Egymástól tanulják a rosszat a rabok a zsúfolt börtönökben

A bíróságoknak lehetőségük van arra, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit ne börtön-, hanem pénzbüntetésre vagy közhasznú munkavégzésre ítéljék. Ennek ellenére a magyar börtönök telítettsége 147 százalékos. A zsúfoltság és a rabok ellátásának magas - havi 150 ezer forintos - költségei miatt indokolt lenne az alternatív büntetések arányának növelése. Közmunka azonban alig akad, a pénzbüntetés pedig sokszor nem a bűnelkövetők, hanem családjuk pénztárcáját terheli.

A bíróságok a közvádas bűncselekmények elkövetőinek 33 százalékát ítélik letöltendő szabadságvesztésre, 46 százalékukra szabnak ki pénzbüntetést, és mindössze 4,5 százalékukat küldik közérdekű munkára - derül ki az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) legfrissebb statisztikájából. A magyar börtönök telítettsége még így is 147 százalékos, ami meghaladja a legtöbb európai ország átlagát. Csupán Görögországban rosszabb a férőhelyek és elítéltek aránya, mint nálunk, ott minden száz helyre 158 rab jut. Ausztriában, Dániában, Finnországban és Luxemburgban még üres zárkák is vannak a fogházakban.

Nálunk minden százezer lakosra 167 fogvatartott jut, ami nemzetközi viszonylatban is magas szám. Portugáliában 134, Németországban 95, Dániában pedig mindössze 59 ez az arány. Ennek oka, hogy az uniós tagállamokban a szabadságvesztés helyett gyakrabban szabnak ki a bíróságok alternatív büntetéseket. Az ítéletek függenek a bűncselekmények súlyától, az elkövető előéletétől és attól, hogy halmozottan követte-e el a vétséget.

"Pénzbüntetésre vagy közérdekű munkára csak kisebb bűntettek elkövetőit ítélhetik a bíróságok, ám ennek a gyakorlatnak az elterjedése nagyon hosszú folyamat lesz, hiszen nálunk még nem alakult ki a szükséges intézményi háttér" - mondta az [origo]-nak Barabás Tünde, az OKRI munkatársa. Az elítélteket a zsúfoltság miatt egyre nehezebben lehet elhelyezni a börtönökben, akiknek havi ellátása fejenként több mint 150 ezer forintjába kerül az államnak. A fegyintézeti elhelyezés ellen szól az is, hogy a rabok a bent töltött idő alatt egymástól tanulják a bűnelkövetés fortélyait.

"A vagyon elleni bűncselekményeket elkövetők többségének olyan a szociális háttere, hogy ki sem tudná fizetni a pénzbírságot. Ha pedig a családja gyűjti össze a szükséges összeget, akkor nem az elkövető bűnhődik. A közérdekű munkának a végrehajtása szintén nehézségekbe ütközik, hiszen a munkanélküliség miatt szinte lehetetlen foglalkoztatót találni az elítélteknek" - tette hozzá az OKRI munkatársa.

Vavró István, az Igazságügyi Minisztérium (IM) főtanácsadója szerint területenként változó, hogy milyen lehetőségek vannak a közérdekű munkavégzésre. "Ez nem jelenti azt, hogy valaki csak azért kapna börtönbüntetést, mert közhasznú foglalkoztatására nincs lehetőség" - mondta a főtanácsadó. Európa nyugati országaiban gyakoriak a kárhelyreállító büntetések is, és a pártfogói hálózat már régóta működik, mely hazánkban csak tavaly júliusban alakult meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKK