Elmarasztalták az előző oktatási minisztert

Vágólapra másolva!
Visszásságot okozott az oktatási miniszter azzal, hogy a rendelkezésére álló jogi eszközöket nem alkalmazta akkor, amikor egyes iskolák az országgyűlési választási kampányba bekapcsolódva a szülőkre, a tanulókra gyakorolt hatással az alkotmányos jogokat és ezeknek a közoktatási törvénybe foglalt szabályait megszegték - állapította meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese.
Vágólapra másolva!

Takács Albert, az előző parlamenti ciklus egyik országgyűlési képviselője, Magyar Bálint - a jelenlegi oktatási miniszter - 2002. április 19-én benyújtott panasza nyomán vizsgálta az iskolák választási kampányban való részvételét.

Magyar Bálint szerint az akkori oktatási miniszter, Pálinkás József a választások első fordulóját követően nem tett eleget a közoktatásról szóló törvény ágazati irányítási feladatainak. E mulasztása - Magyar Bálint szerint - azzal valósult meg, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel nem adott egyértelmű, világos, félreérthetetlen tájékoztatást az iskolák fenntartóinak, igazgatóinak és pedagógusainak, hogy a választásokkal kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása során milyen szerepük lehet az iskoláknak. "Nem tette meg továbbá a szükséges intézkedéseket az oktatási miniszter akkor sem, amikor egyértelművé vált, hogy egyes iskolákban az intézmény vezetése, illetőleg a pedagógusok szándékosan és durván megsértették a tanulók személyiségi jogait, a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalmat, a családi élethez, magánélethez való jogot" - fogalmazott Magyar Bálint.

Takács Albert a jelentésében utal arra, hogy megkeresése után Pálinkás József május 24-i válaszában azt közölte: a minisztérium szakterületeihez konkrét ügyben beadvány nem érkezett, s a kifogásolt lépésekről a sajtóból értesültek munkatársai. A tárca akkori vezetője április 12-én egy sajtóközleményt is kiadott, amelyben az Oktatási Minisztérium arra kérte a pedagógusokat, hogy ne folytassanak politikai tevékenységet az iskolákban.

Az ombudsman kitér arra, hogy a panasz és az országgyűlési biztos hatásköre alapján a vizsgálat tárgya nem az egyes iskolákban történtek vizsgálata volt - ami elsődlegesen a fenntartó feladata -, hanem a miniszter eljárása. Az ombudsman általános helyettese szerint, ha nyilvánosságra kerül, hogy az Alkotmányban rögzített jogok sérülnek vagy veszélybe kerülnek az oktatási intézményekben, akkor az ágazatot irányító miniszternek kötelessége, hogy haladéktalanul tegye meg a leghatékonyabb intézkedést.

Takács Albert a miniszter április 12-i közleményét - két nappal azután, hogy sajtóhír szerint az egyik iskola vezetői a tanulókkal meghatározott választói álláspontra ösztönző levelet küldtek a szülőknek - nem tartja késedelmes reagálásnak. A választott módszer ugyanakkor szerinte nem volt megfelelő, legalábbis nem elégséges, figyelemmel arra, hogy nagyon gyors és hatékony intézkedésre lett volna szükség.

"A miniszternek az ágazat irányítójaként a fenntartókat is fel kellett volna hívnia arra, hogy a törvényben foglalt kötelezettségüknek tegyenek eleget, azaz haladéktalanul intézkedjenek a törvénysértések megszüntetésére" - írja Takács Albert. Véleménye szerint, amikor a minisztérium értesült a konkrét panaszokról a sajtóból, haladéktalanul kezdeményeznie kellett volna a törvényességi ellenőrzési eljárást az illetékes közigazgatási hivatalnál, illetőleg jegyzőnél a közoktatási törvény szerint.

Az ombudsman összegzése szerint az oktatási miniszter azzal, hogy a rendelkezésére álló jogi eszközöket nem alkalmazta akkor, amikor egyes iskolák az országgyűlési választási kampányba bekapcsolódva a szülőkre, a tanulókra gyakorolt hatással az alkotmányos jogokat és ezeknek a közoktatási törvénybe foglalt szabályait megszegték, visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos követelményének megsértésével, közvetve az ifjúság védelemhez való jogával, a véleménynyilvánítási, a lelkiismereti szabadsággal, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben. Az ombudsman általános helyettese utal arra, hogy a visszásság orvoslására már nyilvánvalóan nincs lehetőség, s egyúttal arra kéri a tárca vezetőjét: intézkedjék annak érdekében, hogy a jelentésben feltárt visszásság a jövőben ne ismétlődjék meg.