Az egészségügyre költenének leginkább az adófizetők

Leginkább az egészségügyre és családi támogatásokra költenének többet a magyar adófizetők, legkevésbé pedig a honvédelmi közkiadások növekedését támogatják - derült ki a Tárki 2002. júniusi kutatásából.

A Tárki a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából 2002. júniusi Omnibusz felvételében a jóléti kiadásokkal kapcsolatos lakossági véleményeket vizsgálta. A megkérdezés az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 1500 fős mintán zajlott. A vizsgálat azt próbálta felmérni: a válaszadók inkább az adók csökkentését preferálják-e, még akkor is, ha ez a szociális kiadások csökkenését vonja maga után, vagy épp ellenkezőleg, a kiadások növelését választanák, tudva, ez adónöveléssel valósítható meg. Háromból két megkérdezett az előbbit, azaz az adócsökkentést és az ezzel járó szociális juttatáscsökkentést választaná, míg a harmadik válaszoló a magasabb adók ellenére is a szociális kiadások növelését várná a kormánytól. Pontosan ugyanígy oszlottak meg a vélemények egy 1996-os, illetve egy 1999-es kutatás során is. Mindkét korábbi időpontban ugyancsak 7:3 arányban választottak a két lehetőség közül a megkérdezettek. Úgy látszik tehát, nem változott a társadalom alapvető attitűdje az adópolitikáról a három, többé-kevésbé eltérő adópolitikát folytató kormány alatt sem.

Az állami kiadások növekedésének elsődleges célpontjai az egészségügy és a családi támogatások. Mindkét esetben igaz, hogy tízből hét válaszoló még azzal együtt is többlettámogatást javasol ezeken a területeken, hogy ennek kivitelezése csak adónöveléssel lehetséges. Az egészségügy terén folyamatos növekedés mutatkozik az igényekben: a hét és három évvel ezelőtti állapothoz képest is nagyobb a hiányérzet, az előző két vizsgálathoz képest mára 23, illetve 8 százalékponttal többen, 85 százaléknyian költenének még az egészségügyre. A családi támogatások esetén hullámzó az igények alakulása: 1995 és 1999 között 16 százalékponttal nőtt, 1999 és 2002 között viszont 3 százalékponttal csökkent a több kiadás mellett érvelők aránya, amely így most kétharmados arány körül áll. A nyugdíjakra, valamint az oktatásra fordítandó többletkiadásokkal az elmúlt három évben gyakorlatilag ugyanannyian értettek egyet: minden második megkérdezett kevesli az államnak a nyugdíjakra fordított kiadásait, míg tízből négyen tennének még az oktatásra fordított költségvetési összeg mellé, bár hét éve még csak 40 százalék körül volt a nyugdíjra többet költeni szándékozók aránya, az oktatás esetében viszont folyamatos szolid csökkenés tapasztalható. Szociális segélyekre kevesebben fordítanának még többet, mint 1999-ben, de így is minden ötödik, illetve negyedik válaszoló többletforrást igényel ezeken a területeken. A rendőrségre fordítandó kiadások növelése tekintetében a '90-es évek második felében nőtt, az elmúlt három évben viszont csökkent az ezt pártolók aránya. A környezetvédelem esetében azonban folyamatos növekedés játszódott le, mivel 1995 óta összesen 17 százalékponttal lettek többen azok, akik a környezetvédelemre költenének még. A legkevésbé munkanélküli segélyre, kultúrára és honvédelemre áldozna a magyar társadalom, amennyiben ez csak adóemeléssel lenne kivitelezhető. A honvédelem esete némileg figyelemre méltó: az 1995-ös igen alacsony támogatottság 1999-ben, azaz Magyarország NATO-csatlakozása és a jugoszláv háború évében 9 százalékra nőtt, tehát ennyien adtak volna még több költségvetési forrást a honvédelemre, mostanra viszont csak minden 20. válaszoló tartaná fontosnak e terület jelenleginél erőteljesebb finanszírozását.