Gyakran diszkriminálják a romákat a hatóságok

Vágólapra másolva!
Gyakran hátrányosan megkülönböztetik a romákat a hatóságok, a köztisztviselők pedig ritkán lépnek fel jogi eszközökkel ez ellen, hangzott el a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda szerdai sajtótájékoztatóján. A jogvédő irodához leggyakrabban az önkormányzatok részéről megnyilvánuló diszkrimináció miatt fordulnak, az utóbbi időben a szociális és munkahelyi megkülönböztetés is jelentősen növekedett.
Vágólapra másolva!

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda szerdán mutatta be a 2002-ben romákat ért diszkriminációs eseteket ismertető kötetét. A Fehér füzet kapcsán - melynek a tavalyi évet értékelő száma a kilencedik volt - Bodrogi Bea, a NEKI igazgatóhelyettese elmondta: az iroda kilenc éves működése során szinte minden évben az önkormányzatok részéről megnyilvánuló diszkriminációs eset a legtöbb, azonban a beérkezett panaszokból az látszik, hogy az elmúlt években nőtt a romákat érő szociális és munkahelyi megkülönböztetés aránya is. Továbbra is gyakori ezen kívül a rendőrségi és lakhatási ügyekben romákat érő megkülönböztetés.

A NEKI munkatársai szerdai sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy a munkahelyi diszkriminációs ügyek jelentik a legnagyobb problémát, mivel ezekben az esetekben a legnehezebb bizonyítani, hogy a sértetteket roma származásuk miatt érte hátrányos megkülönböztetés. Úgy vélték ugyanakkor, hogy a vendéglátásban megjelenő diszkriminációval szemben könnyű felvenni a harcot, mivel a jog ezen a területen sok lehetőséget ad a jogvédőknek.

Az iroda 2002-ben főleg a rendőrségen tapasztalható hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozott. A témáról olyan tanulmányokat állított össze a NEKI, amely alapján jogi ajánlásokat fogalmaztak meg a rendőrségnek. Idén az iroda az önkormányzati, szociális és munkaügyi diszkriminációval foglalkozik majd hasonló részletességgel. Elsőként nyílt levélben szólították fel az önkormányzati köztisztviselőket és jegyzőket: lépjenek a birtokukban lévő jogi eszközökkel a diszkrimináció ellen és büntessék a hátrányos megkülönböztetést.

A NEKI munkatársai szerint ráadásul nehéz felvenni a jogi küzdelmet a hatóságokkal. Ezt bizonyítja az egyik tavaly történt - az iroda tanulmányai között szereplő - eset, melyben egy nógrád megyei település önkormányzata megtagadta egy roma asszonytól a szociális segély kifizetését, holott az asszony férjéről 2001-ben megállapították, hogy önellátásra képtelen. A férfi ellátásának anyagi terhét felesége fedezte, melyhez az önkormányzatnak segítséget kellet volna nyújtania. A roma asszony segélykérelmét az önkormányzat öt alkalommal elutasította, pedig a Nógrád Megyei Bíróság több jogerős határozatban a segélykérelem elfogadására kötelezte a képviselőtestületet.

A NEKI beszámolójában - azok között az ügyek között, melyekben az iroda szakértői bizonyítottnak találták a diszkrimináció tényét - szerepel olyan eset, amelyben egy roma, hat gyermekét egyedül nevelő asszony nem vásárolhatott lakást egy vidéki település főutcáján. Az összeállításban olvashatunk olyan városi kórházról, ahol a roma és nem roma kismamákat külön kórteremben helyezték el. Szintén szót ejtenek több orvosi mulasztásról szóló esetről, amikor romák nem kaptak kielégítő, vagy teljeskörű orvosi ellátást. De a NEKI 2002-es esetei között van több olyan eset is, melyek során iskolai, vagy munkahelyi kirekesztés ért romákat.

A NEKI-től 2002-ben 83 esetben kértek jogsegélyt. Az esetek közül az iroda 24 ügyben találta bizonyítottnak a diszkrimináció tényét. A legtöbb ügyben az előzetes információgyűjtés és bizonyítékszerzés után eljárást indítottak, néhány esetben azonban igyekeztek a bíróságon kívül, közvetlenül a diszkrimináció elkövetőjével rendezni a vitás kérdést. Ez az alternatív megoldás egyes esetekben sikerrel is járt, így a sértetteknek nem kellett megvárniuk a gyakran 4-5 évig is elhúzódó pereskedés végét, hogy ügyük rendeződhessen.

A NEKI-ben hat jogász és több más szakember foglalkozik a bejelentésekkel. Ezen kívül a szervezetnek vidéken (Miskolcon, Egerben, Debrecenben és Nyíregyházán) is vannak irodái, ami megkönnyíti a kapcsolatfelvételt a vidéken élő sértetekkel.