Fotók: Barakonyi Szabolcs |
A bíró az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a vádlottak által végzett tevékenységet akkoriban nem szabályozta törvény, így az ügyészi vádnak nem volt jogszabályi háttere, sőt utóbb a vádlottak által követett gyakorlat lett törvénybe foglalva. A kivitel és a behozatal minden esetben számlákkal volt igazolva, így nem volt támadható. Nem mondható, hogy a magyar gazdaságnak hasznára volt az a tevékenység, amelyet a vádlottak végeztek, ám azt sem lehet kijelenteni, hogy büntetőjogilag kifogásolható lett volna - mondta a bíró. A bíróság kitért a vádlottak egyenkénti felelősségére is, és megállapította, hogy az ügy kapcsán folytatott tevékenységük nem volt tetten érhető.
A bíró megjegyezte, hogy az ügyet minden oldalról érzelmi attitűd kísérte végig, nem érvényesült az elvárható személytelenség és távolságtartás. A másodfokú bíróság igyekezett érzelemmentesen viszonyulni az ügyhöz, és az őket megillető méltósággal szólni az ügy minden érintettjéhez. A bíró kritizálta az elsőfokú ítélet azon részeit, melyben az a rendőrség, illetve az ügyészség munkáját minősítette. Az FB szerint ez sem szükséges, sem helyes nem volt .
Az eredeti vád szerint az IBB Kft. munkatársai Kovács Mihály ügyvezető igazgató utasítására 1989 és 1994 között több mint egy tonna aranyat és 4,5 tonna ezüstöt szállítottak át a határon. Több alkalommal órák múlva, megmunkálatlanul visszahozták ugyanazokat a fémtömböket, amelyeket kiszállítottak, ugyanakkor utóbb passzív bérmunka címén lényegesen alacsonyabb vámot fizettek a behozott ékszerekért, és összességében több tízmillió forinttal rövidítették meg az államkasszát.
A három vádlott - Kovács Mihály mellett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt osztályvezetője és az IBB Kft. egyik volt munkatársa - az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét.
Korábban: