Fiúból nem lesz Maria, de anyakönyvezhető a Babus

Névlistákat állítanak össze ezekben a napokban a 13 országos kisebbségi önkormányzat irodáiban. Péntekre kész kellene lenniük azzal a listával, amelynek az alapján a szülők utónevet választhatnak gyermekeiknek, ha a névadással is szeretnék kifejezni identitásukat. A lista összeállítása leginkább a cigányoknak és a ruszinoknak nehéz, mert ők anyaországi támogatás nélkül kénytelenek dolgozni. A neveket már decemberben összegyűjtötték, de a végleges, magyarázatokkal bővített változat még csak az örmény lánynevek esetében van teljesen készen.

MTIfotó: Földi Imre
Lehetnének Hans és Parno

Magyarországon az Magyar Utónévkönyvben szereplő nevek adhatók a gyerekeknek. Ezen kívül 1993 óta választhatnak a szülők nemzetiségüknek megfelelő nevet. Ez a jog a tizenhárom országos kisebbségi önkormányzattal rendelkező nemzetiséget illeti meg. Mostanáig elég nehézkes folyamat volt a kisebbségi névadás. Ha például egy román anya azt mondta a szülőszobában, hogy a Crenta nevet (jelentése: Ágacska) választotta kislányának, akkor levelet kellett írnia a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének, ahol megvizsgálták, hogy létező névről van-e szó, és ha megjött a jóváhagyó irat, akkor lehetett anyakönyveztetni az időközben talán már a fogfájást is megismerő kicsiket.

Egy 2003. december 1. óta hatályos rendelet megkönnyítette a kisebbségi névadást. A 13 önkormányzatnak össze kellett gyűjtenie, hogy milyen neveket javasolnak, és a tizenhárom listáról most már ugyanúgy lehet válogatni, mint a Magyar Utónévkönyvből. A Belügyminisztérium azt akarja, hogy a magyar könyvhöz hasonlóan megjelenjen egy kisebbségi utónévkönyv is, mely tartalmazza a nevek magyar kiejtés szerinti fonetikus átírását, illetve a magyar változathoz hasonlóan a nevek eredetét, a névnapot, a név jelentését és leghíresebb viselőinek felsorolását. A könyvbe tervezett szócikkek nehézkesen gyűlnek: péntekig kellene leadniuk a kisebbségi önkormányzatoknak a Sprinter Kiadónak, de csütörtökig még csak az örmény lánynevek érkeztek meg. Ha elkészül a könyv, akkor azt elküldik az összes önkormányzat anyakönyvi hivatalának, és boltban is kapható lesz.

Könnyebb helyzetben vannak azok a kisebbségek, melyek elkérhetik az anyaország utónévkönyvét, és onnan válogathatnak. Így vannak ezzel a bolgárok, görögök, németek, románok, horvátok, lengyelek, örmények, szlovákok, szlovének, szerbek, és az ukránok. Problémák azonban itt is adódnak. A bolgár listát összeállító Genáb Andreának a fonetikai átírással van a legtöbb baja, hiszen a bolgár ábécé eleve különbözik a Magyarországon használatostól. Ez a probléma érinti a görögöket, szerbeket, ukránokat, örményeket és bizonyos betűk alatti farkacskák, ékezetek és mellékjelek esetében a románokat, a szlovákokat, a lengyeleket is. A különböző ábécék nagy gondot jelentenek a kiadónak is. A neveket eredeti helyesírással kell közölniük, de egységes betűtípust szeretnének, hogy szép legyen. Dávid Emese, a Sprinter Kiadó szerkesztője az [origo]-nak azt mondta, hogy kiderült, a kiválasztott betűtípusból nincs örmény változat, ezért még keresik a megfelelő formátumot.

A bolgár önkormányzat a bolgár utónévkönyvből 2625 nevet gyűjtött össze, ami a leadáskor meg fogja lepni a kiadót, mely az összes kisebbségtől összesen számít 2000 névre. A bolgár lista különösen bőnek számít, a legtöbb önkormányzat csak néhány százzal készül. Kivételek még a németek, akik 1500-1600 nevet gyűjtöttek, és ezért saját kötet kiadását tervezik. Előfordulhat, hogy végül a bolgárok is így járnak el.

Ránézésre a német kisebbség dolga nagyon könnyű: nincsenek extrém betűk, és az osztrák és német utónévkönyveket csak le kell másolniuk. Ennek ellenére sok szempontra felhívta a figyelmet a listát összeállító három nyelvész, akiket az önkormányzat az ELTE Germanisztikai Intézeténél keresett meg a munkával. Ők megpróbálták kiszűrni ugyanis azokat a neveket, amelyek túl hülyén hangoznának Magyarországon. Így kiszedték a Birka, a Rhonda, a Korona, a Hajo vagy éppen a Kayla utónevet is, amit pedig Németországban bátran adhatnak a szülők gyermekeiknek. Kiszedték a férfinevek közül a Maria keresztnevet, amit ugyan Rilke vagy Brandauer természetesen használhatott, de Magyarországon "pedagógiai, kontrasztív és szociológiai szempontok" alapján nem javasoltak, olvasható a három nyelvész értékelésében. Átmentek viszont olyan nevek, amelyeket magyarok is használnak, csak más helyesírással: sváb kislányoknak például adható lesz a Christina vagy a Sara név is.

A magyarok számára furcsán hangzó nevek miatti csúfolódás lehetősége nem csak a németek listaállítóiban merült fel. Vargáné dr. Borbély Anna, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa tapasztalatai szerint sokszor éri hátrányos megkülönböztetés azokat, akik idegen hangzású neveket viselnek. Borbély Anna a román listát készítette el, mintegy 600 nevet válogatva össze. Ő szociolingvisztikával foglalkozik, és kétnyelvűséget kutat, így vannak tapasztalatai a magyarországi románok névadási szokásairól. "Kevesen tudnak a lehetőségről, és nem is biztos, hogy élni akarnak vele" - mondta az [origo]-nak. "A törvény szerint szabad a névadás, de ezt sokszor nem tolerálják. A szülő pedig jót akar gyerekének, nem azt, hogy csúfolják és megalázzák. Egy ismerősömet Doinának hívják, akit még egyetemi vizsgáján is kényelmetlen helyzetbe hozott tanára, amikor a nevével élcelődött. Én azt tanácsolom a szülőknek, hogy adjanak inkább kétféle nevet gyerekeiknek. A lányom személyijében például magyar név van, de az ortodox keresztségben román nevet adtunk neki. Ma már mindkét név lehetne hivatalos."

Borbély Anna a bolgár listaállítóhoz hasonlóan sokat küzdött a fonetikus átírással és a nevek magyar megfelelőjének és jelentésének összeszedésével. Ehhez a bukaresti egyetem három oktatójának segítségét kérte, két román és egy magyar anyanyelvű kollégája segített neki. A horvátok gyűjtőmunkáját nem csak a hivatalos anyaországi utónévkönyv segítette, hanem fogtak egy horvátországi naptárt, és elkezdték kiírogatni a neveket.

A legnehezebb helyzetben egyértelműen a cigányok és a ruszinok vannak. Anyaország hiányában a semmiből kellett listát írniuk. A cigány gyűjtőmunkát Rostás László vezette. Komoly kutatómunkába kezdett. Az ország összes cigány kisebbségi önkormányzatát megkereste levélben, hogy javasoljanak neveket, sorolják fel, miket használnak az ott élők. A cigányok a hivatalos magyar anyakönyvezett nevek mellett sokszor használnak becenévként vagy valamilyen tulajdonságon alapuló szerzett ragadványnévként cigány neveket is. Rostás elmondta, hogy sok helyről érkeztek válaszok, amelyeket alaposan megszűrtek. 

Az egyértelműen szerzett tulajdonságokra utaló beceneveket például mind kiszedték a listáról. "Érdekes volt, hogy nagyon hasonló nevek érkeztek szerte az országból. Győrtől Szabolcsig előfordult például a Nano vagy a Babus. Sok történelmi név is érkezett, melyeket híres cigányok viseltek, ilyen például a Farbi, mely eredetileg egy országosan ismert család neve volt." Rostás elmondta, hogy nem egészen 100 név jött össze, de a kutatásnak még nincs vége. Mivel a semmiből kellett összeállítani a névlistát, késésben vannak a leadással, de a jövő hétre szerinte nagyjából összeállnak a választható cigány nevek is.

A ruszinoknak sincs anyaországuk, de ők legalább számíthatnak egy intézményre, a görög katolikus egyházra. Az egyháztól elkérték azokat neveket, melyekre a ruszin hívők keresztelni szokták gyermekeiket. A ruszin nevek ugyanis leginkább a nem hivatalos, kereszteléskor adott nevekben maradtak meg. A kutatást vezető nyugdíjas tanár néprajzi munkákat is figyelembe vett az alig kétszázas lista összeállításakor.

A nyers, csak neveket tartalmazó listákat már kiküldték az anyakönyvi hivataloknak, de azt a kiadó sem tudta megjósolni, hogy a nemzetiségi utónévkönyv mikor jelenik majd meg.

Magyari Péter

KAPCSOLÓDÓ CIKK