Pazarlásról és csibészségről híres közalapítványok

Bár az Állami Számvevőszék szerint a közalapítványok sok esetben drágán és politikai zavarok közt működnek, az elmúlt tíz évben mégis sorra hozták őket létre az egymást követő kormányok. Az Állami Számvevőszék munkatársa az [origo]-nak elmondta: a - külföldön gyakorlatilag ismeretlen - közalapítványi formában végzett feladatokat olcsóbban is el lehetne látni. Több közalapítványnál ráadásul indokolatlan pazarlást is feltártak a számvevőszéki ellenőrzések: akadt olyan, ahol a súlyos ingatlanügyek mellett már-már bűnügyi komédiába illő esetek is történtek.

A közalapítványokat akár a különleges magyar találmányok, a hungarikumok közé is lehetne sorolni. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) közalapítványi ellenőrzéseit vezető főcsoportfőnök-helyettes, Balázs Andrásné legalábbis nem tud olyan országról, ahol ehhez hasonló "bonyolult jogi konstrukciót" alkalmaznának. A főcsoportfőnök-helyettes nem is tartja valószínűnek, hogy más államok átvennék a magyar megoldást. "Olyan parlamentek legalábbis biztosan nem, amelyek szeretik ésszerűen elkölteni a közpénzeket" - teszi hozzá Balázs Andrásné.

A hazai jogszabályok 1994. január elsejével tették lehetővé a közalapítványok létrehozását. Ezzel a speciális formával az volt a jogalkotók egyik célja, hogy a közfeladatok ellátását végző alapítványokhoz az állami pénzek mellé civil forrásokat is bevonjanak. A másik cél az volt, hogy az állami hivatalnokok helyett a közalapítványok vezető posztjait elfoglaló független szakemberek hozzák meg az adott közfeladat finanszírozásával kapcsolatos döntéseket.

Külső adomány nem érkezik

A közalapítványi ellenőrzések tucatjait levezénylő számvevőszéki főcsoportfőnök-helyettes szerint ezek nagyon szép célkitűzések, megvalósításuk azonban csak kis részben sikerült az elmúlt tíz év során. Az ÁSZ szerint a független szakemberek kiválasztása is sok esetben hagy kívánni valót maga után, ami viszont szinte egyáltalán nem valósult meg, az a civil pénzek bevonása.

Ritka kivétel a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványa, amely az állami források mellé külső pénzeket is kap, igaz, ezek is külföldről érkeznek. Balázs Andrásné szerint sokszor találkozni olyan véleménnyel, hogy az adományozók azért nem adnak támogatást közalapítványoknak, mert azokat úgyis pénzeli az állam. A Magyar Mozgókép Közalapítvány ugyan az üzleti alapon működő kereskedelmi csatornáktól kapott pénzeket, a tévék azonban gyakorlatilag csak azért támogatták az MMK-t, mert így kiválthatták adóbefizetésük egy részét.

Minden pénzbe kerül

Civil pénzek, versenyszférából érkező adományok híján így a közalapítványok szinte csak az államtól kapott forrásokból gazdálkodnak. Ezt a pénzt fordítják saját működésükre, és ezt adják tovább - jellemzően pályázati úton - különböző civil szervezeteknek is. Az ÁSZ szerint ugyanakkor ezeket a valóban fontos közfeladatokat olcsóbban, kevesebb közpénz felhasználásával is el lehetne látni, mint ahogy az jelenleg közalapítványi formában történik - mondja Balázs Andrásné.

A közalapítványok ugyanis mind önálló szervezetként, önálló jogi személyként működnek: folyószámlát kell nyitniuk, könyvelést kell végezniük, mérlegüket kötelező auditáltatni, felügyelőbizottságot kell felállítaniuk, alkalmazottakat kell felvenniük. Valahol működniük is kell, így szükségük van valamilyen ingatlanra, amelyet vagy bérelnek, vagy az alapító biztosítja számukra. Mindez, az alkalmazottak fizetésétől az ingatlan rezsijéig, pénzbe kerül, amit aztán a közalapítvány - egyéb források híján - közpénzből fizet. Emellett ráadásul felmerülnek közvetett költségek is: a közalapítványokat ugyanis időnként ellenőrzi az ügyészség, az APEH és az ÁSZ is, és ezek a vizsgálatok szintén pénzbe kerülnek.