hogy nagyon megbánta a történteket, ezt figyelembe vette az ítélet meghozatalánál.