Nem üldözte, hanem mentette a zsidó orvosokat Johan Béla

Az [origo]-n Johan Béláról korábban megjelent információkkal ellentétben a kormány egészségügyi programjának névadója a második világháború során belügyi államtitkárként zsidó orvosokat próbált megmenteni a deportálástól azzal, hogy munkát biztosított számukra - olvasható azokban a korabeli dokumentumokban, amelyeket Johan családja juttatott el az [origo]-hoz. Ezek szerint Johant zsidóbújtatónak nevezték, és zsidóbarátsága miatt támadták. Az orvosi kamara pedig azért marasztalta el, mert nem segítette a kormányt a zsidókérdés gyakorlati megoldásában.

Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a hazai sajtóban Johan Béla (a kormány egészségügyi programjának névadója) második világháború alatti tevékenységéről. Johan kiváló szakmai tudását minden cikk elismeri, és a szerzők abban is egyetértenek, hogy Johan a második világháború kezdeti szakaszában sok zsidó orvost mentett meg a deportálástól vagy a munkaszolgálattól. A Magyar Narancs május 26-i - az [origo] által részleteiben közölt - cikkében azt kifogásolta, hogy Johan egy 1944-es intézkedése nyomán több ezer, munkáját jól végző zsidó orvost fosztottak meg állásától. A cikk szerint döntése következtében nem csak rengeteg elbocsátott zsidó orvost deportáltak, amely sokuk életébe került, hanem a hazai egészségügyi ellátórendszer is összeomlott az orvoshiány miatt.

Korabeli dokumentumok - amelyeket Johan Béla családja juttatott el az [origo]-hoz - azonban cáfolják a nálunk is megjelent információkat. Ezek szerint Johan a németbarát Sztójay-kormány hivatalba lépése után megpróbált lemondani állásáról. Maga Johan így ír erről: "1944. március 19. után egy héttel fogadott első ízben Jarosch belügyminiszter. Bejelentettem, hogy nyugdíjba kívánok menni, mert a zsidókérdésben annyira exponáltam magam ('zsidóbújtatónak', 'zsidóbarátnak' neveztek), hogy tudtam, e tekintetben teljesen szembe fogok kerülni az uralomra jutott párt felfogásával."

Jaross Andor belügyminiszter azonban nem fogadta el lemondását. A Magyar Orvostörténelmi Társaság (MOT) szerint Johan ezt követően csak a németellenessége miatt támadott Keresztes-Fischer Ferenc, a kormányváltás idején leváltott belügyminiszter kérésére tartotta meg posztját. A MOT szerint Keresztes-Fischer azért kérte erre Johant, mert el akarta kerülni, hogy szélsőjobboldali politikus kerüljön Johan helyére.

Hivatalban maradása ellenére orvospolitikai kérdésekben egyre kevesebb befolyása maradt Johannak. A fontosabb döntéseknél ugyanis zsidóbarátsága miatt mellőzték, majd április 21-én el is távolították Budapestről. Balatonlellére helyezték át, így szinte egyáltalán nem maradt befolyása a kormány döntéseire. A zsidókérdéssel is foglalkozó osztály felügyeletét Budapesten maradt helyettese, Petres József intézte, június 7-től pedig Incze Antalt nevezték ki az orvosi munkaerők felhasználásának kormánybiztosává. A Johan vezetése alá került "balatonlellei csoport" a közegészségügyi szolgálat mindennapos adminisztrációs feladatait végezte csak.

Az Orvosi Kamara májusi indoklása szerint Johan áthelyezésére azért volt szükség, mert ellenállást tanúsított a "zsidókérdés gyakorlati megoldásában". Mint a kamara állásfoglalásában írja: "A Belügyminisztérium nem volt hajlandó a háború esetére felkészülni, hanem ehelyett a honvédelem által igénybe vett orvosok helyébe egyszerűen zsidó munkaszolgálatosokat vezényelt. Ezért védte állandóan a zsidó érdekeket, ezért hangoztatta a zsidó munkaszolgálatosok szükségességét... Az első és legfontosabb teendő tehát a kérdés megoldása szempontjából ennek a szellemnek a gyökeres, végleges kiküszöbölése, megfelelő további személycserék útján". A kamara azzal is megvádolta, hogy azért nem készítette el a háborús mozgósítási tervezetet, mert be akarta bizonyítani, hogy a zsidó orvosok nélkülözhetetlenek a közegészségügyi szolgálatban.

Keresztes-Fischer és Johan már a háború kezdete óta igyekezett menteni az állásuktól megfosztott zsidó orvosokat. Johan például a Honvédelmi Minisztériumnak zsidó orvosokból álló listákat küldött, és javasolta, hogy a minisztérium közülük pótolja a frontra küldött orvosokat, gyógyszerészeket. Ez több ezer zsidó orvost mentett meg a deportálástól.

A világháború utáni népbírósági jegyzőkönyvek szerint a második - 1939-es - zsidótörvény intézkedéseit (melyek 6 százalékban maximálták egyes foglalkozásokban a zsidók arányát) Johan igyekezett azzal ellensúlyozni, hogy a visszacsatolt területeken sok zsidó orvost vett fel a helyi orvosi kamarába, hogy megtarthassák állásukat. Johan intézkedéseinek köszönhetően ez egyes területeken az 50 százalékot is meghaladta - derül ki a Johan családjától kapott iratokból.

A zsidó orvosok elbocsátását kimondó, 1944 közepén született határozat pedig valóban Johan nevével jelent meg, azonban azt már ő maga nem írta alá. Ferge Zsuzsa szociológus tanulmánya szerint az orvosok deportálását a BM másik államtitkára, Endre László rendelte el, akit a világháború után kivégeztek politikai tevékenysége miatt.

Johan a nyilas hatalomátvétel idején, 1944. október 15-én vesztette el állását. Kényszerlakóhelyet jelöltek ki számára, és rendelkezési állományba helyezték.

Johan ezek szerint tehát nem vett részt a deportálásokhoz vezető politikai döntésekben, amíg pedig lehetősége volt rá, igyekezett menteni a zsidó orvosokat. A Magyar Narancs cikkében megjelentek közül az egyetlen nehezen megmagyarázható pont, hogy Johan a harmadik, 1941-es zsidótörvény egyik parlamenti benyújtója volt. Johan vélhetően azért vett részt a törvény benyújtásában, mert ő volt a kormány közegészségügyért felelős tagja, így az egészségügyet és az orvospolitikát érintő kormányintézkedések legtöbbször az ő nevével jelentek meg. Azt nem lehet megállapítani, hogy a jogszabály kidolgozásában személyesen részt vett-e, az orvosokra és az egészségügyre vonatkozó részének végrehajtását mindenesetre nem ő, hanem a belügyminiszter rendelte el 1942-ben.

A Népbíróság 1945-ben Johan ellen is eljárást indított a második világháborúban játszott szerepe miatt. A bizonyítékok és a tanúvallomások alapján azonban felmentették a háborús bűnök vádja alól.