60 éve kezdődött a magyar holokauszt

Hatvan évvel ezelőtt, 1944. április 16-án kezdték meg a magyar zsidóság gettókba zárását, ezzel vette kezdetét a magyarországi holokauszt. A II. világháború során a kutatók szerint összesen közel 11 millió ember lett a nácik áldozata faji, vagy ideológiai okból. Közel 6 millió - köztük több mint félmillió magyar - zsidó és 2-500 ezer cigány vesztette életét a náci munka- és koncentrációs táborokban. Egy tavaly ősszel készült felmérés szerint a magyar lakosság több mint fele nincs tisztában azzal, mi volt a holokauszt. Az évfordulón nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Holokauszt Emlékközpont, amely gyűjti az áldozatok és túlélők személyes tárgyait. Az intézmény fontos feladatának tekinti azt is, hogy 60 év után tényleges párbeszéd alakuljon ki a holokausztról.

Pénteken nyitott a nagyközönség előtt a Holokauszt Emlékközpont

"Azt a képet keresem, amit én küldtem. Keresem, hogy hova rakták ki" - mondja egy idős néni a Holokauszt Emlékközpont pénteki megnyitóján. A múzeum egyik feladata, hogy összegyűjtse a holokauszt túlélőinek és áldozatainak személyes tárgyait. Sokan úgynevezett schutzpass-okat (svájci, svéd menleveleket), levelezőlapokat és leveleket küldenek. Akad olyan darab, amelyre az egyetlen túlélő felrajzolta egész családfáját, bár a család többi tagja odaveszett a holokausztban - mondja az [origo]-nak Várnai Vera, múzeum gyűjteményvezetője.

Nem csak levéltári anyag érkezik a múzeumba. Sokan hozzák, vagy küldik be személyes tárgyaikat. Bögrék, törölközők, takarók érkeztek a múzeumba, amelyeket tulajdonosaik, vagy szüleik használtak a koncentrációs táborokban. Van, aki munkaszolgálaton használt hátizsákot, kézzel hímzett kendőt küldött a gyűjteménybe - mondja Várnai -, egy idős néni pedig egy tükröt adott a múzeumnak, amit az egyik koncentrációs táborban kapott a születésnapjára.

A tárgyak Várnai szerint ugyanazt a szerepet szolgálják, mint az egész intézmény: segítenek emlékezni, hogy könnyebben feldolgozhatóvá váljanak a borzalmak. Jelenleg semmilyen más intézmény nem foglalkozik kifejezetten ezzel a témával.

A vásznakon a deportálások helyszínének nevei

A gyűjteményben megjelenő személyes sorsok élménye segít abban is, hogy a kiállítás látogatói feldolgozzák a történteket - állítja Kemény Vagyim, az intézmény oktatási központjának vezetője. Az emlékközpontban állandó oktatási programokat tartanak majd, elsősorban középiskolás diákoknak. A kiállítások megtekintése segít majd abban, hogy megnyíljanak - mondja. Emellett múzeumpedagógia program - a kiállításokhoz interaktívan kötődő órák, szemináriumok - indítását, a téma iránt érdeklődő egyetemisták, kutatók támogatását és egy, több tudományterületet is átfogó holokauszt tanulmányokkal foglalkozó intézet felállítását is tervezik.

Kemény szerint a múzeum minőségi változást szeretne elérni a holokauszt oktatásában, feldolgozásában. Eddig azokat lehetett elérni, megszólítani, akik eleve érdeklődtek a téma iránt és ez nyilván kevés ember - mondja. Az egyik legfontosabb cél az, hogy ne legyen egy olyan magyar középiskolás sem, aki diákévei alatt legalább egyszer nem járt a múzeumban.

A hosszútávú cél pedig az, hogy alakítsák a holokausztról szóló társadalmi párbeszédet. Kemény szerint erre a jó - bár speciális - példa Németország, ahol a II. világháború után kialakult tudományos vitába lassan beszállt az egész német társadalom és fontos kérdéseket vitattak meg. Ezzel szemben szomorú, hogy Magyarországon 60 év alatt nem tudott kialakulni valamilyen normális diskurzus - mondja Kemény, aki szerint most csak azért cseng folyamatosan az emberek fülében a holokauszt, mert a politikai csatározások egyik fő témája.