A korábbi választások eredményei

A rendszerváltás után, illetve annak részeként az első szabad, titkos, egyenlő választójogon alapuló és független államszervezet által lebonyolított országgyűlési képviselő-választást 1990 márciusában tartották Magyarországon.

1990-1994

Mandátumok megoszlása a képviselőket jelölő
szervezetek szerint, 1990-ben. 

Az eredmény a több mint 40 éven át uralkodó MSZMP, pontosabban annak utódpártja, a Magyar Szocialista Párt trónfosztását eredményezte. Az MSZP a 386 tagú Országgyűlésben 34 mandátumot kapott.

A választások nyertesei az akkorra már egymással is rivalizáló, a rendszerváltó mozgalmakból kinőtt ellenzéki pártok, az MDF és az SZDSZ voltak. Mivel egymással hagyományos politikai nézetek, népi-urbánus, konzervatív-liberális vita alapján szembefordultak, koalíciójuk nem valósult meg. A Magyar Demokrata Fórum az összes szavazat egynegyedét gyűjtötte be, és ezzel 164 képviselői mandátumhoz jutott a parlamentben. Az SZDSZ eredménye is 20 százalék fölött volt, de a liberálisok csak 92 képviselőt juttathattak a Házba.

A győztes MDF fő szövetségesei a hagyományosan konzervatív kereszténydemokraták és a rendszerváltáskor döntően jobboldali politikai vezetőkkel újjáalakult kisgazdák voltak. A KDNP a legkisebb pártként 6 százalékos eredménnyel 19 fős frakciót alakíthatott, az FKGP közel 12 százalékkal, 44 képviselővel folytathatta a negyvenes évek végén erőszakkal beszüntetett működését. Az első kormányt az MDF elnöke, Antall József vezetésével az MDF, az FKGP és a KDNP alakíthatta meg. Az SZDSZ a kormányzati stabilitáshoz szükséges alkotmánymódosítást (MDF-SZDSZ paktum) megszavazta, majd ellenzéki szerepet töltött be.

1990-ben a második legkisebb pártként 9 százalékos eredmény után 21 képviselővel jutott a parlamentbe a Fidesz, amelynek teljes neve akkor még Fiatal Demokraták Szövetsége volt, és a magyar történelemben először generációs alapon szerveződött politikai tömörülésként alakíthatott frakciót. (A korhatárt később eltörölték, de a párt vezetői többségükben az akkor még huszonéves vagy épphogy 30 év fölötti politikusok maradtak.)

Az első parlamenti ciklus idején nagy átalakulások voltak a frakciókban, amelyekről részletesen a pártok történeténél szólunk. A leglényegesebb, hogy kettévált a kisgazdafrakció, amelynek a párthoz kötődő része a szakítás után a koalícióval szembefordult, de a képviselők többsége új pártot alapítva kitartott a kormány mellett (kisgazda 36-ok). Az MDF-ből kivált radikális csoport pedig Csurka István vezetésével megalakította a MIÉP frakcióját.

A pártok népszerűsége a két választás között erősen ingadozott, a Fidesz például 1990-es eredményének háromszorosát is elérte, majd visszaesett, az MSZP lassan megerősödött. Az első ciklust klasszikus, kemény választási kampány zárta, a médiaháború legkiélezettebb fejezeteivel, tüntetésekkel.

1994-1998

Mandátumok megoszlása a képviselőket jelölő
szervezetek szerint, 1994-ben

A második országgyűlési választásokat 1994 áprilisában tartották. Az erdmény a politikai mezőny teljes átrendeződését hozta. Az MSZP listás és egyéni eredményei miatt tarolt, egyedül is abszolút többséget szerzett a parlamentben. Korábbi 34 fős képviselőcsoportját 204 tagú monstrum váltotta fel, amellyel - a végeredmény ismeretében - akár egyedül is kormányozhatott volna stabilan négy éven át. A választásokon még a Fidesz szövetségeseként indult, 20 százalékos eredménnyel második helyet elért SZDSZ azonban elfogadta az MSZP koalíciós ajánlatát, és így 69 képviselőjével kétharmadosra bővítette a kormány többségét.

A korábbi vezető kormányerő, az MDF ugyan csak a felére esett vissza az eredménye alapján, de a választási rendszernek a hatalom stabilitását elősegítő sajátosságai miatt, amely aránytalanul a győztesnek kedvez, képviselőhelyeinek háromnegyedét elvesztette, és csak 38 mandátumhoz jutott. A belső válságból nehezen kilábaló FKGP is vesztett 1990-es pozíciójához képest, 9 százalékos eredményével alig több mint a felére, 26-ra esett vissza képviselőinek száma. A kormányhoz hű maradt kisgazdák (EKGP) még 1%-ot sem értek el. Egyedül a KDNP-nek hozott pozitív eredményt a kormányzás, a párt 7 százalékra küzdötte fel magát, és hárommal több, 22 politikus képviselhette a parlamentben.

A Fidesz ellenzékből ellenzékbe jutott. A ciklus közben szerzett magas népszerűségét a választások idejére elveszítette, így csak 7 százalékos eredményre és 20 képviselőre futotta. Az MSZP a Fidesznek is ajánlott együttműködést, de az akkorra már a liberalizmusnak egyértelműen a jobboldali szegmenséhez közeledő párt elutasította az ajánlatot, és a koalíciókötés miatt szembekerült az MSZP mellé álló SZDSZ-szel is.

A politikai paletta tehát megváltozott, de a szereplők ugyanazok maradtak. A ciklus közben kialakult a hosszabb időre meghatározó bal-jobb megosztottság a magyar politikai életben. Az SZDSZ a koalíciós együttműködés miatt liberális elveinek hangoztatása mellett is a baloldali csoport részévé vált, a magát szintén szabadelvűként meghatározó Fidesz viszont a konzervatív oldalon épülő szövetségi rendszerben találta meg a helyét, és végül annak élére állt. A frakciók életében két jelentős változás történt. A belső viták hatására kilépett képviselők miatt a KDNP-frakció megszűnt, ugyanis létszáma a házszabályban előírt 15 képviselő alá csökkent. A pártból kivált a Fidesz felé húzó, mérsékeltebb politikusokból álló Magyar Kereszténydemokrata Szövetség. A ciklus közepére felerősödött a széthúzás az MDF-ben is, így a Magyar Demokrata Néppárt megalakulkása után a frakció kettévált.

A ciklus ellenzéki sikerpártja az FKGP volt, népszerűsége 1996-ra már meghaladta a kormányét, de a választások közeledtével jelentősen csökkent. A polgári eszmény meghirdetésével választási együttműködést kötött a Fidesz, az MDF és az MKDSZ. Az FKGP nem csatlakozott, az akkorra már eltörpült KDNP-vel indult. A kormánypártok külön futottak neki a választásoknak.

1998-2002

Mandátumok megoszlása a képviselőket jelölő
szervezetek szerint, 1998-ban

Az 1998-as választások eredménye a Fidesz stratégiájának győzelmét hozta. A választásokat ugyanis a szavazatok száma alapján az MSZP nyerte az 1994-est megismétlő, 33 százalékos eredménnyel, több mint 3 százalékkal a Fidesz előtt. Az összefogások, az MSZP-vel szemben felsorakozó teljes jobboldali együttműködés eredményeként a második fordulóban megfordult a helyzet: az egyéni választókerületek többségében a Fidesz jelöltjei győztek. Így a listás eredmény ellenére a Fidesz szerezte meg a legtöbb, 147 mandátumot, az MSZP csak 134 képviselőt tudott bejuttatni az Országgyűlésbe.

Bár találgatások már korábban is voltak a Fidesz és az FKGP együttműködéséről, a két párt csak a két forduló között tette egyértelművé a másik támogatását. Az MSZP megbuktatásának érdekére hivatkozva a Fidesz minden konzervatív erő összefogását sürgette, és egyoldalúan visszaléptette az összes jelöltjét ott, ahol az FKGP jelöltje állt jobban az első forduló után. Ezt követően jelentette be Torgyán József az FKGP “történelmi tettét”, azaz 82 kisgazda képviselő visszaléptetését a jobban álló fideszes vagy MDF-es jelölt javára. Több helyen hasonlóan cselekedett a MIÉP is. Az összefogás eredményes volt, az MSZP-nek nem voltak ekkora tartalékai.

A választások meglepetése volt a MIÉP bejutása a parlamentbe. A párt élén az antiszemita, szélsőjobboldali nézetei miatt az MDF-ben is szalonképtelenné vált és kizárt Csurka István áll, aki gyakorlatilag egy személyben képviselte a pártot a nyilvánosság előtt, és tömegtüntetéseken bírálta a kormányt. A MIÉP 5,47 százalékos listás eredménye jogán jutott be a parlamentbe, egyéniben egyetlen képviselője sem győzött. Az Alkotmánybíróság döntése alapján 14 képviselővel is frakciót alapíthatott.

Az MDF negyedelte eredményét, listán mindössze 2,8 százalékot kapott, magyarán alulról sem súrolta a választási köszöböt. A Fidesz támogatásával induló jelöltjei közül azonban 18 győzött egyéniben, így a szövetségi politikájának köszönhetően még frakciót is alapíthatott. A KDNP nem jutott be a parlamentbe, az MKDSZ képviselői viszont a Fidesz frakcióján belül folytatták politikusi karrierjüket. Elnökük, Surján László még a frakcióvezetésbe is bekerült.

Az MSZP-vel közös kormánykoalícióban eltöltött 4 év az SZDSZ visszaeséséhez vezetett. Míg a listás eredmény szerint a szocialista párt megőrizte támogatottságát, az SZDSZ a harmadára zsugorodott. Listán 7,57 százalékot ért el, a frakciója pedig mindössze 24 képviselővel alakult meg.

A ciklus közben a legnagyobb változás a kisgazdafrakciót érte. Az FKGP kormányzati politikusainak, főként Torgyán József pártelnöknek a botrányai és a párton belüli harcok miatt több képviselőt kizártak, mások önként távoztak. Az indulásnál 48 tagú frakció 33 tagúra csökkent, de azon belül sem egységes. A helyzetet jól jellemzi, hogy a párt elnöke sem maradhatott az általa vezetett párt frakciójának tagja. Az 1990 utáni helyzet ismétlődött meg: az FKGP szembefordult a kormánnyal, de képviselőinek nagy része kitartott mellette. Formai különbség, hogy az FKGP most nem lépett ki a koalícióból, bár semmilyen befolyása nincs a kormány működésére. A kisgazda miniszterek a Fidesz és az MDF listáján indulnak a 2002-es választásokon.

Területi listák (%)	1990	1994	1998
Fidesz	8,95	7,02	29,48
MSZP	10,89	32,98	32,92
SZDSZ	21,39	19,73	7,57
FKGP	11,73	8,81	13,15
MDF	24,73	11,73	2,8
KDNP	6,46	7,02	2,31
MIÉP	-	1,58	5,47

Mandátumok száma	1990	1994	1998
Fidesz	21	20	147
MSZP	34	209	134
SZDSZ	92	69	24
FKGP	44	26	48
MDF	164	38	18
KDNP	19	22	-
MIÉP	-	-	14