Csupán néhány ezer név maradt fenn a '44-es zsidó-listákról

Hatvan év elteltével csak minimális töredékét, csupán néhány ezernyi nevet találtak a kutatók az úgynevezett Jaross-listákból, mivel az iratok többsége megsemmisült, megsemmisítették, vagy elveszett. A Jaross-listákkal írták össze a magyarországi zsidókat 1944-ben, akiknek a többségét nem sokkal később haláltáborokba vitték. Adatvédelmi okok miatt egyelőre kétséges, hogy a meglelt listákon található neveket nyilvánosságra hozzák-e.

Csupán minimális töredékét sikerült megtalálni a Jaross-listáknak - számolt be az [origo]-nak a listák létezését kutató szakértői bizottság elnöke, Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója. A szakember mindezt azzal magyarázta, hogy a listák túlnyomórészt megsemmisültek, amelyek pedig még fennmaradtak, azok is szétszórva, az ország különböző pontjain voltak fellelhetőek. "Összesen pár ezernyi nevet tartalmaznak a megtalált listák" - mondta az elnök.

"Nemcsak nevek, hanem számos személyes adat (születési hely, idő, anyja neve stb.) is szerepel a fennmaradt listákon, így adatvédelmi szempontból is meg kell vizsgálni, hogy közzétehetőek-e" - véli Gecsényi Lajos, aki a Jaross-listákkal kapcsolatos jelentést kedden juttatja el a kulturális miniszterhez. Hiller István várhatóan szerdán tart sajtótájékoztatót, amikor a bizottság 14 oldalas jelentését ismerteti a nyilvánossággal.

A kisvárdai Jaross-lista fedőlapja

A magyarországi zsidók összeírását 1944 áprilisában rendelte el a Sztójay-kormány belügyminisztere, Jaross Andor. Eredetileg négy példány készült az összeírásokból: egy a területileg illetékes polgármesteri hivatalban maradt, egy példányt egy szinttel feljebb küldtek (járás, város), valamint a csendőrségre és a Belügyminisztériumba is kellett küldeni egyet-egyet. A Belügyminisztérium a megkapott iratokat továbbította a rasszista Zsidókérdést Kutató Intézetbe. "A megszüntetett csendőrség iratai jórészt megsemmisültek, bár a ma is meglevő Jaross-listák egy része a csendőrség példányai voltak" - mondta Gecsényi Lajos. A rasszista intézetet, ahol elvileg a teljes listát őrizték, 1945 elején bombatalálat érte, az iratait kiszórták, megsemmisítették. "A listákat 1944-ben 10 éves megőrzésre minősítették, így 1954-ben sok helyen automatikusan megsemmisítették ezeket" - hozott az iratok eltűnésére példákat Gecsényi Lajos, aki szerint senki sem törekedett igazán a megőrzésükre.

"Nem a Jaross-listákat használták fel a magyar zsidók deportálására" - hívta fel a figyelmet Gecsényi Lajos. Az úgynevezett Jaross-listán szereplők nem feltétlenül egyeznek meg a deportáltak névsorával, mivel a helyi zsidó hitközségek (azt ígérték nekik, hogy az együttműködésük esetén megóvják a zsidóságot) a lista elkészítésekor feltüntették a munkaszolgálatosokat és a keleti frontra elvitt zsidókat, akiket ezért nem tudtak deportálni. "Néhány helyen elszabotálták az összeírást" - jegyezte meg a főigazgató. Az első deportálásokról még készítettek listákat, de nem sokkal később a hatóságok utasítást adtak a csendőrségnek, hogy ne írják össze az elhurcoltak névsorát.

Kozák Dániel