Sokszor a tanárok is tudnak a diákok kínzásáról

Váratlan eredménye is lett az oktatási ombudsman megbízásából elkészített kutatásnak, amely a középiskolai konfliktusokról készült. A tanulmány ugyanis részletesen beszámol az iskolai és kollégiumi beavatási szertartásokról. E szerint sokszor a tanárok tudtával kínoznak, vernek meg diákokat. Előfordult olyan eset, amikor kábeldarabbal vertek meg egy tanulót kollégiumi társai, mások fejét a WC-kagylóba nyomták, majd lehúzták a WC-t. Több iskolában a beavatási szertartás része a fegyelmezetlen elsősök megrendszabályozásának, igaz, szabályozott keretek között.

Az oktatási ombudsman felkérésére az iskolai konfliktusokról készített vizsgálatot a Kurt Lewin Alapítvány kutatócsoportja 16-17 éves középiskolásokkal. A felmérés során még Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman számára is meglepő, eddig eltitkolt dolgokra is fény derült. E szerint több iskolában kegyetlen, megalázó "szecskáztatási" beavatási szertartásokkal terrorizálják az elsősöket. Sokszor minderre a tanárok tudtával, hallgatólagos beleegyezésével kerül sor. Így büntetik meg az órán engedetlen, fegyelmezetlen diákokat.

A szecskáztatásról szóló részben a kutatók arra a megállapításra jutnak, hogy "a fiúkollégiumban megszokott és mindennapos egymás megütése, senki nem szentel ennek különösebb figyelmet, a nevelőtanárok is amolyan férfias megnyilvánulásnak tekintik, ha el-elszalad egy pofon". A tanulmány elkészítéséhez - 60 iskolában 1500 tanulót kérdeztek meg - a kutatók a személyes adatokat megsemmisítették. Így - bár olyan kegyetlen szertartásokat is leírnak, amelyek további vizsgálatot igényelnének-  a konkrét adatokat nem őrizték meg, tehát például jogi lépéseket sem lehet tenni az ügyekben. Aáry-Tamás szerint ezek után, a vizsgálat hatására jelentkeznek majd olyan diákok, akik érintettek az ügyben, így konkrét esetekkel is foglalkozhatnak. Emellett az ombudsman az iskolák vezetőivel akar egyeztetni, hogy a kérdés rendeződhessen. A párbeszéd fontosabb, mint a retorziók - mondja Aáry-Tamás.

Személyes adatok helyett keresztnévvel szerepelnek az áldozatok. A kutatók részletesen ismertetik Vince történetét. "Vince már az első hetek során célpontjává vált eleinte a felsőbb évesek zaklatásának, verésének, majd évfolyamtársai, sőt később az alsóbb évfolyamosok támadásainak is. A gimnázium kollégiumában rendszeres programmá vált, hogy a fiúk kicsit kiengedik a felgyülemlett gőzt (egy nevelőtanár megfogalmazásával élve), s megverik, esetenként csoportosan rugdossák Vincét. Előfordult már olyan is, hogy az udvaron talált vastag elektromos kábellel ütlegelték őt."

Egy másik diák Vincével kapcsolatban azt mondta el a kutatóknak, hogy "volt a negyedikeseknek egy jelszavuk, hogy Johanna, és ha ezt bemondták a hangosbeszélőbe, mindenki tudta, hogy lehet menni a pincébe verni a Vincét. Négyszer-ötször meg is csinálták. Itt ha a tanárok nem szeretik az illetőt, nem tesznek érte semmit, még ha tudják, mit is jelent a 'Johanna', hallják a hangosbemondóban."

A vizsgálat azt is megállapítja, hogy a tanulók mellett sok esetben maguk a tanárok sincsenek tekintettel a diákok emberi méltóságára. A kutatók a 16 éves Krisztina ügyén keresztül bizonyítják állításukat. A lányt fegyelemsértések miatt fegyelmi tárgyalásra hívták az iskola vezetői. Bár Krisztina csak hétköznapi diákcsínyeket követett el: az iskolában cigizett, lógott az órákról, mégis fegyelmi ügy lett a szabálytalanságokból. Ráadásul az igazgatóhelyettes végig bűnözőként kezelte a lányt, elbocsátását követelte vétségei miatt.

A szecskáztatás jelenségét először egy pécsi középiskolában figyelték meg a tanulmány készítői. Ez az elsősöket beavató szertartás, mely a tanév első hónapjaiban zajlik, s a szecskaavató bál ( máshol ugyanezt gólyabálnak nevezik) alkalmával csúcsosodik ki.

Amíg nem zárul le a beavatás, az idősebb diákok rendszeresen különböző, sokszor megalázó feladatokra kényszerítik az elsősöket. Például a WC-ben arra kényszerítik őket, hogy fekvőtámaszokat csináljanak, vagy felszedetik velük a más által eldobott szemetet. De néhány diák arról számolt be a tanulmány készítőinek, hogy el kellett fújnia a teremben a villanykörtét, hogy az elaludjon, volt olyan tanuló, akinek a WC-re ráülve a pumpát sebességváltóként használva kellett autóvezetést imitálnia, ám történt olyan eset is, amikor a WC-be belenyomták az egyik elsős diák fejét, s ráhúzták a vizet.

Az iskolák vezetése kétféleképpen kezeli a szecskáztatást. Az egyik kezelési mód a konfliktus elkerülése, a probléma agyonhallgatása: a tanárok és az igazgató úgy tesznek, mintha ez a jelenség nem létezne az iskolában, vagy olyannyira bagatell lenne, hogy nem érdemes erre energiát fordítani. Az iskolák másik csoportja úgy próbálja elejét venni e heteken át tartó beavatási szertartásnak, hogy maga áll a szecskabál szervezésének élére, nehogy a felsőbb évfolyamosok bármiféle feladatokat adjanak az elsősöknek.

Vannak azonban olyan iskolák is, ahol a beavatási szertartásokat a tanárok gyakorlatilag büntetésként alkalmazzák az órán fegyelmezetlen diákokkal szemben. A rosszalkodó diákok neve itt felkerül a "listára", amelyet a felsőbbévesek kapnak meg. Akik a névsorban szerepelnek, a gólyabálon különböző feladatokat kapnak.

A tanulmányt az Oktatási Minisztérium Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala megbízásából a Kurt Lewin Alapítvány által a 2000-2001-es tanév során végzett szociológiai kutatás alapján Ligeti György és Márton Izabella írta.