Minden NATO-bevetésben lesznek magyar katonák

Vágólapra másolva!
A kormány azt akarja, hogy a jövőben a NATO katonai akcióiban mindenképpen részt vegyenek magyar katonák, a világ bármely távoli pontján is csapjon le a szövetség. A kormány által elfogadott nemzeti biztonsági stratégia szerint több bevándorlót kellene befogadnia az országnak. A stratégia szerint így küzdhetünk a népességfogyás ellen.
Vágólapra másolva!
A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájahttp://www.mfa.gov.hu/Kulugyminiszterium/HU/Miniszterium/Szervezeti_egysegek/NATO/Nemzeti_biztonsagi_strategia.htm

"Magyarország biztonságát a NATO-val és az EU-val kötött szövetségek garantálják, ezért Magyarország kész részt venni ájárulni a szövetségek akcióiban. Ez fontos üzenete a szövegnek." - mondta Bródi Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára arról a dokumenttumról, mely Magyarország nemzeti biztonsági stratégiáját foglalja össze. A nem egészen húsz oldalas szöveg elsősorban kifelé üzen arról, hogy mik Magyarország legfontosabb érdekei. A világ kormányainak általában van nemzeti biztonsági stratégiájuk. A nagyhatalmak igyekeznek minél agresszívabban fogalmazni, a legkeményebb hangvételűek közé számít az USA biztonsági stratégiája. "A magyar változat közepesen bátor, és csak pozitív üzeneteket fogalmaz meg, ellenséges, negatív célok nem szerepelnek benne." Az előző magyar stratégiát az Orbán-kormány utolsó félévében szerkesztették a Külügyminisztériumban. A mostanit részben ugyanazok a szakemberek állították össze, és Bródi szerint a folyamatosságot az is jelzi, hogy az ellenzéki pártok is nagyjából elfogadták a szöveget, "ha nem is lehetett mindenben kompromisszumot kötni".

Az egyik leghangsúlyosabb változás az előző stratégiához képest a szövetségi bevetésekre vonatkozik. Míg korábban a közeli akciók mellett kötelezte csak el magát egyértelműen az ország (Balkán, Kaukázus) addig most már többször és hangsúlyosan jelzi a szöveg, hogy a legtávolabbi vidékekre is megy magyar katona, ha a NATO a beavatkozás mellett dönt. A diplomáciában megszokott óvatos fogalmazások mögött lényegében az áll, hogy ha a szövetség támad, akkor Magyarország nem maradhat ki. "Katonai-védelmi oldalról Magyarország érdemi hozzájárulásra törekszik a szövetségi missziók teljes spektrumában, beleértve az euro-atlanti térségen kívül végrehajtott expedíciós műveletkben való részvételt is, és biztosítja, hogy a magyar haderő kellő időben és megfelelően kiképzett és felkészített erőkkel tudjon hozzájárulni a NATO-vezetésű, illetve a szövetségesei részvételével zajló koalíciós műveletekhez.", illetve "Célunk, hogy a nemzeti érdekeken nyugvó magyar részvétel a nemzetközi műveletekben jól időzített és érdemi legyen". A szövegben sokszor visszatérő gondolat aktívabb és erőteljesebb magyar katonai részvételt ígér. Cserébe a szövetségesek garantálják Magyarország védelmét.

A nemzeti stratégia válságkezelésben a NATO-t tekinti a legfontosabb szervezetnek, és jelzi, hogy a párhuzamosan kiépülő független EU-hadsereget pazarlásnak tartaná. Ezzel az USA álláspontjához áll közelebb, a francia politikával szemben. A távoli országokat érintő, akár megelőző jellegű csapások támogatásával szintén az amerikai politikához áll közelebb a magyar kormány, szemben az iraki háborút például látványosan ellenző francia-német politikával. Az USA és az EU, illetve NATO-EU közeledést egyértelműen támogatja a magyar kormány.

Az EU-n belül Magyarország az országok közti egyenlőség fontosságát emeli ki, vagyis ezzel a magyar stratégia a kisebb EU-államok programjához csatlakozik, a nagyok központosító törekvéseivel szemben. A magyar célok között szerepel a "tagállamok egyenjogúsága" illetve hogy "diplomáciánk ne oldódjon fel teljesen az Európai Unió egyre mélyülő közös kül- és biztonságpolitikájában".

Az országot fenyegető veszélyek között érdekes a migrációval kapcsolatos statégia néhány megállapítása. Az óvatos utalások szerint Magyarországnak több menekültet kellene befogadnia. "A migrációt természetes, de összetett jelenségként kezeljük, mely gazdasági és demográfiai előnyöket, valamint biztonsági kockázatokat egyaránt magában rejt." A demográfiai előny később visszatér a szövegben. A stratégia szerint az országot a népességfogyás veszélyezteti, és ezzel szemben az eddiginél több bevándorló befogadásával kellene küzdeni. Ezen belül a határon túli magyarok könnyebb befogadására is van egy óvatos utalás a szövegben: "Migrációs politikánk kialakításában különös hangsúlyt kapnak a környező országokban élő jelentős számú magyar kisebbséggel kapcsolatos sajátos szempontok." A szöveg arra is kitér, hogy a bevándorlás növekedése miatt kampányokat kell indítani. "Törekedni kell arra, hogy a magyar társadalom befogadóképessége elérje az Európai Unióban jellemző átlagos mértéket, és kiegyensúlyozott tájékoztatással növeljük a társadalom eziránti fogékonyságát." A Demográfiai kihívások című részben ismét visszatér a bevándorlás, mint a gyermekvállalási hajlandóság fokozása mellett a másik módszer a probléma leküzdésére.

A határon túli magyarokkal foglalkozó részben a lehetséges célok között szerepel az autonómia szó is. Ez azért fontos, mert egyik szomszédos kormány sem hajlandó tárgyalni érdemben területi autonómiáról, bár Erdélyben és a Vajdaságban is van igény a magyarok között a huszadik században már egyszer megkapott területi autonómia visszaszerzésére. Ugyanakkor a szöveg üdvözli a szomszédos országok demokratizálódását, és elsősorban az EU és más szövetségi szervezetek garanciáira támaszkodva ígér védelmet az ottani magyaroknak.

Az ENSZ jövőjével kapcsolatban a magyar álláspont szintén az amerikai terveket követi, amikor a terrorizmus elleni küzdelemben nagyobb aktivitást vár a világszervezettől. Magyarország szükségesnek tartja, hogy a Balkánon továbbra is maradjanak külföldi katonák, és folytatódjanak a reformok Oroszországban és Ukrajnában.