Budapesti blokádok története

Budapesten a rendszerváltás óta már három alkalommal fordult elő, hogy tüntetők úttorlaszokkal bénították meg a főváros közlekedését. Ezek közül a legjelentősebb a három napig tartó taxisblokád volt1990-ben, amikor a taxisok az összes budapesti híd közlekedését elzárták.

A rendszerváltást követő első nagyobb tömegmegmozdulás a taxisblokád volt. 1990. október 26-án a 65 százalékos benzináremelés ellen tiltakozó magántaxisok gyűltek össze a Hősök terén, majd a Parlament elé vonultak. Mivel akciójukkal nem sikerült elérniük a benzinárak csökkentését, éjjel lezárták a budapesti hidakat. A blokádhoz a vidéki taxisok is csatlakoztak, másnapra az ország megbénult. Az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás alapján a kormány 12 forintot engedett a benzinárakból. A blokádot október 30-án feloldották.

1997. március 8-án 200 tehergépkocsi bénította meg a belvárosi közlekedést. Az útlezárást a Kommunális Szolgáltatók Egyesülete szervezete, tiltakozásul a Fővárosi Önkormányzat rendelete ellen, ami a folyékony települési hulladék elszállítására egy közszolgáltatót nevezett ki a KSZE helyett.

Három nappal később a Dél-Pest környéki gazdák 140 munkagéppel elfoglalták a Kossuth teret. A tüntetők az Országházban Gál Zoltán házelnöknek átadták petíciójukat, melyben azt követelték, hogy a nemzeti agrárprogram kidolgozásánál a parlament teremtse meg a széles társadalmi párbeszéd feltételeit - írta az MTI.

Bár nem az Erzsébet híd csütörtök reggeli blokádja volt a legnagyobb szabású útlezáró tüntetés a rendszerváltás óta, annyibban mindenképpen egyedülálló az esemény, hogy a tüntetők - elmondásuk szerint - nem szervezett csoport tagjaiként, hanem véletlenszerűen gyűltek össze a hídon. A szavazatok újraszámlálását követelő emberek helyszíni tudósítónknak azt állították: "Nem egyeztettünk senkivel, éreztük ma reggel, hogy itt a helyünk, mert megengedhetetlen, hogy a kommunisták csalással szerezzék meg a hatalmat."